Nofene!
Jó szezon volt az 1972-73-as a budapesti középiskolai nagypályás labdarúgó bajnokságban. Annak ellenére is, hogy a harmadosztályban, ahol a Szinyei friss indulóként szerepelt, sajnos nem volt ki az obligát 16-os létszám, a fővárosban abban az idényben csak negyvenhat olyan középiskola volt, amelyik ki tudott állítani egy komplett futballcsapatot. A meccseket a Nagyvárad tér melletti Asztalos János Ifjúsági Park (a mai Orczy-kert) füvet csak nyomokban tartalmazó pályáján, esetleg a Magyar Acél vagy a Kőbányai Porcelán salakosán játszották, a partjelzők nélkül sípoló bírókat a Budapesti Labdarúgó Szövetség küldte és fizette.
A sorsolás és a pályabeosztás is itt készült, a csapatok diák intézői hetente lekutyagoltak a Váci úti villamosmegállótól a Dagály utcán, hogy egy nyüzsgő földszinti irodában megkapják a következő meccs helyszínét és időpontját. A bírók is itt adták le a mérkőzések jegyzőkönyveit, amelyek alapján összeállt az aktuális tabella.
A harmadosztály nem volt a futball csúcsa, csajok is csak néha jöttek ki, akkor se a foci érdekelte őket, hanem a szőke, jó felépítésű Bellér, esetleg Gräf, a szimpi jobbhalf, aki Moldova György klasszikus szatírájától eltérően nem volt részeges, igaz, még csak másodikba járt.
A csapat erőssége a középcsatár Papp „Vazul” volt, a legnépszerűbb meg alighanem a görög Bruszi (Brouselikas Harilaos), aki mediterrán bozontjával nyilvánvalóan nem a Körönd környékéről hozta a szülői géneket. A szabadrúgásokat általában Losonczy „Losi” Péter lőtte kapura, a középpályát pedig a harcias, de nem túl technikás Keller Józsi futotta be. A kapuban álló személyét inkább fedje jótékony homály, 176 centijével alig érte fel a keresztlécet, ha magas lövés ment oldalra, abból általában gól lett, nem mintha a laposan középre menőket mind megfogta volna. Járt a Szinyeibe egy Vas nevű magas, ügyes kapus is, de ő a Spartacus ifiben védett, márpedig ebben a bajnokságban nem szerepelhettek a sportegyesületek igazolt játékosai. (A középiskolai kupában igen, ott meg is változtak az erőviszonyok.) A tartalékokkal együtt így is volt körülbelül tizenöt kerettag, ha ezt felszorozzuk a negyvenhat sulival, kijön úgy hétszáz edzésekre járó és hetente legalább egy meccset játszó diák.
Erre mondta a vakegér futballnagykövet, hogy a kommunizmusban elnyomták a futballt. A Szinyeivel speciel a demokrácia babrált ki, a civilben is futballedző Bácsalmási tanár úr ’73 nyarán Nyugat-Németországba csábult. Biztos nagyot néztek, amikor meglátták kis VW Bogarát, amelyben egy hokedli volt a vezetőülés, viszont az új tesitanár kézilabda szakos volt, hiába jutott föl a csapat az áhított másodosztályba, oda már nem nevezték.
A Facebook nemrég feldobott egy 1962-es légi fotót a londoni Hackney Marshesról, ahol akkor százhúsz felfestett futballpálya sorakozott. De a Washington melletti Sportplexnek is van huszonhét, nem mintha azon a környéken nem volna minden középiskolának saját stadionja. Budapesten most az egyik gyorsétterem támogatásával kispályás középiskolai kupát rendeznek. Több mint a semmi, de azért messze még 1972-73.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. december 22-én.