Georgia jár a fejemben – énekelte lemezre 1960-ban Ray Charles, és 1979 óta ez az állam hivatalos dala. Az utóbbi hetekben rengeteg ember fejében járt Georgia, mert sok múlott az ottani szenátorválasztáson. A legtöbb talán Donald Trumpnak, aki hangsúlyozottan távol maradt a kampánytól, részint azért, hogy ne riassza el a mérsékelt választókat, részint azért, hogy ne lehessen rákenni a várható kudarcot. A bukott elnök azonban maga szemelte ki a republikánus jelöltet, egy híres egykori amerikaifutball-játékost, akinek zaklatott magánélete és általános tudatlansága súlyos tehertételnek bizonyult.
A kampány hajrájában pedig Trump távolról is megtette a magáét. Például vacsoravendégül látott egy közismert, republikánus körökben szalonképtelennek tekintett antiszemita, a fehér felsőbbrendűséget hirdető aktivistát, amivel sikeresen felháborította a középen álló, mérsékelt szavazókat. Aztán, ha ez nem lett volna elég, a 2020-as állítólagos választási csalásra hivatkozva bizonyos „szabályok, szabályozások és cikkelyek” felfüggesztését követelte, akár az alkotmányban foglaltakét is, no meg azt, hogy nyilvánítsák őt elnöknek.
Trumpot már sokszor temették, de eddig mindent megúszott. A tébolyult elme azonban most alighanem tényleg túl messzire merészkedett: az 1789-es, eredetileg csupán hét cikkelyből álló (majd további 27-tel kiegészített) alkotmány Amerikában olyan, mint templom falán a kereszt: szent és sérthetetlen. Nem véletlenül, hiszen jogi keretként ez tartja össze az ötven egyesült államot. Aki az alkotmányra emel kezet, az menthetetlenül szétveri az Amerikai Egyesült Államokat, és ezt Trump táborában is tudják.
Nem csak most Georgia, de november 8-án egészében Amerika is a normalitásra szavazott, s ennek nyomán a Republikánus Pártban felerősödtek a Trump-ellenes hangok. 2024-ben azonban visszatér a dilemma, és a tét sem lesz kisebb.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. december 8-án.