El kellett jönnie ennek is. Persze tanúk fogják igazolni, hogy Orbán Viktor nem fasiszta, Horthy ügyében még mondott is anti-dolgokat. De amikor az egyik cikkben arról olvasunk, hogyan képeznek ki – természetesen az adófizetők pénzén – katonailag kamaszokat, sok másik cikkben arról, hogy Horthy Miklós szobra (a szelleméről nem beszélve) aktív jelenlét lesz a magyar országgyűlésben, egyre nehezebb megválaszolni a kérdést, hogy ez az egész miben is különbözik a fasizmustól.

A nap eseménye mindenképpen a volt kormányzó szobrának elhelyezése a magyar törvényhozás szent házában. Íme, csokorban néhány vélemény, értelmezés erről. (Alkalmasint frissül, amint a helyzet fokozódik.)

Az országgyűlés alelnöke keddtől nézegetheti Horthyt

Kedden délelőtt az Országház épületében felavatják Horthy Miklós szobrát. A holnapi eseményről a Mi Hazánk Mozgalom sajtómeghívójából szerzett a 24.hu tudomást. A meghívóból annyi derül ki, hogy a Hazatérés Napján a Mi Hazánk teljes parlamenti frakciója részt vesz Horthy Miklós szobrának avatásán a Parlamentben. Az esemény kedden 11 órakor az úgynevezett Kék Társalgóban kezdődik, majd az Országgyűlés alelnöki irodájában, a főemelet 46-os szobában folytatódik: itt, az alelnöki szobában áll majd a szobor. Kicsi Horthy lesz, de a dolognak valahogy el kell kezdődnie. (24.hu)

Horthy a Parlamentben

Rózsa Mihály

Alapvetően nem a szoborral van itt a baj. A baj sokkal inkább két másik dologgal van. Az egyik és ez a legnagyobb baj, hogy vitathatatlanul van igény itt ilyen szoborra. Ahogy lenne igény Kádár szoborra is akár. A másik nagy baj azzal van, hogy eltűnt az állam, aki gátat tudna szabni annak, ami vállalhatatlan. Hogy Magyarországon a horthysták és kádáristák minden érdemi korlátozás nélkül onthatják az országra a mocskot, dédelgethetnek hamis romantikát, gyűlöletes és aljas korszakok és diktátorok iránt.

A magyar társadalom mentálisan és morálisan a béka segge alatt van. Nem zavarja őket semmiben a Horthy és a Kádár iránti nosztalgia. Nem zavarja őket, ha magyar történelem sötét gazembereinek emelnek szobrot, ha szebbé akarják hazudni a mocskot. Amíg a magyar társadalom nagyobb többsége nem érti, hogy miért vállalhatatlan, hogy egy Horthyról vagy Kádárról szobrot állítsanak nálunk köztereken, ha nem értik miért kell ezek ellen tiltakozni, addig nem lesz itt érdemi változás. Elmehet holnap ötven-száz ember (túlbecsülöm a számukat?) tiltakozni a Horthy szobor avatása ellen, ami persze helyes és jó dolog, de több millió le se szarja, addig bizony maradunk nyakig a szarban. És ez itt az igazi baj. Nem más. (Újnépszsbadság)

Együtt Horthyval?

Bárász Péter

Aki a holnapi szoboravatás után beteszi a lábát a Parlamentbe (csak az épületnek jár ki a nagybetű, nem pedig a benne ülésező gittegyletnek), mindegy, hogy melyik pártnak a tagja, vagy pártonkívüli (vajon mitől lenne független?) – az engem nem képvisel! (Újnépszabadság)

Kövér László áttette

Gábor György

Az a Kövér László, aki a viceházmester és a pedellus összevont fellépésével tiltotta ki az Országház épületéből az onnan tudósítani szándékozó újságírókat, aki drákói szigorral büntette meg mindazokat, akik nem úgy viselkedtek vagy beszéltek, ahogy azt ő roppant kényes ízlésével elvárta, s aki bosszútól lihegő fiókzsarnokként önkényesen korlátozza egy törvényesen megválasztott képviselő jogait, most a tőle megszokott határozottsággal emelte fel szavát, s a Mi Hazánk nevű Fidesz-fantomkoalíció kedves Horthy-szoboravató parlamenti megemlékezését ellentmondást nem tűrve áttetette a kék szalonból az Országgyűlés sajtótermébe.
Így mindjárt más! Minden az áttetetéseken múlik, de még mennyire! Nagyon fontosak voltak mindig az efféle logisztikai áttetetések, s azok szimbolikája, kiváltképp, ha épp a törvényalkotás házáról beszélünk! Persze különösen régebbről, úgy értem. Pont úgy, ahogy Orbán utalt rá a tusványosi beszédében, a gázfogyasztás csökkentésének német know-how-jára célozgatva: „régebbről, úgy értem”.
Ahogy fontosnak bizonyultak azok a logisztika áttetetések is, amikor a legfelső hatalom tudtával és beleegyezésével előbb saját lakásukból „tetettek át” magyar állampolgárokat az Óbudai téglagyárba, s míg a kedves szomszédok az áttetetek lakásainak ingóságait áttették a saját otthonaikba, azalatt a téglagyárba áttetetteket gondosan áttetették teherszállító vagonokba (nem marhaszállítókba, ez közhiedelem, hiszen azokon ablak is akadt), hogy végül áttetessék őket egy távolabbi célállomásra…
Végül is Horthy hazakerült: ugyanabba az épületbe, ahol az egykori törvényhozás (régebben, úgy értem) megalkotta a zsidótörvényeket.
A Mi Hazánkra nagy munka vár, de semmi csüggedés: Kövér doktortól nem kell megriadni! Ő legfeljebb csak logisztikáztat egy elegánsat és áttetet.
Épp, mint régebben, úgy értem.
És kedves Európai Unió, adjátok gyorsan azt a pénzt, mert még több Horthy-szoborra lesz itt szükség, elvégre sok a szoba a Parlamentben, sok a folyosó, sok a lépcsőforduló, s sok a know-how.
Mint régebben, úgy értem.