Francba az ukránokkal! Itt az aratás, ránk rohad a gabona! Dobjuk rájuk az atomot, aztán kész! A vidéki orosz csetelők egyszerűen látják a világot: az ukránok drónokkal támadják az olajfinomítókat, ezért állnak kilométeres sorok a benzinkutaknál, ha nincsenek ukránok, nem lesznek sorok sem, lehet aratni és a terményt busás haszonnal exportálni. Azzal nem foglalkoznak, mi lesz, ha a szél feléjük viszi a sugárszennyezést. Azzal sem, hogy ki fogja megvenni a véres búzájukat, amit valahogy még ki is kellene juttatniuk a világpiacra. De mindegy is, hiszen a gazdáknak se atombombájuk, se befolyásuk a döntésekre. Az egészben a hangulat az érdekes.
Az ukrán városok és az energiaszolgáltatás lassan négy és fél éve tartó támadásával Putyin a lakosságra akar nyomást gyakorolni, hogy a szenvedést megelégelve zavarják el Zelenszkijt, nyugodjanak bele a Krím és a keleti megyék elvesztésébe. Az orosz kőolajipar támadásával Zelenszkij egyrészt vissza akarja fizetni a kölcsönt, másrészt az orosz lakosságot helyezi nyomás alá, hogy zavarja el Putyint és fogadja el a háború befagyasztását a jelenlegi fronton. A hatás azonban egyelőre mindkét oldalon az ellenkezője. Az ukránok 63 százaléka hallani sem akar egy vereséggel felérő békéről, akkor már inkább folytatnák a háborút, míg az oroszok 72 százaléka támogatja az Ukrajnában zajló hadműveletet. Bár mindkét oldalon vannak jelei a kifáradásnak, a társadalmak még messze vannak az összeomlástól, az egyre tömegesebb dróntámadások egyik felet sem viszik közelebb a győzelemhez – éppenséggel fokozzák a másik oldal dühét és gyűlöletét.
Moszkva és Kijev jobb híján folyamodik a légitámadásokhoz, mert nincs ereje nagy szárazföldi offenzívához. Valakinek egyszer végképp elege lesz a pusztításból, de nem látni, hogy kinek és mikor. Azt sem, hogy akkor mit lép.
Megjelent a Népszava online Vélemény rovatában 2026. június 30-án.