Mint az oviban, az előválasztásokon is mindennapos dolog az összeveszés. Az örök haragot fogadók azonban általában már másnap megint együtt tolják a dömpert. Jó esetben nem csak az oviban, bár a politikában kicsit nehezebb túllendülni a sérelmeken. Mélyebbek a sebek, tartósabbak az összeveszést kiváltó körülmények. Meg az is igaz, hogy a választásokon rendszerint a maguk igazában és képességeiben a végtelenségig hívő emberek indulnak. Jó esetben messianisztikus meggyőződésből, rossz esetben narcizmusból, de egyik se veszi könnyen a vereséget.
Ha valaki kaotikusnak látja a magyar ellenzék előválasztását, az még nem látta az igazi káoszt. Az USA ötven államában (plusz a fővárosban, a külföldön élők között, Szamoán és Guamon) van előválasztás. A procedúra négy-öt hónapon át tart, a pártok helyi fiókjai szervezik, eltérő szabályok szerint. Van, ahol mindenki szavazhat, máshol csak a párt bejegyzett támogatói, a függetlenek néhol beszállhatnak, néhol nem, egyes helyeken személyesen el kell zarándokolni a többórás jelöltállító gyűlésekre, másutt levélben is le lehet adni a szavazatokat.
A Demokrata Párt elnökjelölési folyamata tavaly februártól egészen augusztusig húzódott. Huszonkilencen indultak, és az még a legkevesebb, hogy volt köztük fehér, fekete, barna és sárga, férfi és nő, heteró és meleg, milliárdos és csóró, politikus és amatőr, veterán és a minimális harmincöt évet éppen csak elérő. Ennél még nagyobb volt a választék a politikai, gazdasági és kulturális nézeteket tekintve.
Az Egyesült Államokban csak két párt van, és az egyik annyira a szélre húzódott, hogy a középjobbtól a radikális baloldalig mindenki a másikba kényszerült. A jelöltek megígérték, hogy együtt fognak dolgozni Trump megbuktatásán, majd kígyót-békát kiabálva elkezdték kicsinálni egymást. Aztán, ahogy szűkült a mezőny, a kiesők sorra beálltak a majdani győztes mögé, aki egyetlen tulajdonságával kerekedett felül: elhitték róla, hogy megveri Trumpot. Még Bernie Sanders is, aki pedig 2016-ban az utolsó utáni pillanatig harcolt Hillary Clinton ellen. Emiatt aztán a magát demokratikus szocialistaként meghatározó szenátor táborából sokan nem mentek el szavazni az elnökválasztáson, amivel Trumpot segítették győzelemre.
Van republikánus példa is. 2016-ban tizenheten indultak az előválasztáson, köztük egy sor tekintélyes politikus – meg egy komolytalan New York-i milliárdos. Utóbbi elképesztő stílusban beszélt versenytársaival, becsmérlő megjegyzéseket tett például termetükre vagy feleségeik külsejére. A vesztesek zöme most lelkesen nyalogatja a cipője talpát, elvégre a politikussághoz a hiúságon kívül még jó adag opportunizmusra is szükség van.
A tapasztalat alapján az előválasztás kaotikusságával nem érdemes törődni, pláne, hogy a szabályok nálunk még csak kísérleti fázisban vannak. Ami a lényeg: másnap új fejezet kezdődik, új szabályokkal. A résztvevők semmit sem nyernek, ha nem képesek félretenni az addig történteket. A korábbi vetélytársak onnantól együtt nyerhetnek – vagy veszíthetnek el mindent.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. október 13-án.
