„Azért, mert nem lesz.” – Orbán Viktor kormányfő ezzel indokolta nemrégiben a Parlamentben a párbeszédes Tordai Bence kérdésére azt, hogy miért nem áll ki vitázni riválisával, az ellenzéki összefogás jelöltjével, Márki-Zay Péterrel. Orbán reakciója nem meglepő, itthon már 2006 óta megszokottnak számít, hogy messzire elkerüli a kormányfőjelölti vitákat – nemzetközi kitekintésünkből viszont kiderül, hogy a legtöbb országban ez elfogadhatatlan lenne.
Például a békeidős Ukrajnában is. A 2019-es elnökválasztás előtt Ukrajnában Volodimir Zelenszkij javaslatára nem egy tévéstúdióban, hanem a kijevi Olimpiai stadionban, csaknem 30 ezer néző előtt rendezték meg vitáját a regnáló Petro Porosenkóval.
Mindez különös fénytörésbe kerül Orbán Viktor vasárnapi, a közrádióban tett nyilatkozata nyomán: a közmédiában – jelezve, hogy ő maga a jog világából érkezett – lesajnálóan azt mondta Volodimir Zelenszkijről, hogy „aki színész, az meg azzal a tudással él és abból dolgozik, amit színészként gyűjtött össze”. (Nem mellékes: Zelenszkij Orbánhoz hasonlóan jogot végzett, bár egyikük sem dolgozott jogászként.)
Az, hogy – a csak „színész” Zelenszkijjel ellentétben – Orbán régóta kerüli a vitát, Nyugatról nézve még különösebb. Amerikában 2020-ig fel sem merült, hogy valamelyik elnökjelölt esetleg bojkottálná a három megmérettetésből álló sorozatot. Az örökké a sértettet játszó Donald Trump fenyegetett ezzel, hogy számára minél kedvezőbb feltételeket alkudjon ki.
Franciaországban 1974 óta magától értetődőek az elnökjelöltek tévévitái. A kétfordulós rendszer miatt sokáig csak a második körbe jutó két fő jelölt vitatkozott, de 2017-ben már az első menet előtt is rendeztek vitát, amelyen öt jelölt vett részt. Németországban külön szót is alkottak a vezető politikusok 1969 óta magától értetődő televíziós összecsapására: ez az Elefantenrunde, azaz az elefántok menete. A kifejezést azóta Ausztriában és Svájcban is használják. A parlamenti demokráciákban általában valamennyi, a kormányalakításra vagy egyáltalán a bejutásra esélyes párt vezetőit meg szokták hívni.
Felpörgetik a félelempropagandát
Még magasabb fokozatba kapcsolt a Fideszt támogató kormányzati kampány: a hétvégén újabb kéretlen politikai üzenetet küldtek ki az oltási regisztráció során megadott e-mail-címekre, vasárnap pedig Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozott hosszan a közrádióban anélkül, hogy valódi kérdéseket kapott volna. Úgy látta, hogy csak a Fidesz tudja garantálni Magyarországon a békét és a magyar emberek biztonságát.
Arról, hogy Volodimir Zelenszkij komolyan bírálta őt a múlt héten, amiért nem elég elkötelezett a megtámadott országa mellett, azt mondta: az ukrán érdek az, hogy minél több országot bevonjon a háborúba, de „a mi erkölcsi felelősségünk nem Ukrajnáért áll fenn, hanem a saját népünkért”. Az „interjúban” az nem került szóba, hogy Orbánt nem csak a háborúban álló ország vezetője bírálta, többek között cseh és lengyel kritikát is kapott. Orbán más témákban sem bontotta ki az igazság minden részletét. – A NATO szó szerint lemásolta a magyar álláspontot – értékelte a múlt heti tárgyalásokat arra utalva, hogy a szervezet nem küld katonát Ukrajnába és fegyvereket sem szállít oda, de nem is tiltja meg azt az egyes tagországok számára.
Csakhogy a NATO-nak mindig is az volt az álláspontja, hogy nem küld csapatokat Ukrajnába. Jens Stoltenberg főtitkár a NATO-csúcs előtt is azt mondta: „Rendkívül fontos, hogy támogatást nyújtsunk Ukrajnának, és ezt fokozzuk is, ugyanakkor nagyon lényeges, hogy megakadályozzuk, hogy ez a konfliktus a NATO és Oroszország közötti teljes körű háborúvá váljon.” (Népszava)
Megjelent a Népszava nyomtatott változatának VÁLASZTÁS 2022 összeállításában 2022. március 28-án.
