Semmiféle ünnepi érzés nem kísér az ötödik Országos Könyvszalon termeit járva – otthonosan forgolódom hétköznapi ismerőseim, a könyvek ezrei között az ötödik nap tizennégyezervalahányadik látogatójaként, s lám a televízió is rejtett kamerával filmez, a természetes sürgés-forgást, s nem az ünneplő arcokat kívánja megörökíteni (mert persze azért ünnepi találkozókban sincs hiány). Valóban, természetes gondolatok és örömök illenek legjobban a hazai könyvkiadás reprezentatív szemléjéhez: az elégedettség érzése, hogy a könyv továbbra is, egyre inkább népszerű nálunk (574 millió lej az 1974-ben vásárolt könyvek értéke – tájékoztat a kiállításon olvasható felirat), a felelősség tudata, hisz minden valamirevaló új könyv újabb bizonyíték, hogy jelenünk és jövőnk – s nemcsak szellemiekben – még mindig az írástudókon is múlik.
A tavalyi év jelentős politikai és társadalmi eseményei könyvekbe foglalva ott sorakoznak olvasmányaink között: a XI. kongresszus dokumentumai, pártunk főtitkárának a művei, a hazai szellemiség megannyi hozzájárulása az ideológia, az elméleti vagy gyakorlati tudomány honi és világméretű kérdéseinek a megoldásához.
A könyvkiadás mégsem csupán a napi aktualitással jelenidejű – a jelenbe emeli a múltat, ahogyan előlegezi a jövőt is. A kiállítást járva villant át rajtam, hogy egyik-másik szerényen meghúzódó könyvre halhatatlanság vár, miközben egyelőre testvérien osztozik társaival az újdonságnak kijáró tiszteletben. Mert kíméletlen vetélytársak ugyan, de nemes küzdelemben, s a könyvkiadás feladata, hogy mindnek – klasszikusnak és kezdőnek, a tudomány kőtábláinak és slágereinek, felkavaró és elringató olvasmányoknak – biztosítsa a küzdőtéren való megjelenés jogát. Hogy közönségét választani tanítsa, s ezzel újra meg újra a legjobbakat vigye győzelemre.
Sokan Marin Preda új regényét keresik, mások kalandos olvasmányokat vásárolnak, és bizonyára megtalálja olvasóját Ariosto és Lukács is, a Kriterion Könyvkiadó sokasodó történelmi önéletírásai csakúgy, mint a nemzetiségek irodalmát a román olvasóhoz eljuttató tolmácsolások.
Végigtekintek a termen; úgy érzem, egyetlen nagy könyvet látok, amelynek minden egyes szava, sora, részlete a többihez méretik, csakis azzal együtt lehet igaz, a teljességben. Olyan teljességben, amely szüntelen belső párbeszédben gazdagodva és rostálva immár évszázadok óta újrakezdődik és átiratik.
Új lapján még friss az évszám jele: 1975. Megírandó.
Megjelent A Hét VI. évfolyama 8. számában, 1975. február 21-én.