A hazai munkásság politikai, szakmai szervezetei már a múlt század közepétől elsőrendű feladatnak tekintették a dolgozók művelődésének megszervezését. Ez a törekvés fejeződött ki a XIX. század kilencvenes éveiben a marosvásárhelyi általános Munkásképző Egylet alapszabályzatában is, mely feladatául tűzte ki az „általános tudományos felolvasások” és az „elemi-dal-nyelv és egyéb hasznos oktatások tartását”.
Az 1897-ben megalakult, de a törvényes jóváhagyás késése miatt 1899-ig féllegálisan működő Általános Munkásképző Egyletben – a korabeli sajtó és hivatalos jelentések tanúsága szerint – már szabadelőadásokat is szerveztek a munkásság műveltségének fejlesztése érdekében. Az Általános Munkásképző Egylet törvényes jóváhagyása után 1900 április havában megalakult. Mint ahogy az Egyenlőség c. helyi polgári lap írta 1900 június 3-án, „június 5-én tartja első nyilvános szabadelőadását a Munkások önműveléséről címmel”.
Marosvásárhelyt a „kulturális munka a századforduló első éveiben indult fejlődésnek. Rendszeres munkásoktatás azonban csak abban az évben kezdődött, amikor mint felsőkereskedelmi tanár, a városba került Braun Róbert, az akkor már országos hírű szociológus” – írja Turnovszky Sándor. (Braun Róbertnek A falu lélektana című írásából 1973-as évfolyamunk 47., 48. és 49. számában közöltünk részleteket – szerk.) A városi tanács dr. Braun Róbertet a városi felsőkereskedelmi iskolában a német és francia nyelv tanszékére évi 3200 korona fizetéssel és 560 korona lakbérrel, 1907. szeptember 1-től kezdődő hatállyal megválasztotta. Csorvási Jenő így írja le első találkozásukat.: „Régen volt, az Apollo ház második emeletén az egyik szakszervezeti iroda helyiségében dolgoztam. Este 8 óra lehetett. Valaki kopog, bemutatkozik: Braun Róbert.
Nem hívtuk meg, addig nem is ismertük, önként jött. Fölajánlotta tudását és munkáját. Akkor kereskedelmi iskolai tanár volt Marosvásárhelyen. És megszervezte az oktatásügyünket. Tanártársaival, orvos barátaival együtt rendszeres oktatásban részesítette a marosvásárhelyi munkásságot. Előadóhelyisége mindig, zsúfolva volt hallgatósággal. Az első előadásokat mindig végighallgatta, és ha az előadó nem felelt meg, több előadást nem tarthatott”.
A Vásárhelyi Napló, a munkásmozgalommal szimpatizáló polgári lap 1. évf. 3. sz. 3. old., 1908. november 20-i száma közli Munkás tanfolyamok címmel: „A marosvásárhelyi munkásság szakszervezeteinek választmányi tagjai ma este fél nyolc órakor összválasztmányi ülést tartanak a Munkásképző helyiségében. A gyűlés tárgya az esti tanfolyamok rendezése, melyet az idén is Braun Róbert doktor fog vezetni. Az immár második évbe lépő esti munkástanfolyamok programját részletesen ismertetni fogjuk”.
Az 1907 decemberében megalakult munkás szabadiskola 1908 novemberében a második tanévbe lépett, 1909. december 14-én a harmadik tanévbe. Braun Róbert amerikai tanulmányútjáról visszatérve, újra bekapcsolódik a kultúrmunkába. 1910 szeptemberében a Munkás Otthon választmányi ülése megválasztja ügyvezető igazgatójává. 1910. október 28-án nyitja meg az immár negyedik évébe lépő munkás szabadiskolát. Ugyancsak átveszi Morvai Zoltántól a Munkás Otthon Értesítője című lap szerkesztését.
Braun Róbert társaival együtt állott a művelődési mozgalom élén Marosvásárhelyen, nemcsak a munkás szabadiskolában, hanem az egész városban. Miért? Azért, mert Marosvásárhelyen a munkás szabadiskolán kívül még két szabadiskolát szerveztek, egyet a közönség részére, amely a polgári fiúiskola tornatermében tartotta előadásait, egy másikat pedig a kereskedelmi alkalmazottak helyiségében, így tehát a kereskedelmi iskolai tanárok nagyon sokoldalú társadalmi munkát végeztek.
Az 1907–1911-es években a legtöbb közgazdasági előadást Braun Róbert tartotta, szociológiai kérdésekről. Aschenbrenner József a csillagászatról, Székely Lajos és Miklós Ármánd az iratszerkesztésről értekezett; az egészségügyi előadásokat Schmidt Béla orvos tartotta húsz éven keresztül.
A Székely Napló c. polgári lap 1910. szeptember 24-i száma közli Braun Róbert előadását Az amerikai csavargókról címmel. Minthogy, írja az idézett lap, a hallgatóság több kérdést intézett az előadóhoz.
Az egyik helyi polgári lap a következőket jegyzi fel Braun Róbert Nagyváradon tartott előadásáról, mely szintén az amerikai élményekről szólt:
„Tulajdonképpen nem impressziók és nem szociológiai észrevételek voltak azok, amelyeket Braun Róberttól hallottunk, inkább rövid recit-je az amerikai városok politikai szervezetének és általános dolgokról való hosszabb tanulmányok. Érdekesen ismertette a már nálunk is ismeretes amerikai állapotokat, amelynek eredetét abban találja, hogy a városok közönsége óriási tömegben élvén együtt, nem ismeri a tisztviselőket, akiket a választási lármától félrevezetve választ meg. A korrupció, mely élő fogalom mindenütt a világon, Amerikában, mint nálunk. Ennek az amerikai azt az önérzetes magyarázatát adja, hogy nálunk nagyobb a korrupció, mint Európában, mert ott ugyan nincs mit lopni, itt meg van”.
Braun Róbert nemcsak jó szervező volt, hanem fáradhatatlanul dolgozott a marosvásárhelyi szervezett munkásság monográfiájának megírásán is. Érdekesen emlékszik vissza a munka „koronatanúja”, Csorvási Jenő, aki Braun Róberttel együtt járta a munkáslakásokat. „Felejthetetlen évek voltak azok, amelyeket Marosvásárhelyen a szervezeti életben Braun Róbert mellett eltöltöttünk Statisztikát készített a szervezett munkások életkörülményeiről és ez meg is jelent az egyik folyóiratban. Nem ismerte a fáradtságot, ha szociális munkáról volt szó. Heteken át azzal töltöttük szabad időnket, hogy jártuk a szervezett munkások lakásait, és ő felmérte a lakásokat, feljegyezte a család minden adatát, ki mit olvas, mit keres, mennyit dolgozik, mit eszik. A város körüli falvakban is sok építőmunkás lakott, akiket vasárnap délelőtt és délután felkerestünk, sokszor bokáig érő sárban.
Egyik vasárnap is – emlékszem – zuhogott az eső és én a megbeszélt helyen vártam Braun Róbertet. Meg is érkezett, esernyővel, esőkabátban. – Tanár úr, ilyen időben is kedve van falura jönni? – kérdeztem. – Ha a katona, aki nem önszántából áll a posztján, kiállja az esőt, miért ne állnánk ki mi, akik önszántunkból megyünk posztunkra? – Ez volt a válasza, így gondolkozott és így dolgozott körünkben önzetlenül”.
Braun Róbert 1911 nyarán véglegesen eltávozott Marosvásárhelyről, mert meghívták a budapesti könyvtárba, ahol vezető szerepet töltött be.
Braun Róbert távozásáról a Munkás Otthon Értesítője a következőket írja:
„Akik ismerték Braun Róbert tevékenységét a Munkás Otthon körül – olvasóink közül ki ne ismerte volna? –, azoknak felesleges elmondani, hogy milyen veszteség ért bennünket az ő távozásával. Azzal a lankadatlan munkakedvvel s kitartással, amivel ő igyekezett mindig előmozdítani a Munkás Otthon legkisebb ügyét is, igazán csak az képes dolgozni, akinek a munkásmozgalom óriási jelentőségéről való tudományos meggyőződése párosul a munkásság iránti szeretetével. Valóban nem frázis, ha azt mondjuk, hogy pótolhatatlan űrt hagyott maga után távozásával”.
Braun Róbert távozásával nem szűnt meg a szabadiskola, hanem tovább folytatta működését, egészen az első világháborúig. Az Ellenőr című polgári lap 1912. július 11-i száma írja A Munkás Otthon szabadiskolája címmel, hogy „Nagy László joghallgató tart előadást a modern szocializmusról és annak irodalmáról”. Ugyancsak a fenti lap értesít arról, hogy 26-án a munkás szabadiskolában előadást tart Nagy László, többek között az alkoholfogyasztás ártalmáról.
A Haladás, a Munkás Otthon Egyesület hivatalos lapja írja 1912. október 12-i számában: a téli hónapokban a marosvásárhelyi munkásságnak öt előadást tartanak vendégelőadókkal. A helybeli vezetőség tervbe vette, hogy ezt az előadás-sorozatot tízre egészíti ki, olyanformán, hogy felkér helyben egy orvost, hogy a nemi betegségekről, valamint a tuberkulotikus betegségekről tartson előadásokat.
A Szakszervezeti Értesítő 1908 júliusi számában felvetette azt a kérdést, hogy a szabadiskolába „Az előadókat meg kell válogatni, és akinek nincs meg a kellő szocialista tudása és meggyőződése, azt nem lehet alkalmazni a munkásoktatásban.”
Úgy látszik, hogy ez a gondolat érvényesült Marosvásárhelyen is, amikor a helyi munkás szabadiskolában csak gyakorlott előadók vezették az ideológiai oktatást. Az előadók között szerepel: Csizmadia Sándor és Malasits. A Haladás 1912. november 30-i száma közli, hogy a munkásság megtöltötte a Munkás Otthon nagytermét, ahol Malasits előadásában ismertette a szakszervezetek keletkezését és fejlődését. Ugyanolyan tömeg jelent meg, amikor Csizmadia Sándor Morus Tamás utópiáját fejtegette.
Mindez azt bizonyítja, hogy a szabadiskola igen jelentős eredményeket ért el a marosvásárhelyi munkásművelődésben.
Megjelent A Hét V. évfolyama 9. számában, 1974. március 1-én.
