Évek óta nincs igazunk, amikor úgy érezzük, hogy Orbán Viktor már el is felejtette, mi az a demokrácia. Azt, hogy milyen önkorlátai kéne legyenek a hatalmat gyakorlóknak. „Ursula von der Leyen… egy alkalmazott” – fedezte fel a múlt héten a hatalmat 2016 márciusa óta egyeduralkodóként, mindenféle vészhelyzetekre hivatkozva rendeleti úton gyakorló miniszterelnök. Akitől magyar ellenzéki politikus vagy újságíró nem kap választ semmire. Még kérdezni sem lehet, mert vagy épp templomból jön, vagy egy stadion VIP-páholyában van. Így azt sem lehet tőle megtudakolni, hogy ő vajon mikor érezte magát utoljára a választópolgárok (igen jól fizetett) alkalmazottjának. De legalább tudja, kinek-minek kéne lennie, az is valami.
Gál Kinga, a Fidesz európai képviselője is rájött, hogyan kellene működnie a demokráciának. „Ez az új paktum sok millió szavazó akaratát hagyja figyelmen kívül, sérti a jogállamiságot és a demokráciát” – kiabálta, amiért a „patrióták” frakciója és ezen belül az orbánista különítmény a centrum többségének akaratából tisztségek és befolyás nélkül maradt az új Európai Parlamentben.
Tényleg nem elegáns ez az „egészségügyi kordon”, de hát a Fidesz hogyan bánik a maga ellenzékével? Hány, az ellenzék által kezdeményezett országgyűlési vitanapot bojkottált? Hány vizsgálóbizottságot hagyott felállítani, hány miniszter röhögte ki az ellenzéki képviselők meghívását? Hány nem fideszes alkotmánybíró van, hány népszavazási kezdeményezést engedtek át a rövid pórázon tartott választási bizottságban, az egyszínű médiatanács hány rádiós frekvenciát ítélt független szerkesztőségeknek?
Orbán maga a két lábon járó kettős mérce, amikor olyasmit kér számon az Európai Unió többségén, amit ő itthon dacosan megtagad a nem rá szavazóktól. Ha idehaza megadná, ami a kisebbségben maradóknak jár, Brüsszelben joggal formálhatna igényt ugyanerre.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. július 22-én.