Kiszabadult a dzsinn a vodkáspalackból, és addig marad, amíg kedve tartja. Nincs senki, aki vissza tudná gyömöszölni, mert bőven elég atombombája van, hogy elpusztítsa a világot. Ha kell, kétszer. Úgyhogy meg kell tanulnunk együtt élni vele, ráadásul ez egy olyan dzsinn, aki nem hogy három, de egyetlen kívánságunkat sem teljesíti. Bár az elég szerény lenne: hagyjon minket békén.
Jens Stoltenberg NATO-főtitkár szerint „az az új, Oroszország által demonstrált normalitás, hogy kész elvitatni biztonságunk egyes alapelveit, minden nemzet jogát arra, hogy maga válassza meg a saját útját”. Már megint, mondhatnánk, ahogy 1945 után vagy 1956-ban. Az utóbbi kapcsán ráadásul van még egy óvatosságra intő jel: az oroszok akkor is azt mondták, ők voltaképpen kivonulnak, aztán mégse úgy lett, mert a dolgok egy-két hét alatt nagyot tudnak változni. Főleg, ha eleve eltökélték, hogy nem engedik ki karmaik közül az országot, mint ahogy velünk tették, most meg Ukrajnával próbálkoznak.
Reméljük, hogy Stoltenberg rosszul látja a dolgokat, de ha mégsem, akkor mi itt, Európa közepén új helyzetben találjuk magunkat. Lehet, hogy bármennyibe került is, mégsem volt fölösleges a honvédség által vásárolt 44 új és 12 használt Leopard 2-es harckocsi, meg a 24 PzH 2000-es önjáró tarack, mert még szükségünk lehet rájuk, ha másképp nem is, szövetségeseinkkel közösen. Amúgy is felértékelődik a NATO, Macron mostanában aligha fogja agyhalottnak minősíteni, mint 2019-ben. A magyar kormány mozgástere ellenben beszűkül. Mint arra már Varsóban is célozgatnak, ideje abbahagyni a Putyin lábához dörgölőzést.
Ha megtámadja Ukrajnát, ha nem, a Kreml már túl messzire ment. Az elmúlt két hónapot nem lehet kitörölni, a demokráciáknak fel kell készülniük az újabb próbatételekre. Magyarország most tényleg sorsdöntő választás előtt áll.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. február 18-án.