Élethalálharcban nincs döntetlen. Ezt Varsóban és Pozsonyban tudják, a Karmelitában még nem. Ukrajna saját magán kívül Európáért is harcol, azért, hogy az maradhasson, ami. Ha Oroszország legyőzi Ukrajnát, akkor a háború előbb vagy utóbb Moldovában, vagy akár a Baltikumban és Lengyelországban fog folytatódni, egyre közelebb kerülve a határainkhoz. Vagyis minden lehetséges eszközzel segíteni kell Ukrajnát és erősíteni a NATO-t, mert ezek védik Magyarországot, nem a nyalka Szalay-Bobrovniczky huszárok.
A Nyugat még mindig óvatos, megtorlástól tart, ha az eddigieknél is hatékonyabb katonai segítséget nyújt Kijevnek. Ugyanezért nem akartak kezdetben nehézfegyvereket, nagy hatótávolságú tüzérséget, légvédelmi rendszereket, lövészpáncélosokat, harckocsikat adni az ukránoknak. Aztán fokozatosan mégis nyíltak a zsilipek – egyrészt mert az ukránok minden várakozáson felül tartották magukat, és az elhúzódó, változó jellegű harchoz szükségük volt ezekre a fegyverekre, másrészt az oroszok az atomot kivéve már gyakorlatilag mindent bevetettek, amijük volt, nehéz elképzelni, miként tudnák tovább eszkalálni a háborút, hogyan tudnák megtorolni a nyugati politikát.
A napokban újabb tabu dőlt meg, Lengyelország – akárcsak korábban a harckocsik esetében – megunta a nyugati pepecselést, és megkezdte használaton kívüli MiG-29-es vadászgépei átadását Ukrajnának. A példát azonnal követte egy másik „visegrádi”, Szlovákia. A két országnak összesen negyvenegy ilyen régi, szovjet gyártmányú gépe van. Ezek kisebbek, gyengébbek és korszerűtlenebbek az oroszok által használt Szuhojoknál, viszont fel lehet őket szerelni nyugati rakétákkal, amelyekkel kilőhetik a légvédelmi radarokat, illetve távolról jó eséllyel vehetik fel a harcot az ellenséges gépekkel. Ami a legfontosabb: a MiG-eket az ukrán pilóták máris tudják használni. Ukrajnának a háború kezdetekor nagyjából százhúsz bevethető harci repülőgépe volt, azóta a becslések szerint elveszítette ezek felét. Az is nagy segítség, ha most néhány tucat üzemképes vadászgépet kap, még ha ez nem is lesz döntő hatással a hadműveletek menetére.
A mostani háborúban ugyanis mindkét fél erős légvédelemmel rendelkezik – ilyen viszonyok mellett nemhogy egy, de száz fecske (vadászgép) se csinál tavaszt. Veszteségeik miatt az első hetek óta az oroszok is csak óvatosan használják saját, amúgy nagy fölényben lévő légierejüket. A konfliktus szárazföldi jellegén az sem változtatna, ha Ukrajna már a közeljövőben nyugati harci repülőket kapna. Az amerikaiak szerint azonban most nagyobb szükség van a tüzérségre, lőszerekre, rakétákra és a páncélosokra.
Közben – aligha véletlenül – megjelentek azok a becslések, hogy mit tehetne a NATO, ha az orosz csapatok közel jutnának Közép-Európához: a Baltikumtól Romániáig 300 ezres csoportosítást telepíthetne „a kertek alá”. A lengyel diplomácia a hétvégén már azt érzékeltette, hogy végső esetben maguk is hadba szállnának.
Nekünk, Európának az orosz vereség az egyetlen elfogadható végkifejlet. Más kérdés, hogy az pontosan miként néz majd ki, és mekkora lesz, ha lesz, az ukrán győzelem.
