A kabuli repülőtéren augusztus 26-án meghalt tizenhárom amerikai katonából öten még csak húsz évesek voltak. 2001. szeptember 11-én csupán karonülő csecsemők, akiknek egész, rövidre szabott életét meghatározták az akkori történések. De említhetnénk az Afganisztánban 2004-ben baráti tűzben elesett Pat Tillmant, aki 2002-ben több millió dolláros fizetést, profi sportolói karriert hagyott ott, hogy hazaszeretettől vezérelve beálljon katonának, és 27 évesen életét adja a terrortámadások nyomán kitört háborúk egyikében.
Ismerek Budapesten született férfit, aki az egyik New York-i pénzintézetnél szépen kezdődő, jövedelmező pályáját adta föl, hogy megköszönje, amit Amerikától kapott, és nem sokkal később a SEAL kommandó tisztjeként már az iraki Falludzsa poklában harcoljon. Egyik beosztottja, hogy társait mentse, rávetette magát egy kézigránátra. Magyar parancsnoka is ott volt, amikor a hátramaradt család a Fehér Házban az elnöktől átvette az odaítélhető legmagasabb katonai kitüntetést. S hogy ne is menjünk ilyen messzire, hét magyar katona is elesett az afgán hegyekben. Sok-sok ezer, az ártatlan civilekkel együtt már több százezer felesleges halál, tízmilliók szenvedése, irdatlan károk és felfoghatatlan pénzügyi veszteség. Ha a történelmet nézzük, két, sok szempontból elvesztegetett évtized, és nem is látni még a végét, hiszen országok, sőt egész régiók fejlődése siklott félre. Ha létezne az emberiség kínjai láttán kéjes örömöt érző ördög, most elégedetten vigyoroghatna a pokolban.
Vajon ezt akarhatta-e a tizenkilenc, mindössze késsel és kartonvágóval felszerelt repülőgép-eltérítő? Aligha, ők csak az iszlámot ért vélt vagy valós sérelmeket akarták megtorolni. De Oszama bin Laden más tészta. Ő tényleg el akarta pusztítani az Egyesült Államokat, s nyomában az egész nyugati civilizációt. Ha az életmódunkban bekövetkezett kényszerű változásokat nézzük, nem is volt teljesen sikertelen. A magát civilizáltnak tekintő világ feladta sok-sok sérthetetlennek gondolt elvét. Amerikában például engedélyezték az elfogott terroristák kínvallatását, a kül- és belföldi telefonforgalom szinte korlátlan megfigyelését, az adatfelhalmozást és még sok minden más, a biztonságra hivatkozva bevezetett, korábban elképzelhetetlennek tartott intézkedést. Az önbizalom helyét átvette a kétely, sőt a rettegés. A politika pedig, mint a történelemben oly sokszor, lecsapott a lehetőségre és csillapítás helyett gerjeszteni kezdte a félelmet. Ha úgy vesszük, alig néhány áttételen keresztül a szeptember 11-i borzalomnak köszönhetjük Donald Trumpot, de részben még a mai Orbán Viktort is.
A globális pusztító hatáshoz az Amerikát ért támadáson kívül persze kellettek az áldozat önkéntelen pánikreakciói és sorozatos, adminisztrációkon átívelő hibái is. Az igazi bűnösök mégis azok, akik úgy gondolták, hogy ártatlanok megölésével érhetik el saját, nemesnek vélt céljaikat. Ha az emberiség legalább ezt a tanulságot megértené, talán mégsem lett volna teljesen hiábavaló az elmúlt két évtized szenvedése. De sajnos nem lehetnek illúzióink.
Megjelent a Népszava Vélemény Rovatában 2021. szeptember 11-én.
