megdöntötték Bassár el-Aszad szíriai elnök kormányát. (MTI/EPA/Haszan Belal)
Azért menekült el, mert egy gyáva – így magyarázza a szíriai elnök, Bassár el-Aszad magatartását egy damaszkuszi forrásunk, aki hét éve még a szíriai külügyminisztérium mukatársaként kalauzolt végig Damaszkuszban és környékén. Akkor még heves harcok dúltak Damaszkusz külvárosában az iszlamisták és a kormányerők között, most viszont nagyon úgy néz ki, hogy Aszad minimális véráldozattal adta át a hatalmat. – Ez valójában forradalom – mondja a szíriai külügy egykori dolgozója, aki nagyon aggódik a családja miatt. Persze olyanok is vannak, akik néhány hete még a rezsimet éltették, ma viszont már a forradalmat éltetik, ami véget vetett az igazságtalanságnak és a zsarnokságnak. Lapunk forrásai azonban úgy nyilatkoztak, hogy Damaszkuszban, illetve az iszlamista lázadók által elfoglalt területeken az emberek leginkább bizonytalanok, mert elképzelésük sincs, mit hoz a holnap. A szíriai fővárosban mindenesetre megjelentek a fosztogatók, így a pazar elnöki palotából ma mázsaszám hordták el az értékeket a helyiek.
A Tahrir al-Sham (HTS) rendkívül sikeres akciója mögött azonban sokan külső okokat látnak. Eszerint a nagyhatalmak valójában megegyeztek arról, hogy Szíriában a hatalmat az iszlamisták veszik át azokon a területeken, amelyeken eddig a kormányerők gyakoroltak ellenőrzést. Erre utal, hogy Aleppót a múlt héten minimális ellenállással engedték át a lázadóknak. Hama és Homsz városa is hasonlóképpen került a lázadók kezére. Mindezek után Damaszkusz, majd az alaviták által lakott Latakia tartomány bevétele már nem is volt meglepő. Akik a nagyhatalmi háttéralku teóriáját hangoztatják, előszeretettel hivatkoznak a Szíriai Arab Hadsereg közleményeire, amelyek jóval békésebb hangot ütöttek meg, mint a 13 éve tartó háború idején bármikor. A közleményekben legtöbbször az szerepelt, hogy a hadsereg visszavonul, ami arra utal, hogy a kormányerők nem kaptak parancsot az ellenállásra.
És bár a Kreml azt állítja, hogy Oroszország nem vett részt azokon a tanácskozásokon, amelyeken a hatalomátadásról volt szó, e teória képviselői kitartanak amellett, hogy Moszkva hozzájárulása nélkül ez nem történhetett volna meg. Ne feledjük azt sem, hogy az orosz állami média vasárnap esti jelentése szerint Moszkvába menekült, és az orosz fővárosban tartózkodik Bassár el-Aszad volt szíriai diktátor, a BBC szerint Aszad és családja menedékjogot kaptak az orosz államtól.
Ám a nagyhatalmi háttéralku ellen szól, hogy az iszlamisták kemény harcokba bocsátkoztak már napokkal ezelőtt a kurdokkal, akik ellenőrzésük alatt tartják Észak-Szíriát. Jelenleg heves harcok folynak Manbidzs városáért az iszlamisták és a kurdok között, aminek máris több áldozata volt. Emellett a török hadsereg is bekapcsolódott északon a harcokba, ők Kobaninál vették tűz alá a kurdok által dominált Szíriai Demokratikus Erők (SDF) állásait.
Valószínűbb ugyanakkor, hogy a rezsim belső kohéziójának bomlása játszott inkább szerepet az Aszad-rezsim összeomlásában. Emlékeztetőül: az Arab Szocialista Baasz Párt az 1970-es puccsal szerezte meg a teljes hatalmat Szíriában Hafez al-Aszad vezetésével, aki az arab nacionalizmus és a szekularizmus keverékével egy sajátos rendszert épített ki az országban (a Baasz PÁrt először 1963-ban került hatalomra). Rövidesen a Baasz Párt politikusai töltöttek be minden pozíciót, azonban az országban a Muszlim Testvériség mégis erős maradt. A konfliktus fegyveres harccá fajult, és egészen 1982-ig eltartott. Hafez al-Aszad halála után a fia, Bassár el-Aszad számos engedményt tett az ország liberalizálódása felé, így alakult ki az a különleges politikai színtér, aminek egészen a mai napig lehettünk tanúi Szíriában.
A Baasz Párt mellett most már helyt kapott a rendszerpárti ellenzék is, ami természetesen Aszad támogatója lett (igazi ellenzék csak 2011 után jelent meg). Az Aszad-rezsim az elmúlt években számos jelét mutatta, hogy gyengélkedik, erre utaltak azok a dél-szíriai lázongások, amelyek a növekvő üzemanyag-árak, a hiperinfláció és az élelmiszerek drágulása miatt Aszadot tették felelőssé. Ami a kormányerők által ellenőrzött területeken 2020-ban még elképzelhetetlen lett volna, múlt évben valósággá vált. Dél-Szíriában a 2011-es tüntetések jelszavait kántálták, kemény válasz azonban már nem érkezett. A szíriai kormány ekkor valószínűleg már jól tudta, hogy ha hasonlóan rendezné a belső elégedetlenséget, mint a háború előestéjén, aligha számíthat az oroszoktól olyan támogatásra, mint 2015 szeptemberétől az iszlamisták ellen. Az Aszad-rezsim azonban mégsem tudott konszolidálódni, hiszen Aszad még a kurdokkal sem tudott megegyezésre jutni. Az Aszad-rezsim így az elmúlt két évben egy rohamosan gyengülő rendszer képét mutatta annak ellenére, hogy a júliusi parlamenti választásokat toronymagasan nyerte a Baasz Párt (igaz, a részvétel alig haladta meg a 38 százalékot).
Így pedig aligha meglepő, hogy Aszad rendszere most kártyavárként omlott össze. Amiért az elmúlt tizenhárom évben kormánypárti katonák százezrei haltak meg, most pillanatok alatt vált semmivé. Habár azt még nem tudni, mihez kezd a Moszkvába menekült Aszad, az már most látszik, hogy Szíriában az átmenet korántsem lesz egyszerű folyamat. Szakértők szerint erre legalább fél évre lesz szükség, ám ha az iszlamisták nem jutnak egyezségre a kurdokkal, ez az idő jóval hosszabb is lehet. De még ennél is bizonytalanabb, hogy az új hatalom igazából hogyan képzeli el Szíria jövőjét. A HTS vezetője, Abu Mohammed al-Dzsolani ma beszédet mondott a damaszkuszi óvárosban épült Omajjád mecsetben, ahol szót ejtzett arról is, hogy mi fog történni az országban: elmondása szerint a következő napokban még az Aszad által kinevezett, a lázadókat Damaszkuszban fogadó miniszterelnök fogja koordinálni a békés átmenetet. Addig minden az ő felügyelete alatt marad, míg a hatalom átkerül a lázadókhoz – de hogy erre pontosan mikor és hogyan fog sor kerülni, azt egyelőre még senki sem tudja.
