Egy négyéves elnöki periódust nem lehet megítélni az első 100 nap után. 2001 áprilisában például George W. Bush még nem is sejtette, hogy háborús elnök lesz. Másrészt valamit azért néha már lehet sejteni. Donald Trumpról 2017 tavaszára már kiderült, hogy tényleg olyan, amilyennek látszik, és ezen nem is kíván változtatni, mert úgy tetszik magának, ahogy van. Mostanra Joe Bidenen is látszik, mit szeretne, s bár az nem biztos, hogy mindazt meg tudja valósítani, amit eltervezett, de már tudjuk, kivel van dolgunk: az utóbbi fél évszázad legtudatosabb és legfelkészültebb elnökével.
Bident 1972-ben választották meg szenátornak, és attól kezdve készült arra, hogy egyszer majd államfő lesz. Tisztában van vele, hogy nincs sok ideje. Most 78 éves, nem lehet benne biztos, hogy 2024-ben is indulni tud majd. Másrészt már jövőre kongresszusi választások jönnek, ahol a Demokrata Párt könnyen elveszítheti mostani többségét. Úgyhogy elképesztő tempót diktál: elég, ha a járványból való kilábalás egészségügyi és gazdasági tervét vagy a gigantikus infrastruktúra-fejlesztési csomagját nézzük.
Minket persze a külpolitikája érdekel a legjobban és – habár ez attól függ, honnan nézzük – abban is vannak biztató elemek. Például a múlt heti virtuális klíma-csúcs, amelyen Amerika ismét bejelentkezett a globális folyamatok irányítására. Az örmények elleni török népirtás elismerése, az Alekszej Navalnij megmentése érdekében mutatott határozottság vagy a globális kínai törekvésekkel való szembenézés máris bizonyítja, hogy Biden tényleg komolyan veszi az emberi jogok és a demokrácia védelmét. Nemcsak azért, mert így tartja erkölcsileg helyesnek, hanem mert ez az Egyesült Államok távlati érdeke.
Biden stratéga. Mintaképe Franklin Delano Roosevelt, aki az 1929-32-es válság után felemelkedő pályára tette Amerikát.
Horváth Gábor cikke megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. április 29-én.
