Kis történelmi-térképészeti háttér az orosz-ukrán háborúhoz a középkortól
UKRAJNA akkoriban még sehol sem volt… Bár most Oroszország után Európa második legnagyobb területű állama, 1991-ig az orosz cári birodalom része, illetve a Szovjetunió tagállama volt; állami önállósága csak 1991-től, a Szovjetunió szétesésétől számítható.
A most folyó orosz-ukrán háborúban Moszkva területi követelései – a korábban már bekebelezett Krím mellett – a kelet-ukrajnai ’kikerekített’ Don-basszra (a Don medencéjének alsó részére) és a Fekete-tenger keleti partvidékére vonatkoznak (Odesszát és Herszont is ideértve; talán a Dnyeszter-menti ’moldáv’ szeparátumot is…)…
Putyin orosz elnök a háborút éppen csak megelőző ’történelmi eszmefuttatásában’ (On the Historical Unity of Russians and Ukrainians) a kérdéskört a végletekig leegyszerűsíti: Ukrajna szerinte sosem létezett, és most sem létezik mint önálló állami entitás… azaz: most is csak „eltulajdonított” része az ősi orosz földeknek. (Az érvelés mintha kissé a dáko-román kontinuitás bukaresti alátámasztására hajaz…)
Az ukrán kérdés megközelítésének több, legalább négy útja van: egy kelet-európai (történelmi); egy imperiális „nagyorosz, russzofil, cári; egy szovjet (mai orosz ‘birodalmi’, hasonlít az ‘imperiálishoz’) – és egy ukrán (‘nacionalista’, szuverenitás-központú, a „Kijevi Rusz” folyamatoságát hirdető).
A nemzetközi – elsősorban nyugat- és közép-európai – közvélekedés a történelmi (kelet-európai) ’status quo’ megközelítést fogadja el, de folyamatosan vesz át az ukrán (‘nacionalista’) érvelésből is elemeket. Én mindhárom járható utat ’járom’ – a nacionalisták uralta ukrán utat figyelmen kívül hagyva…
A középkori Európa keleti fele – Kijev (és Magyarország…) nélkül egy mai könyvborítón (eredetmegjelölés nélkül)
Ezen a – körülbelül az első ezredforduló állapotát rögzítő – térképen a magyarok még nincsenek ábrázolva (pedig már elfoglaltuk a hont), de Moscovia – mint terület – már van (a Don-Tanais balpartján), és Russia a mai Ukrajna és Berlarusz helyén szerepel, nem a mostani Moszkva környékén … A Donyecki és a Luganszki szakadár ’népköztársaságok’ jelöletlen (Don-bassz-i) területén akkoriban talán a velünk „rokon” ‘kipcsákok’/kunok éltek. Finn nyelvtestvéreink lakóterülete is még csak Lappia néven szerepel… Bezzeg Szerbia már van…
Számomra azért is érdekes e térkép, mert Dániát ’Dacia’ néven szerepelteti (valami bűzlik..! – nehogy erre hivatkozva a románok megtámadják a dánokat egy NATO-n belüli ’szpecoperácija’ keretében… )
A Kijevi Rusz a XI.-XII. században
Ezen a (mostani, történészi, rekonstrukciós) térképen azonban már mi magyarok is ott vagyunk (a lengyelek és a bolgárok között, nyugatra a kijeviekről és északra a hatalmas bizánci birodalomtól; a Krím déli partja – az akkor még csak ott létező Herszonnal – is még a bizánciaké, nem Putyiné…). A mostani orosz főváros, Moszkva valahol a „Kijevszkaja Rusz” rózsaszínű foltjának a közepén, Szmolenszktől keletre, Murom felé a félúton lehetne, de akkoriban még nemigen létezett, ezért nincs is föltüntetve.
Térképészeti érdekességnek tűnhet, hogy a Kijevhez közelebb eső – déli – Novgorod/Újváros/ jelzője ’Szeverszkij’, azaz: mai értelmezésben Északi, míg a szintén megjelölt fejedelmi (Nagy-)Novgorod a ’Kijevi Rusz’ majdnem legészakibb részén volt, nem messze az ugyancsak Volga-parti (Kis- vagy Alsó/Nyizsnyij) Novgorodtól, amely jóval később – jó hatvan évig – Gorkij nevét viselte. A ’szeverszkij’ viszont valójában nem a világtáji Északból származik, hanem a vidéket belakó ’szeverján’ (észak-keleti szláv) törzsek nevéből (és az égtájhozvoltaképpen semmi köze nincs).
A ’Szeverszkij Donyec’ is e törzsi névből van – nem a Donyec folyó felső folyását jelöli… hanem azt, hogy a folyó a törzsi területen folyt át. Vízgyűjtő medencéje a Don-bassz (e térképen félig ismeretlen fehér folt, kipcsákokkal), amit a ’moszkovita’ oroszok most próbálnak elcsatolni a volt szovjet tagköztársaság – ma szuverén államiságú – Ukrajnától.
A Kijevi Rusz a XIII. szúzad közepén
A ’Kijevi Rusz’ föderatív ernyője alatt létrejött nagyfejedelemségek (Kijevi, Vlagyimir-Szuzdal-i) , fejedelemségek (Murom-Rjazanyi), ’köztársaságok’ (Nagy-Novgorod) és egyéb területek (Halics, Volhinia, Szmolenszk, Polock stb.). A mai Ukrajna területén igen sokan osztoztak még (beleértve a mongol-tatár hódítókat is)…
Keleten és délen (a Krímet is ideértve) az Aranyhorda tatárjárásra kész, a hódító Batu kánra váró mongoljai… nyugaton az alakulgató Európa, főleg a nagy és erős Lengyel királyság, azon is túl meg a szent Német-Római császárság… Érdekesség: hazánkat – a Magyar Királyságot – anakronisztikusan a trianoni határaival ábrázolták a történész geográfusok… Horvátországot pedig ’Hungarian Kingdom of Croatia’ néven…) Bulgária – impérium (talán a cár – imperátor – okán).
Moszkva még mindig sehol, pedig Jurij (Dolgorukij/ kijevi nagyfejedelem) már megalapította (1145 táján), később önálló fejedelemség lett. Konstantinápoly (Bizánc/ még nem Sztambul (a törökök csak 1453-ban foglalják majd el végleg)… A Dnyeszter-torkolati Akkermant /Bilgorod/ jelölik, Herszon (Cherszoneszosz) még csak a Krím-félszigeten létezett – Odesszát akkorra még nem alapították meg… Szimferopolt és Szevasztopolt is csak pár száz évvel később építették föl az oroszok a félszigeten.
És – zárásnak – egy szépen illusztrált londoni térkép a mohácsi vészünk utáni korszakból (az 1562-es évből):
A Fekete-tengert eltakarja a cím (Russia, Moscovia és Tatárföld leírása) – a Krím (Crimea) kiírás a mostani Don-bassz helyére került (valószínűleg nem a félszigetre, hanem a Krími kánságra vonatkoztatva); a kissé otromba Káspi-tengert is tatárok lovagolják-tevegelik körbe; a Don, a Kubán és a Volga környékén cserkeszek, cseremiszek, mordvinok , szamojédek (és egyéb rokonaink) élnek; Finnország helyén még Lappia és Karélia fagyoskodik; a bal fölső sarokban Iván cárt (talán a „Rettegettet”) láthatjuk trónján a sátrában; legalul Perzsia… Kibetűzhető a magyar királyok örökös vágya, Lodoméria – nem messze a litván és a livóniai határtól (a mai Ukrajna keleti felén). Ott van, még Litvánia és Livónia előtt Moscovia is (függőlegesen írva), de Moszkvát nem találtam, csak Szmolenszket… Legfölül, középen, az Északi tengerben kibetűzhető a Novaja Zemlja sziget, alatta a kontinens-választó Ural hegység vonulata látszik (keletebbre két medvével). Párhuzamos vele a hatalmas Ob (Oba) folyam – azon túl pedig már csak az alig ismert erületek vannak ; a jobbszélen középen kirgizek imádnak egy fán ülő szentet (?), több test pedig fákról lóg, mint déligyümölcs… Nagyítóval órákig lehet böngészni e mesterművet.
De ne erőltessük a böngészést… Talán így is bővültek valamelyest ismereteink a keleti szláv területekről.
Végül prémiumként még néhány illusztráció:
A kijevi Vlagyimir (nem Zelenszkij, nem is Putyin, sőt: nem is Lenin – hanem) nagyfejedelem megkeresztelkedése 988-ban, Kijevben (bizánci rítus szerint, egy korabeli orosz kódex képe) – Nagy vagy Szent Vlagyimirként emlegetik…
A megkeresztelkedés – Vasznyecov orosz festő 1890-es képén
Szent Vlagyimir (Vologyimir Szvjatoszlavics, 956 – 1015), a magyar Szent István kortársa egy XV. századi orosz ikonon
Az ukrán „pirosas kék” térkép (pirossal az oroszlakta területek) a nemzetiségi összetételről (ez a ’status quo’ hozzáállás alapja)
