Korábban videós és szöveges tartalommal is jelenkeztünk a nárcizmus és a nárcisztikus személyiségzavar témakörében. Jelen cikkünkben azt vizsgáljuk meg alaposabban, mire figyeljünk, ha a közelünkben nárcisztikus személy van, hogyan kommunikáljunk vele ahhoz, hogy minél kevesebbet sérüljünk. Bánki György ’A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról’ című művét ajánljuk a nárcisztikus személyiségek világának betekintéséhez.
Egy különleges személynek különleges bánásmód jár
Egy nárcisztikus személyiség esetén speciális bánásmódra van szükség! Ehhez lényeges szem előtt tartanunk, hogy amit mi nyújtani tudunk, az soha nem lesz elég neki! Két véglet között fogjuk érezni magunkat. Hol fantasztikusnak, hol elviselhetetlennek.
Persze a nárcisztikus személyiség mindenért bennünket hibáztat. Amikor valami problémája van, minket lát megváltozottnak. Például, ha megterhelőnek érzi, amikor törődnie kell velünk, nem tudja ezt megfogalmazni, hanem ránk tolja a dolgot: mi nem törődünk vele.
Mindig felül akar lenni, ennek eszköze, hogy elnyom bennünket. Amikor kedvesek vagyunk vele, még több figyelmet és még több elismerést szeretne kapni. Elhiteti, hogy ő rengeteget ad és mi nem vagyunk hálásak. Ez a szélsőségesség és hálátlanság valójában az ő személyiségének a része!
Mindennek hátterében az van, hogy amit ő kap, azt ő nem tudja, vagy nem akarja viszonozni. Ha valami nem érinti jól, egy pillanat alatt elfordul tőlünk. A mérce mindig kettős! Neki többet lehet és ezzel nem lehet konfrontálni, ezért megváltoztatni sem lehet.
A nárcisztikust gyermekkori tapasztalatai bizalmatlanná és rugalmatlanná tették. Felnőtt korában újraéli ezeket a negatív tapasztalatokat, s ennek hatására úgy érzi, hogy rengeteg áldozatot hoz. A mi befektetett energiánk pedig nem számít. Persze lehet, hogy jó lelkiállapotában elismeri az érzelmeinket, amikor azonban őbenne elromlik a rólunk alkotott kép, megérezhetjük, hogy milyen ő valójában.
Profinak kell lennünk a határhúzásban!
Ha egy nárcisztikus személlyel vagyunk közeli kapcsolatban, fontos hogy megtanuljunk jól vigyázni önmagunkra! Profin jelöljük ki a határainkat: gyakran hangsúlyozzuk, mi az, amit el tudunk fogadni, hogyan bánhat velünk!
Nagyon könnyen alárendeltnek és magunkba fordulónak érezhetjük magunkat. Ne felejtsük el, hogy minden, amit adunk neki természetes a számára, és minden, amit elrontunk pedig annak bizonyítéka, hogy nem tudunk jól törődni vele. Nekünk kell tehát először tisztába jönni önmagunkkal, mert neki mindent megkapni alap!
Azt képes valamennyire megbecsülni, aki beleáll a konfliktusban, és ellene tart. Talán együtt szeretne működni egy ilyen emberrel, ráadásul félhet is tőle. Ezért le akarja győzni!
Hangsúlyozzuk, hogy egy nárcisztikus partner bevállalása gyakran a saját nárcizmusunkkal kapcsolatos problémákból fakad. Önismereti munka segítségével rájöhetünk, hogy valójában nekünk van szükségük erre a csodálatosnak tűnő emberre, mert ő illeszkedik saját téves beállítódásaikhoz. Amikor kiderül, hogy a helyzet nem olyan csodás, mint amilyennek először látszott, csodában bízunk. Szeretnénk azt gondolni, hogy kivételes kitartással, jósággal, megértéssel vagy bármi egyébbel tudunk segíteni a nárcisztikuson.
Mire figyeljünk már a legelejétől?
A nárcisztikusokkal való kommunikáció első szabálya tehát, hogy hallgassunk az ösztöneinkre és legyen alapos az önismeretünk. Mielőtt a közelébe kerülünk a nárcisztikusnak, gondoljuk át, bírni fogjuk-e.
Persze ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre tűnik. A nárcisztikus személyek ugyanis a kapcsolat kezdetén különlegesen vonzónak tűnnek a kapcsolat reményében. A viszony is egyszerre lehet nagyon jó és nagyon rossz. Ezért is nagyon nehéz kilépni belőle.
Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a nárcisztikus a lehető legritkább esetben kíván megváltozni, aminek hátterében az van, hogy ő képtelen elviselni a saját csökkent értékűség érzését, ezért mindig másokra kell azt vetítenie. Ha el is megy terápiába, amellett sem köteleződik el. Inkább a terapeutát is leértékeli.
Miért nincs változás?
Ha egy nárcisztikus kivette ránk a hálóját, az általa nyújtott különleges figyelem gyógyírnak tűnhet a problémáinkra. Amikor egy nárcisztikus személy idealizál minket, mi is nagyszerűnek érezzük magunkat!
Két dolog miatt foghatunk gyanút, hogy egy nárcisztikussal van dolgunk. Realitásérzékünk érzi a túlzó idealizációt, másrészt lehet hogy az illető mindenki másnál védelmezőbb, nagyvonalúbb. Egy nárcisztikus toleráns képet tud vetíteni önmagáról.
Fontos azt látni, hogy a nárcisztikus mindent feketén-fehéren lát, ezért gyakran eltitkolja megbántottságát. További nehézség, amikor szóvá teszünk valamit, vagy kérjük, hogy vegye figyelembe a mi szempontjainkat. Ekkor úgy értelmezi, ki akarjuk használni. Lelke mélyén megretteg, hogy ugyanolyan kizsákmányolóval kerül függő viszonyba, mint amilyen valamelyik szülője volt. Amikor a nárcisztikusnak valamilyen szempontból rossz, dühöng, kiüresedik, grandiózus fantáziákba menekül, hogy megóvhassa magát.
A megoldás kulcsa önmagunkban keresendő!
A nárcisztikussal való kommunikáció alapja, hogy felismerjük saját nárcisztikus igényeinket, hogy mennyire van kisebbrendűségi érzésünk. Vágyunk arra, hogy mi is fantasztikusnak érezzük magunkat?! Ezek a nagyzásos elképzelések motiválnak bennünket arra, hogy a másik szükségleteit kielégítsük.
Ha mi is nárcisztikus családban nőttünk fel, az ebből származó, nehezen gyógyuló sérülés, az ennek hatására kialakult fokozott felelősségérzet, alárendelődési és áldozathozási készség remek alap ahhoz, hogy megágyazzon egy ilyen kínzó párkapcsolatnak.
A nárcisztikus teljes rendszere a sebezhetőség elhárításáról szól. Működése azon alapszik, hogy soha többé ne kelljen átélnie azt az elhanyagolást, amit régen. Azért tartja a kezében a hatalmat, hogy végre szabályozni tudja kapcsolatait, ezért alapvetően magányos.
Az agressziót, ami csökkentértékűségéből fakad, a másik önbizalmának rombolására használja. Alapvető számára a megtévesztés és a manipuláció, hogy a lényegről eltereli a figyelmünket, kontrollt gyakorol. Beszéde üres. A lényeg, hogy azt a hatást érje el, amire vágyik. Ehhez felépít egy igaznak tűnő homlokzatot.
Egy nárcisztikussal való kapcsolat veszélyei
Nem könnyű elhagyni egy nárcisztikust, mégis érdemes tudomásul vennünk, hogy ő nem fog változtatni. Fontos azonban a határhúzási képességünk, különben tartósan áldozati pozícióba kerülhetünk, vagy akár bele is halhatunk.
Nárcisztikusra a legnagyobb veszélyt a túlvállalásra hajlamos nárcisztikus jelenti. Ilyenkor a bizonytalan személy hajlamos egyre több mindenről lemondani, megpróbál alkalmazkodni. Az alárendelődő nárcisztikusok (vagy saját nárcisztikus igényeiket elnyomó személyek) saját elhanyagoló gyermekkorukat ismétlik az önfeladással.
Ha hajlamosak vagyunk az önbecsapásra, nehéz elfogadni, hogy a kezdeti szép idők nem térnek vissza! Sosem fog minket megbecsülni partnerünk. Ilyenkor bántalmazó szülői személyiség részünk megakadályozhatja az eltávolodást. Érzelmileg magára hagyva ürességet érezhetünk, talán még a szenvedés is jobbnak tűnik, mint a semmi.
A nárcisztikus ilyenkor ugyanúgy viszonyul hozzánk, mint ahogyan önmagunkhoz: egyszerre függene és menekülne egy ellentmondásos kapcsolattól.
Mit ne mondjunk?
Egy nárcisztikus nem képes elviselni a kritikát, illetve negatív érzéseket. Képtelen alkalmazkodni vagy elfogadni, hogy más is fontos lehet a számunkra. Csak a százszázalékos figyelmet értékeli. Ráadásul úgy éli meg, hogy csak reagál a negatív dolgokra.
Az önmaga előtt is letagadott érzelmi elhanyagoltság érzését hozza létre bennünk. Idővel mi leszünk azok, akiknek semmi sem elég jó. Mindent átélünk, ami eredetileg az övé volt: hűvössé, elutasítóvá válunk. Együttérzést nem tudunk tőle kapni. Mi szenvedünk a nárcisztikus helyett. Ő azt hiszi, minden a helyére kerül, hiszen felül marad, helyreáll a grandiózus énje. Néha meglepően nehéz dolgokat is el tud viselni, míg máskor apróságok is kiakasztják.
Ha kommunikálni szeretnék egy nárcisztikussal, mondandónkat gondosan fel kell építenünk! A legkisebb kritikához is megértést és elismerést kell adagolni, ráadásul mindez őszintén kell, hogy hangozzék!
Alapvető továbbá a jó dolgok tükrözése is. A nárcisztikus lemondott a saját érzelmi életéről, hogy tökéletesnek tudjon tűnni, ezzel kiszámíthatóságot tud maga körül teremteni. A vágyak és érzések kavalkádját gyakran a partnere testesíti meg, amitől szabadulnia kell! A kényszeres nárcisztikus saját elfojtott igényei miatt nem sok melegséget ad a másiknak.
Hogyan és mit mondjunk?
Az optimális mondat egy nárcisztikus felé rövid, mégis jelentőségteljes, pontosan kijelöli, hogy mit akar elérni! Legyen a szavainknak súlya! A klasszikus nárcisztikus személy a saját letagadott, megbántott gyermeki részét a másikban hozza létre, abban veti meg. Mindig ellenségeket jelöl ki, mert le kell vezetnie a dühét. Hogy kint bánt, az lényegtelen.
Ezt a működést normális kommunikációval nem lehet befolyásolni! Fontos tehát, hogy kijelöljük a mi saját határainkat, a kapcsolat nárcisztikusságát ugyanis nem lehet empátiával vagy kommunikációval megváltoztatni, legfeljebb jobban kezelni.
Minél inkább hajlamos a nárcisztikus a visszatámadásra, annál nagyobb szerepet kell kapnia a visszajelzésben az empátia helyett a konfrontációnak. Lehet, hogy a szégyenérzetét kell segítenünk kordában tartani. Ő a saját szemében mindig ártatlan áldozat, nekünk azonban muszáj ragaszkodunk hozzá, hogy minket is megillet a megbecsülés és ő nem léphet át egy bizonyos határt!
Egy klasszikus nárcisztikus személy képtelen a viszonzásra, nem érti, miért is kellene bármit adnia. Csakis a konfrontáció működik. A kapcsolat folyamatosan kiürül, ha el tudunk távolodni tőle, magunk tudunk gondoskodni az egyensúlyunkról, gyakran bekövetkezik, hogy már nem akarunk ekkora energiákat belefektetni a kapcsolatba!
Úgy tűnhet, mintha lenne jó módszer a nárcisztikussal való kommunikációra pedig nincs! Ha ragaszkodunk a megoldáshoz, csak felesleges kudarcoknak tesszük ki magunkat!
A nárcisztikus partnere azonban hamar depresszióssá válik, inni, vagy nyugtatót kezd szedni, a kapcsolat ugyanis könnyen elmérgesedik. Egyszerűen arra ébredünk, hogy nem kizárólag a kapcsolatunk áldozatai vagyunk, hanem saját megfosztott, elárult gyermekkori énünk, a bennünk élő kritikus büntető szülői rész játszik velünk. Ezek szolgáltatnak ki bennünket aktuális elnyomónknak.
A kapcsolat folyamatos veszélyhelyzetet teremt, a nárcisztikus ugyanis folyamatosan az ő nagyszerűségének tükrözését igényli, azonban ő ezt nem nyújtja cserébe. Nem képes a másikkal szembeni empátiára, gyermekként ugyanis ugyanis szüksége volt arra , hogy felmenőit jónak lássa, ezért képtelen felismerni mások lelki igényeit.
Amennyiben úgy érzi, hogy egy nárcisztikus személyiség bűvkörébe került, javasolt az önmaga iránt érzett önelfogadás, az önbizalom és az önbecsülés fejlesztése az egészséges kapcsolatok kialakításához.
Forrás: Habis Melinda Online pszichológiai tanácsadás
