Corrie Hermann, Hermann Pál csellista és holokauszt-áldozat lánya ma, a holokauszt nemzetközi emléknapja alkalmából tartott plenáris ülésen szólalt fel. A megemlékezést Roberta Metsola, a Parlament elnöke nyitotta meg, amelyen az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor felszabadításának 80. évfordulójára is emlékeztek. (A nyitó képhez: állva tisztelegnek az Európai Parlament tagjai a holokauszt hatmillió áldozata emlékének.)
Soha nem felejthetünk, és cselekednünk kell. A mi generációnk az utolsó, amelyiknek megadatott az a kiváltság, hogy ismerhette a holokauszt túlélőit, és első kézből hallhatta történeteiket. Az ő hangjuk, bátorságuk, emlékeik hidat képeznek egy olyan múltba, amelyet soha nem szabad elfelejteni. Mert még a holokauszt borzalmai után sem tűnt el az antiszemitizmus. Tovább élt. Átalakult.
Az emlékezés kötelesség. Felelősség, hogy a „Soha többé!” ne lehessen üres ígéret. Ez az Európai Parlament mindig emlékezni fog. És mindig fel fogunk szólalni – ahogyan az első női elnökünk, Simone Veil, aki maga is túlélő volt, megtanított erre minket. Az ő öröksége arra emlékeztet bennünket, hogy a semlegesség csak az elnyomót segíti, az áldozatot soha. Ez a Parlament mindig ki fog állni a méltóság mellett. A reményért. Az emberiségért” – hangoztatta Metsola. Az EP-elnök beszédét Hermann Pál eredeti Gagliano-csellóját megszólaltató előadás követte.
Corrie Hermann (a fenti képen) elmondta, hogyan gyilkolták meg 1944-ben a nácik az édesapját, a kor egyik kiváló csellistájának tartott Hermann Pál magyar zeneszerzőt és csellistát. „Ezt az egy holokauszt-áldozatról szóló történetet a hatmillió áldozat mindegyikének ajánljuk, akiket ma is gyászolunk” – mondta.
Hermann asszony felidézte édesapja zenész életét, a budapesti Liszt Ferenc Akadémián folytatott tanulmányaitól kezdve fellépéseiig a legrangosabb európai színpadokon. Miután az Európát egyre inkább elfoglaló fasizmus elől Belgiumba majd Franciaországba menekült, 1944 áprilisában Toulouse-ban egy utcai razzián letartóztatták, és a Párizs melletti Drancy táborba szállították, ahonnan indultak a transzportok a koncentrációs táborokba. A litvániai Kaunas koncentrációs táborába deportálták. Miközben a vonat az állomáson várakozott, sikerült egy üzenetet kidobnia a vonatból, amiben kérte, hogy mentsék meg a Gagliano mester által készített csellóját. A cetlit megtalálták és elküldték a sógorának, aki a Gaglianót egy kisebb hangszerre cserélte, és az eredeti hangszerrel megszökött. „Nem tudjuk, mi történt ezután, de a 900 fogoly közül csak néhány tért vissza a háború után” – emlékezett Hermann.
Tragikus sorsa ellenére Hermann zenéje továbbra is világszerte inspirálja az embereket. Jóval a halála után megtalálták a Gagliano-csellóját, és kompozícióit neves nemzetközi művészek adták elő. „Hitler könyveket égetett el, festményeket pusztított el és milliókat gyilkolt le, de a zene legyőzhetetlen” – mondta Corrie Hermann.
A beszéd után a képviselők egyperces néma csendet tartottak. A megemlékezés Maurice Ravel „Kaddis” című művének előadásával ért véget.
A megemlékezés felvétele itt megtekinthető.