Pista bácsi, miért van az, hogy a jobboldali írók korán halnak? – hangzott el sok évvel ezelőtt az örökbecsű kérdés, amire meglepetésében az interjú alanya, Csurka István is csak hebegni tudott. Valami ilyesmi járhatott annak a nyolc bevallottan nemzeti érzelmű írónak a fejében, akik megelégelve az üldöztetést, tavaly végre összefogtak. Nem találták a helyüket a már meglévő irodalmi szervezetek egyikében sem, ezért nem hagyván magukra erőltetni a „zavaros, agresszíven nyomuló dogmát”, megalakították a MásfélE Írók Társaságát. Szinte megszokhattuk már: kell lennie fideszes és ellenzéki színházi csoportnak, másképp játssza Bachot a nemzeti és a kozmopolita csellista és a valódi szak- és civil szervezetek mellett kormánypárti szak- és civil szervezetek alakulnak.
Az irodalmi társaság tárcavideója évtizedekkel repít vissza: szóba kerülnek a szovjetbérenc hazaáruló szociáldemokraták, az ÁVH-sok ivadékai és az SZDSZ és MSZP köreibe tartozó mérgező eszmék. Ám közben felvillan az új évezred is: a képek némelyikén az egyetemfoglaló Vas utcai polgárok láthatók. Elvégre meg kell mutatni, kik a métely mai képviselői.
A nyolc író egyike 2009-ben – rendkívül bátran, két hónappal azután, hogy Orbán Viktor meghirdette a kulturális elit korszakának végét – kis házikommandókat akart alakítani azzal a céllal, hogy kilopkodják a könyvtárakból „a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait”, Spiró, Konrád, Nádas, Bächer vagy a magyarságtól és kereszténységtől oly távol álló Esterházy könyveit.
A másféle írók – akik szerint magyarnak lenni világnézet – úgy vélik, hogy a könyvhéten nemzeti irodalomra ráakadni ma is valódi kihívás. De túllépve averzóikon, erre az alkalomra jelentették meg antológiájukat. Talán azért, mert titokban arról álmodoznak, hogy egyszer annyian olvassák majd műveiket, mint az Effélékét.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2023. június 10-én
