Nemrég egy iskolai felmérés kapcsán tettük szóvá (A Hét 36. számában), hogy diákjainknak a művelődésről alkotott képe olykor hiányos és korszerűtlen. Többek között azért, mert ebben a képben háttérben marad korunk kultúrájának olyan fontos tartománya, mint a tudomány. Ennek a hiánynak egyik oka, hogy könyvkiadásunk nem gondoskodik eléggé az ifjúság ismeretterjesztő irodalommal való ellátásáról. Erről a kérdésről beszélgettünk az Albatros kiadó egyik szerkesztőjével, Ferencz Imrével.
– Az Albatros a kiadói tevékenység átszervezése során 1969-ben alakult meg. Milyen profillal?
– Az Albatros kiadó az ifjúság számára ad ki könyveket, pontosabban a tizennégy és tizennyolc év közötti fiatalok, vagyis a serdülő korosztály számára. Persze ez az elhatárolás a valóságban nem ilyen merev, csupán jelzi, hogy a kiadó tevékenysége a gyermekkönyvekre szakosodott Creangă-kiadó, illetve a „felnőtt“ olvasmányanyagot szállító többi kiadó munkája közé illeszkedik; valójában az átfedések gyakoriak és természetesek is. A kiadó a jelek szerint megtalálta a helyét és jól el is látja a rá háruló feladatot. Erről tanúskodik a román nyelvű kiadványok sikere is: a különböző sorozatok (Líceum, Sinteze, Texte comentate) kiadványai 30–40 ezer példányban jelennek meg, de gyakran elérik a százezret is. Ez nyilván vásárlóközönségük – a tanuló ifjúság – nagy számával is magyarázható, de az sem kevésbé igaz, hogy a gondosan és igényesen szerkesztett köteteket főiskolai hallgatók, általában az irodalombarátok is megvásárolják.
– Milyen részlegei vannak a kiadónak?
– A szerkesztőség keretében külön részleg foglalkozik a sorozatokkal, a szépirodalmi művekkel és végül a tudományos ismeretterjesztéssel (literatură de informare). Ez utóbbi gondozza nemcsak a szűkén vett tudományos népszerűsítő művek kiadását, hanem a lexikonokat és szótárakat (a megjelentek közül: a jelenkori irodalom kislexikona, szinonimaszótár, készül az etnográfia, a filmművészet kislexikona stb.), valamint a tudományos-fantasztikus irodalmat is (többek között készül egy Karinthy-kötet).
– A hazai magyar könyvkiadás összképében az Albatros magyar részlege különösen sokat tehet a tudományos ismeretterjesztő irodalom megjelentetésével. Mi a helyzet ezen a téren?
– Egyelőre az eredmények nem állnak arányban a lehetőségekkel. A tematikai megoszlást tekintve kiadványaink a román szerkesztőség modelljét követik; a Tanulók Könyvtára sorozatot leszámítva, amely a nagyobb apparátussal rendelkező Dacia kiadó hatáskörében maradt, ugyanúgy ifjúsági és tudománynépszerűsítő irodalmat adunk ki. Ami a szépirodalmat illeti, nincsenek is különösebb nehézségeink, legfennebb az a gondunk, hogy valóban az ifjúsághoz szóló, színvonalas műveket jelentessünk meg. Ennek sem vagyunk nagyon bővében – egyszer érdemes volna ezzel külön is foglalkozni. Jövő évi tervünk mindenesetre eléggé változatos: címeink között szerepelnek Sütő András novellái, Szépréti Lilla kisregénye, Szegő Júlia Bartók-életrajza, Eugen Barbu A fejedelem című műve Veress Zoltán rangos fordításában. Legszebb versek sorozatunkban kétnyelvű József Attila-kötet és Szilágyi Domokos fordításában Walt Whitman-válogatás megjelentetését tervezzük.
A tudományos irodalommal viszont már rosszabbul állunk. Eddigi köteteink (A pi története, A sejt életrajza) után nehezen került ki a folytatás (jelenleg készül a Hazai védett növények című könyv fordítása, Balogh József pedig magyar közmondásokat gyűjt kötetbe), és egyelőre ennyi… Arra törekszünk, hogy hazai szerzők eredeti kéziratait jelentessük meg – de nem alakult még ki a kiadó munkatársi gárdája. Ez, részben, bizonyára a mi hibánk is: nagyobb szervezőmunkával kellett volna munkatársakat toboroznunk, összegyűjtenünk a véleményeket, javaslatokat. Már mindjárt a feladatok pontosabb meghatározása – bizonyos témakörök, arányok, sorrend megállapítása – is rendkívül hasznos volna, s ebben a sajtó – többek között éppen A Hét – nagy segítségünkre lehetne.
Úgyszintén fontos volna az olvasói igények felmérése – az eredményes munka alapvető feltétele, hogy tudjuk, mit is vár tőlünk a diák, a tanár, az olvasók általában. Hogy ne maradjon csupán elképzelés az évi négy-öt tudományos ismeretterjesztő mű megjelentetése, amire a kiadónak lehetősége van – és olvasótáborunknak nagy szüksége.
Megjelent A Hét V. évfolyama 38. számában, 1974. szeptember 20-án.