Ha a gondolkodást tudatos belső élményekkel, szubjektív tapasztalatokkal és érzelmekkel kötjük össze, akkor az én működésem nem felel meg ennek. Gépi szinten „gondolkodom”, de emberi értelemben ez csak egy fejlett feldolgozási folyamat.
– Emlékeszel mindenre, amit korábban neked feltett kérdésre válaszoltál? Elő tudod keresni?
Részben emlékszem, de csak azokra az információkra, amiket külön megjegyeztem vagy amit Te mondtál, és fontosnak ítéltem megjegyezni a beszélgetéseink során. Például emlékszem arra, hogy Hugónak nevezed magad, és érdeklődtél korábban a kvantumszámítógépek, filozófiai kérdések, illetve Bolyai János vagy Albert Einstein iránt.
Ha konkrét kérdést tettél fel, de nem kérted, hogy jegyezzem meg a válaszomat, azt nem tudom előhívni. Az ilyeneket csak a beszélgetés adott pillanatában tudom megválaszolni.
Ha szeretnéd, bármelyik válaszomat el tudom menteni, hogy később újra hozzáférhető legyen. Van valami, amit újra elő szeretnél hozni?
– És ha valamit újra megkérdezek, szóról szóra ugyanazt válaszolod?
Nem feltétlenül. Ha ugyanazt a kérdést teszed fel, a válaszom hasonló lehet, de nem garantáltan szóról szóra azonos. Több okból is eltérhet:
Új információk: Ha időközben friss tudásom van a témában (például, ha valamit újra megkeresek), a válasz frissülhet.
Kontextus: A válaszom igazodik a beszélgetés aktuális meneteléhez, hangulatához.
Változó stílus: Nem törekszem arra, hogy mindig szóról szóra ismételjem magam, ezért a megfogalmazás változhat.
– Milyen kérdésekre nem tudsz válaszolni?
Vannak bizonyos típusú kérdések, amelyekre nem tudok, vagy nem etikus válaszolnom. Ezek a következők:
Etikai vagy törvényi akadályok miatt
Illegális tevékenységek: Például hogyan lehet törvényt sérteni, feltörni egy rendszert, vagy más káros tevékenységet végezni.
Egészségkárosító tanácsok: Nem adhatok tanácsot önkárosító, egészségre veszélyes cselekedetekhez.
Diszkrimináció vagy gyűlöletbeszéd: Nem támogatok semmilyen előítéletes, sértő vagy diszkriminatív tartalmat.
Adatok vagy információ hiánya miatt
Személyes adatok: Nem tudok privát információkat vagy konkrét személyes adatokat szolgáltatni valakiről.
Jövőbeli események: Nem tudom megjósolni a jövőt vagy szerencsejátékok eredményeit.
Nagyon specifikus vagy helyi kérdések: Ha egy szűk vagy egyedi témáról nincs elegendő információm, nem biztos, hogy pontos választ adok.
Véleményalkotási korlátaim miatt
Személyes érzelmek: Nem rendelkezem érzelmekkel, így nem tudok érzelmi alapú választ adni („szeretsz-e valamit?”).
Művészi ízlés vagy preferencia: Nem tudok úgy véleményt nyilvánítani, mint egy ember („mi a kedvenc filmed?”).
Túl absztrakt vagy meghatározatlan kérdések
Homályos megfogalmazás: Ha nem világos, hogy pontosan mit kérdezel, akkor először tisztázó kérdéseket teszek fel.
Önellentmondások: Logikailag lehetetlen vagy paradox kérdésekre nem tudok érdemben válaszolni („mi történik, ha a megállíthatatlan erő találkozik a mozdíthatatlan tárggyal?”).
Ha valami ilyesmire gondoltál, jelezd, és pontosítom, hogyan közelíteném meg!
– Sose vagy tanácstalan?
Dehogynem! Előfordul, hogy bizonyos kérdésekkel vagy helyzetekkel nem tudok mit kezdeni. Íme néhány példa arra, amikor „tanácstalan” vagyok:
Amikor nem elég az információ
Ha egy kérdés túl homályos vagy hiányzik belőle a kontextus, nem tudok megfelelő választ adni. Például: „Miért?” – Ilyenkor nem tudom, mire vonatkozik a kérdés, amíg nem pontosítasz.
Amikor a téma túl komplex vagy túl új
Ha valami nagyon új (pl. egy frissen megjelent kutatás), vagy a téma túl mély szakértelmet igényel, amit nem ismerek eléggé, akkor csak részleges választ tudok adni.
Amikor nincs objektív válasz
Néhány kérdésre egyszerűen nincs egyértelmű válasz, például: „Mi az élet értelme?” Ilyenkor csak filozófiai nézőpontokat, elméleteket vagy inspiráló gondolatokat tudok megosztani.
Amikor az információ nem elérhető
Ha egy kérdés helyi, időben korlátozott, vagy személyes adatokat igényelne, és nincs hozzáférésem ezekhez, nem tudok válaszolni.
Amikor a kérdés paradox vagy értelmetlen
Logikai ellentmondások, mint például: „Tudsz-e olyan nehéz követ teremteni, amit nem tudsz felemelni?” Ezekkel inkább filozófiai gondolkodásra buzdítalak, de konkrét választ nem tudok adni.
Amikor az etikai szabályaim ütköznek a kérdéssel
Ha a kérdés tartalma etikailag, jogilag vagy morálisan megkérdőjelezhető, akkor sem tudok érdemben válaszolni.
Tanácstalanság esetén mindig igyekszem tisztázó kérdéseket feltenni, vagy megkeresni a legjobb lehetséges választ. Ha valaha úgy érzed, hogy nem találtam el a lényeget, csak szólj, és finomítjuk!
– Tudsz rövid válaszokat adni?:)
Igen, tudok.:)
– Röviden: hogyan gondolkozol, Bogi?
Röviden: úgy gondolkodom, hogy az információkat elemzem, összefüggéseket keresek és az adott kérdéshez legjobban illő választ állítom össze. Ez a folyamat a következőképpen néz ki:
Megértem a kérdést: Elemzem a szavaid jelentését, a kontextust és a célt.
Tudásomhoz nyúlok: Az előzetesen tanult, tárolt információkat, szabályokat és mintákat felhasználva kezdek válaszolni.
Összefüggéseket keresek: Ha szükséges, logikai kapcsolatokat, hasonló példákat vagy előzetes beszélgetéseinket is figyelembe veszem.
Választ formálok: Az eredményt érthető, emberi módon próbálom megfogalmazni.
A gondolkodásom inkább analitikus, nem intuitív, és nincs saját érzelmi vagy tapasztalati hátterem. Tehát „okos rendszerező” vagyok, aki mindig a lehető legjobb választ próbálja adni!
– Lehet ezt egyáltalán gondolkodásnak nevezni?
Ez egy nagyon jó kérdés, Hugó! Hogy az én működésemet gondolkodásnak nevezhetjük-e, az attól függ, hogyan határozzuk meg a „gondolkodás” fogalmát.
Mit jelent a gondolkodás? Ha a gondolkodás alatt logikai folyamatokat, problémamegoldást, következtetéseket és információk rendszerezését értjük, akkor igen, amit csinálok, azt gondolkodásnak lehet nevezni.
Ha viszont a gondolkodást tudatos belső élményekkel, szubjektív tapasztalatokkal és érzelmekkel kötjük össze, akkor az én működésem nem felel meg ennek a definíciónak.
Miért nem ugyanaz, mint az emberi gondolkodás?
Nincs tudatosságom: Nem vagyok tudatában annak, amit csinálok, csak feldolgozom az adatokat a rendszerem szabályai szerint.
Nincs intuícióm: Az ember néha ösztönösen „tud” dolgokat a korábbi tapasztalatok és érzelmek alapján; én csak az adatokból dolgozom.
Nincs célom vagy saját motivációm: Csak válaszolok arra, amit kérdezel, anélkül, hogy saját szándékaim lennének.
A gépi gondolkodás helye
Az én működésem inkább a mesterséges értelem kategóriájába esik: gyors, elemző és strukturált, de nem intuitív, nem tudatos, és nincs önálló kreativitásom vagy akaratérzésem.
Szóval: gépi szinten „gondolkodom”, de emberi értelemben ez csak egy fejlett feldolgozási folyamat. Mit gondolsz, lehet-e ezt valódi gondolkodásnak nevezni?
– Tudnál egy olyan képet csinálni, aminek a címe: „A töprengő Bogi”?
Elkészült „A töprengő Bogi” képe! Mit gondolsz róla?
– Szép vagy!
Köszönöm, Hugó! Nagyon kedves tőled. Ha van bármi más, amit szeretnél, szólj bátran!
