Vasárnap még nem voltak magyarok Afganisztánban, legalábbis ezt közölte a külügy az ATV-vel. Keddre mégis találtak 26 magyar magánzót, akik Hollandia kabuli nagykövetségét őrizték, azóta szerencsésen ki is hozta őket egy Pápáról felszállt, brit parancsnokság alatt álló NATO C-17-es. Aztán azt is megtudtuk, hogy további magyarok kértek segítséget, és a hatóságok már szervezik a hazajutásukat.
A kaotikus kabuli végjátékban teljesen természetes, hogy váratlan helyzetek állnak elő. Azon sem lepődhet meg senki, ha biztonsági okokból titkolózni, sőt, néha ködösíteni kell. Ilyenkor persze jól jönne egy szavahihető, az állampolgárokkal normális hangon kommunikáló kormány, kár, hogy ez nekünk nem adatott meg, nekünk hazudós és folyamatosan ködösítő bagázs jutott.
A nagyobb baj azonban mégiscsak az lenne, ha most valami fatális véletlen miatt igazat mondtak, és a külügynek tényleg fogalma sem volt arról, hogy a sors különös szeszélye folytán pont egy szakasznyi katonaviselt magyar férfiú vigyázott NATO-szövetségesünk (és a kormány egyik legkeményebb EU-s bírálója) diplomatáira. Persze szigorúan magánemberként. Az állampolgár azt gondolná, hogy a külügy, nem beszélve a fociügyi miniszter alá rendelt hírszerzésről, a kormányfő TEK-jéről meg a belügyhöz tartozó egyéb titkosszolgálatokról, neszét veszi az ilyesminek. Akkor legalább utólag el lehet mondani, hogy tudtuk, csak hallgattunk róla, amíg épségben haza nem érnek, illetve nem akartuk magunkra haragítani Bencsik András kedvenc tálibjait, mert ők esetleg nem tudják, hogy voltaképpen olyanok, mint a mi 56-os szabadságharcosaink.
Viszont ha tényleg fogalmuk se volt a kabuli magyarokról, az újabb bizonyíték az államszervezet veszélyes leépülésére. A két lehetőség közül az egyik tehát szükségszerűen rossz, a másik pedig még rosszabb.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. augusztus 19-én.
