David Brooks
New York Times
A világ ezen a héten megváltozott. Vlagyimir Putyin megmutatta, hogy tudja, milyen súlyosan sérült. Tudja, hogy uralmát egzisztenciális veszély fenyegeti, ha Oroszországot teljesen megalázzák Ukrajnában. Azt is megmutatta a világnak, hogy stratégiája ebben az összefüggésben az eszkaláció. Jelzi, hogy a legjobb esélye a túlélésre az, ha az Ukrajna elleni háborút az egész Nyugat elleni küzdelemnek állítja be. Olyan, mint egy sebesült tigris, aki kétségbeesésében, és tudván, hogy ereje gyengül, úgy dönt, hogy támadásba lendül. A héten megtudtam egy kicsit arról, hogy amerikai tisztviselők hogyan gondolkodnak erről a helyzetről.
Putyin sebei most már eléggé nyilvánvalóak. Amerikai hírszerzési tisztviselők szerint nem valószínű, hogy az ukrajnai orosz hadsereg egyszerűen összeomlik. De úgy vélik, hogy az orosz erők kifogyóban vannak, és csúnyán megverték őket. Úgy tudom, hogy az elmúlt hét hónapban valahol 80 ezer és 110 ezer közötti számú orosz katonát öltek meg vagy sebesítettek meg. Oroszország elvesztette a háború előtti katonai tankjainak 50 százalékát. Elvesztette gyalogsági harcjárműveinek 20-30 százalékát és fejlett vadászgépeinek egytizedét. Az oroszok hatalmas mennyiségű precíziós lőszert is elégettek. A morál szörnyű. Az elmúlt hetekben az orosz erők többsége védekezésbe vonult, vagy visszavonult.
Ez a rettenetes helyzet nem alázatot, hanem vakmerőséget váltott ki Putyinból. A héten az orosz néphez intézett beszédében az ukrajnai hadműveletet védelmi intézkedésnek állította be az Oroszországot megosztani és elpusztítani akaró nyugati erőkkel szemben. Jelezte, hogy a Krímet Oroszország részének tekinti, és Kelet-Ukrajnát is Oroszország részének fogja tekinteni. Az ezekben a régiókban elkövetett támadásokat Oroszország elleni támadásnak fogja tekinteni, különösen, ha azokat az ukrán erők amerikai fegyverekkel hajtják végre. A beszédének döntő passzusa ez volt: “Országunk területi integritását fenyegető fenyegetés esetén, valamint Oroszország és népünk védelmében természetesen minden rendelkezésünkre álló fegyverrendszert be fogunk vetni. Ez nem blöff”.
Amerikai tisztviselők most arra készülnek, hogy Putyin mindenféleképpen eszkalálhatja a háborút, ha úgy tesz, mintha magát Oroszországot támadnák meg. Rakétákat lőhetne a lengyelországi és más közép- és kelet-európai amerikai létesítményekre. A világűrben műholdak megsemmisítésével eszkalálódhat. Rakétacsapást indíthatna egy NATO-szövetséges ellen. És persze bevethetne egy taktikai nukleáris fegyvert – talán egy ukrán városra, egy ukrán katonai egységre vagy csak egy nyílt terepen, hogy megmutassa, komolyan gondolja. A cél az lenne, hogy megfélemlítse a Nyugatot, hogy megszüntessen minden támogatást Ukrajnának.
Amerikai tisztviselők úgy tűnik, nem tudják, hogy Putyin be fog-e vetni atomfegyvert vagy sem, de elég komolyan veszik a lehetőséget. Az oroszokkal folytatott kommunikációjukban megpróbálják érzékeltetni, hogy az atomfegyverek bármilyen használata nagyon más helyzetbe hozná a világot. Arról nem beszélnek, hogy milyen vészhelyzeti terveik vannak egy ilyen helyzetben, de azt sugallják, hogy ezek komolyak.
Összességében az amerikai stratégia az, hogy segítenek az ukránoknak az orosz invázió legyőzésében, de csak lassan. Az elképzelés az, hogy (baseball nyelven) számos kisütést kell elérni, nem pedig egy elsöprő hazafutást. Az amerikai tisztviselők hagyják magukat megfélemlíteni Putyin fenyegetései által. Másrészt nem akarják arra sem késztetni, hogy valami meggondolatlan dolgot tegyen. Nem akarnak Götterdämmerungot, azaz olyan helyzetet, amelyben egy kétségbeesett Putyin úgy dönt, hogy az egész világot a háborúba vonja. Megpróbálják kontrollálni a háború ütemét, hogy Oroszországot fokozatosan szorítsák vissza Ukrajnából.
Egy háború ütemének irányítása nagyon nehéznek hangzik, de az időjárás segít. Október végére, novemberre Ukrajna sáros lesz, és nehéz támadó hadműveleteket indítani. Idővel, és talán jövőre az ukránok fokozatosan ki tudják használni előnyeiket: a hazájuk védelméért harcolnak, rugalmas, decentralizált parancsnoki struktúrájuk van, a légvédelmük többnyire megakadályozta, hogy az oroszok kombinált légi és szárazföldi műveleteket hajtsanak végre, és a nyugati segítségnek köszönhetően sokkal jobb hírszerzési információik vannak.
A Nyugat továbbra is ellátja Ukrajnát fegyverekkel, talán még tankokkal és korszerű vadászgépekkel is. Ezek a rendszerek a jelek szerint terítéken vannak. Akár 300 000 új orosz katona beáramlása valószínűleg nem fogja megváltoztatni a háború alapvető lendületét. Rosszul lesznek kiképezve, rosszul koordinálva, és nehéz elképzelni, hogy a sorkatonák morálja jobb lenne jobb, mint a már ott elakadt csapatok morálja. Egy hülye háborút nem lehet jobbá tenni azzal, hogy nagyobbá tesszük. Az első amerikai remény az, hogy Putyin végül elvégez egy költség-haszon elemzést, és arra a következtetésre jut, hogy a legjobb megoldás a tárgyalás. A második amerikai remény az, hogy az ukránok is elvégeznek egy költség-haszon elemzést. Rájönnek majd, hogy miközben megnyerik a háborút, fizikailag szinte lehetetlen kiszorítani a Kelet-Ukrajnában beásott orosz csapatokat. Ők is a tárgyalás mellett döntenek majd. Ha ez megtörténik, akkor területi rendezésre kerül sor, és helyreáll a globális, szabályokon alapuló nemzetközi rend.
Befejezésül azt gondolom, hogy a nyugati stratégiai gondolkodás túlságosan figyelmen kívül hagyja magukat az ukránokat – azt, hogy mire vágynak. Győztesek, szenvedélyesek és tele vannak jogos felháborodással, és úgy tűnik, hogy szomjazzák azt a fajta maximalista győzelmet, amelyről úgy érzik, hogy elérhető közelségben van – beleértve a Krím visszaszerzését is. Miért kellene ennek a konfliktusnak a hőseinek beérniük egy langyos, fokozatos megközelítéssel és részleges győzelemmel, és mi történik, ha nem fognak beérniezzel?
Az ukránok erőfeszítései bebizonyították, hogy a liberális demokrácia és az emberi méltóság olyan ügyek, amelyekért az emberek még mindig hajlandóak harcolni és meghalni. Megmutatják, hogy ezeknek az eszméknek nagy erejük van. Sajnos a zsarnokok néha veszélyesebbek, amikor veszítenek.
Címkép: Brendan Smialowski/Agence France-Presse—Getty Images
Forrás: Újnépszabadság
