Egy ukrán és egy orosz diákot rendelt egy csoportba a tudásvágy és a sors kegye a társadalomtudományokkal foglalkozó nemzetközi egyetemen. Utóbbi régóta, előbbi néhány hónapja szülőhazáján kívül él. Mindennapjaikban – konfliktuskerülés ide, apolitikus attitűd oda – megkerülhetetlen kérdés kettejük együttműködésének lehetősége, avagy lehetetlensége. Az előbbit választották, hadiárkot áthidalva tudnak együtt dolgozni a közös projekteken, az ukrán diák elfogadja orosz társát, elég nyitott ahhoz, hogy ne higgyen a kollektív bűnösségben. Azt azonban nem tudja elképzelni, hogy valaha mély barátság alakuljon ki közöttük.
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál vendége két orosz kulturális szereplő, akik nemhogy nem hagyták el hazájukat – mint azok, akik féltve alkotói szabadságukat, egzisztenciájukat, netán az életüket, erre kényszerültek – hanem Putyin rendszerének támogatottjai és támogatói. A rendezvény vendégei ukrán szerzők is, akik szintén nem hagyták el, vagy visszatértek háború sújtotta országukba, oda, ahol nap mint nap kockáztatják nemcsak az egzisztenciájukat, hanem az életüket is.
Tudjuk, érheti bántódás a mai Oroszországban azt, aki ellenáll, és csak halvány fogalmaink lehetnek arról, milyen morális dilemmákkal kell megküzdeniük azoknak, akik a három T „megtűrt” kategóriájába tartoznak. Nem tudhatjuk, hogy a támogatók valóban támogatják-e a különleges hadműveletnek nevezett háborút, vagy megfelelési kényszerből állnak diktátoruk mellé. Nem is feladatunk eldönteni, milyen árat fizetnek a szabadságukért, hogyan tudnak túlélni és mit kell tenniük.
Nem feladata ez egyetlen kulturális rendezvények, így a könyvfesztiválnak sem. Ahogy a az ítélkezés és a „pedigrék” ellenőrzése sem.
Kilépve az irodalmi buborékból a fesztiválszervezőknek, kiadóvezetőknek ugyanakkor érdemes lenne figyelembe venniük a közeget, amelyben élnek-élünk; tekintettel lenni az érzékenységekre, amelyek kit jellemeznének inkább, mint az alkotóművészeket, írókat, költőket; és nem emlegetni hídszerepet ott, ahol a politikusok meghamisították e kifejezés jelentését.
Magyarország az az ország, amelynek kormánya leginkább hajlamos árnyalni, hogy ki az agresszor és ki az áldozat, amelynek vezetői leginkább hajlamosak arra, hogy hadiárkok betemetéséről papolva, sikerrel szítsanak gyűlöletet egy nép – az ukrán – iránt, és békemissziót mímelve barátkozzanak a bűnössel. Ebbe az országba meghívni Putyin mellett kiálló vendégeket egészen más, mint a szervező által hivatkozott Németországba, amely velünk ellentétben igazán megtanult szembenézni a bűnnel.
Így válhat az Orbán Viktor által teremtett világ áldozatává a legjobb szándékú kezdeményezés is. A könyvfesztiválon közel esnek majd egymáshoz a háborúban álló két nemzet standjai. Adja ész és szív, hogy az ukrán vendégek el tudják fogadni orosz társaikat, legyenek elég nyitottak ahhoz, hogy ne higgyenek a kollektív bűnösségben. Azt azonban nehéz elképzelni, hogy a jelenben vagy a közeljövőben mély barátság alakul ki közöttük. De nagyon jó lenne tévedni.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. szeptember 26-án.
