Egy hazai tévéműsorban, amikor Joe Bidenre terelődött a szó, a jobboldali vitázó gyűlölettől sziszegve mondta ki a verdiktet: Szenilis! Az érvekből kifogyva ezt egyesek Amerikában is elő-előhozzák, mert hát mi más is lehetne egy 79 éves ember. (Nem jut eszükbe, hogy nagy reménységük, Donald Trump is 78 lenne, mire esetleg 2024-ben újra beköltözhetne a Fehér Házba.) Különben is, van, aki már hatvanéves kora előtt vén trotty, más százévesen is briliáns. Biden kora csak abból a szempontból érdekes, hogy a járvány idején fokozottan kell vigyáznia magára. Alighanem maga is szívesen venné, ha ez lenne a legnagyobb problémája.
Még csak tizenegy hónapja elnök, de már keresztülhajtott a kongresszuson egy csaknem kétezer milliárd dolláros kárenyhítő és gazdaságösztönző, illetve egy ezerkétszáz milliárdos infrastruktúra-fejlesztési csomagot. Mindkettő nagy szó, utóbbinak például elődje többször is hiába futott neki. Vagyis a pohár legalább annyira van félig tele, mint amennyire félig üres, népszerűsége mégis tartósan 50 százalék alatt van, és az amerikai sajtó lényegében máris kudarcnak minősíti az elnökségét. A 2020-as demokrata párti előválasztást felidézve erre csak azt lehet mondani, hogy korai. A szívós Biden akkor gyenge startja ellenére simán lehajrázta több mint két tucat versenytársát.
A nehézségei persze tényleg nagyok. A járvány újabb hulláma ismét bizonytalanságot szül, több mint hat százalékos az infláció, a mindennapi élethez nélkülözhetetlen benzin pedig, bár az eltérő adóztatás miatt mindig nagyjából fele annyiba kerül, mint nálunk, az ottani mércével nagyon drága. Ezek az okok nem szüntethetők meg egyik napról a másikra, és rossz közérzetet szülnek – azért pedig mindig a Fehér Ház a felelős. A politikában azonban két hét is nagy idő: Bidennek még van lehetősége az újratervezésre.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. december 23-án.
