A külügyminiszter lassan negyvenöt éves lesz, és bár fiatalosan tartja magát, azért az ülepéről már leszáradt a tojáshéj. Ha füllent vagy ostobaságot beszél, azt nehéz az ifjonti hévnek, netán a tapasztalatlanságnak betudni. Ha pedig ezt rendszeresen teszi, akkor az épp úgy a kormány politikájának tekinthető, mint a közpénz magánzsebbe tömködése.
A minap egy interjúban azt mondta, hogy „aki nem hajlandó az ukrajnai háború kapcsán az európai fősodor álláspontját vinni, azt azonnal Moszkva kémjének, Putyin barátjának, az oroszok propagandistájának titulálják”. Ez nem igaz, Ausztria se szállít fegyvert Ukrajnának, mégsem tekintik Moszkva kémjének, Putyin barátjának, az oroszok propagandistájának. Egy volt külügyminisztere az esküvőjén Putyinnal táncolt, még Oroszországba is költözött, és mégse. Talán mert nem ad rá annyi okot, mint mi.
A politika egy tapasztalati műfaj, nyilatkozta a külügyminiszter, és nem utazott el Európai Uniós kollégái demonstratív kijevi találkozójára. Ő így demonstrált. Persze felvetődik, hogy akkor miért háborodik fel, ha Moszkva csicskájának tekintik. De hogy még egyértelműbb legyen a helyzet, hamarosan három napra Moszkvába utazik. (Azt nem tudni, ott is megrendelték-e már az új biciklit. A külügyi pletyka szerint a követségeken szaporodnak a miniszteri kerékpárok, mert a tárcavezető újabban a futás mellett biciklizni is szokott és persze ezt is az adófizetők állják, nekik mindenre futja.)
Azt is mondta a miniszter, ő azért nevez ki nagyköveteket, hogy a két ország közötti kapcsolatokat úgy fejlesszék, hogy abból Magyarország profitálni tudjon. „Ha lenne olyan nagykövet, aki bármilyen, az adott ország belpolitikáját érintő kérdésben beleavatkozik, állást foglal, közös európai akcióban vesz részt az engedélyem nélkül, akkor természetesen azonnali hazarendelés a következmény” – harciaskodott némiképp feleslegesen, hiszen melyik magyar nagykövet merne részt venni közös európai akciókban, amikor a kormány se teszi. Amúgy, ha engedéllyel be lehet avatkozni mások belügyeibe, akkor a magyar játékszabályok pont ugyanazok, mint az amerikaiak.
A rendszerváltás idején Mark Palmer nagykövet könyékig turkált a magyar belpolitikában. 2001 telén Nancy Goodman Brinker az antiszemita hangokat kifogásolta, ami nem tetszett a Csurkával éppen hallgatólagos szövetségben álló Orbán-kormánynak. Hát még az, amikor a nagykövet részt vett a Medgyessy Péter kampányindítóján. De felidézhetnénk, André Goodfriend ügyvivőségét is, amikor amerikai cégek érdekében fellépve szankcionálták az adóhatóság fejét. Az USA a legnagyobb EU-n kívüli befektetőnk, amit talán még a külügyi és külgazdasági miniszter is ért. Lehet, neki jobban tetszett a Trump által Budapestre küldött David Cornstein alsónadrágos diplomáciája, de hát nem minden papsajt, most Joe Biden az Egyesült Államok elnöke és David Pressman a nagykövet.
A kormány és különösen a külügyminiszter után évtizedekbe fog telni a romok eltakarítása. Reméljük megéri, míg a magyar név megint szép lesz és lemossuk az általa rákent gyalázatot. Megérdemli, hogy hallja, mit mond róla az utókor.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. október 9-én.