Mindenki a saját kockázatára becsüli alá Orbán Viktort. Tehetséges, meg aztán ott van a politikában szerzett emberöltőnyi rutinja is. Eddig azt mondta, hogy Donald Trump választási győzelme elhozza a békét, de november 5-éig már olyan kevés idő van hátra, amit még a legfeledékenyebb hívek emlékezete is átfog. Márpedig hiába nyerne Trump, a háborúnak nem lenne vége se huszonnégy óra, se néhány hét vagy hónap alatt, és akkor Orbán ott maradna egy szemlátomást be nem vált jóslattal. A blama kockázata miatt a miniszterelnök pénteken árnylatnyit változtatott a mondaton: ha Trump nyer, a háború nem eszkalálódik.
A különbség olyan kicsi, hogy a hívek észre sem veszik, hogy már megint palira vették őket. Az új formula alapján a háborúnak nem kell véget érnie Trump győzelmével, elég, ha elkerüli Magyarországot – mint ahogyan eddig is tette és elég megbízhatóan megjósolható módon el is fogja. Ha meg mégsem, az úgyis katasztrófa, akkor senki se azon fog felháborodni, miként furfangoskodott a miniszterelnök 2024 őszén. Szóval Orbán kihúzta a fejét a hurokból, bármi is lesz az amerikai elnökválasztás eredménye, ő nem tévedett. Legfeljebb, ha Harris győz, visszaviszik az előre behűtött pezsgőt a hűtőszekrényből a kolostorpincébe és marad jéghideg a magyar-amerikai viszony.
Van azonban egy kis bibi. A háború meg se várta az eszkalációval az amerikai elnökválasztást, s máris átterjedt újabb kontinensekre. Mint szombati számunkban is írtuk, Afrikában már jó ideje harcolnak egymással az ukrán kommandósok és a Wagner náci mintára Afrika Hadtestté átkeresztelt utódszervezetének zsoldosai. Előbb Szudánban bukkantak fel a polgárháború – valójában a hadsereg és a „gyors reagálású erők” parancsnokainak konfliktusa – két oldalán. Újabban már Maliban is harcolnak egymással – Mali sincs messze, de Szudán egyenesen szomszédos Csáddal, ahová valami rejtélyes oknál fogva magyar katonákat akar küldeni a kormány. Reméljük, ők nem lesznek az eszkaláció szenvedő alanyai…
Lassan elérnek az orosz-ukrán frontra az észak-koreai reguláris haderők is, vagyis egy ázsiai ország is aktív hadviselővé válik. Ez nyilvánvalóan Oroszország gyengeségének beismerése, újabb adalék ahhoz, hogy Orbán nem feltétlenül tévedhetetlen a világpolitikai és katonai folyamatok megítélésében.
Nem kell nagy fantázia annak feltételezéséhez, hogy ukrán oldalon is feltűnhetnek külföldi katonák (erről is írtunk szombaton). Hivatalosan nyugalmazott, de még harcképes holland pilóták, brit kiképzők, francia légvédelmisek. A lengyeleket szinte észre se lehetne venni, annyira tudnának hasonulni az ukránokhoz. Ez még akkor is megtörténhet, ha Trump lesz az amerikai elnök, sőt, lehet, hogy Európa éppen akkor lesz kénytelen bekeményíteni. Az ilyen eszkaláció nem elkerülhetetlen, de egyrészt látni kell, hogy Putyin maga igyekszik újabb országokat bevonni a háborúba, másrészt az ukránok sem fogják vissza magukat – elég az Északi Áramlat földgázvezeték felrobbantására emlékezni.
A kormányfőnek nem érdemes jósolni. Túl nagy a tévedés kockázata és eljön a pillanat, amikor már a rutin sem segít.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. október 29-én.