A Magyarországon tizenhárom éve hatalmon lévő emberek nevesíthető károkat okoztak az országnak. A magyar gazdaság messze potenciálja alatt teljesít és leszakad szűkebb térségünktől. A fizetések alacsonyabbak, az iskolák és a kórházak rosszabbak, a várható élettartam rövidebb a lehetségesnél. A miniszterelnök környezetében rosszindulatú daganatos sejtekként burjánzanak a milliárdosok. A semmiből jött pereputtynak már nem elég jó a komplett Belváros, a vidéki kastélyok és a Gellért szálló, Marbellán és az osztrák síparadicsomban vesz hoteleket. A jó Kövér Lászlónak nem ez fáj, hanem az, hogy finn vagy svéd politikusok olykor sérelmezni merészelik adófizetőik pénzének magyarországi ellopását.
Úgyhogy most a választásokon részt vevő polgárok 54.42 százalékának voksával kétharmados parlamenti többséget és száz százalékos teljhatalmat szerző Fidesz zsarolóküldöttséget meneszt Helsinkibe és Stockholmba. Ott a képviselők elbábozzák, hogy ők saját akarattal bíró személyek, vendéglátóik meg majd úgy tesznek, mintha nem látnák a patás ördög paraván alól kilógó fekete farkát.
A NATO és az Európai Unió annak idején jóhiszeműen befogadta Magyarországot, a fene se gondolta, hogy pont az Országgyűlés európai integrációs bizottságának akkori elnöke, Orbán Viktor kísérli meg belülről szétverni ezeket a szervezeteket. A svéd és a finn csatlakozás ratifikálásának halogatásával a magyar kormány egyszerre tesz szívességet a török zsarnoknak és az orosz háborús bűnösnek. A stratégiai cél a nemzeti javak ellopására használt korlátlan hatalom megtartása, az azt még némileg fékező külső korlátok ledöntése. A hatalmi kör önző érdekei kedvéért hagyjuk cserben azt a katonai szövetséget, amely az egyedüli garancia az ország biztonságára és szúrjuk hátba a puszta létéért küzdő szomszédunkat.
Nagy, hangzatos szó a „nemzetárulás”. De mi az, ha ez nem?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. március 6-án.
