A törvényben szabályozott határidőhöz képest mindössze négy hónapos késéssel elkészült a költségvetési törvény tervezete.
Vérmes reményeink ugyan nem lehettek, ha arra gondolunk, hogy a kormány csak az utóbbi két hónapban 23 milliárd lej hitelt vett fel a pénzpiacokról – az átlagosnál nagyobb kamattal, amit majd nekünk állampolgároknak kell kiperkálnunk –, de a büdzsé tervezetének, még a legborúlátóbb előrejelzéseket is sikerült alulmúlnia. Hogy mire kell ennyi pénz a kormánynak, s ha már kell, akkor miért nem lakossági kötvényeket vásárol, hogy a kamatot legalább saját állampolgárainak és ne a külföldi bankoknak fizesse? Ezt most ne firtassuk.
Elégedjünk meg azzal, hogy ez már nem takarékossági költségvetés, még csak nem is szükségmegoldás a világjárvány okozta nehéz gazdasági helyzetben, hanem cinikus lenullázása azoknak a munkavállalói jogoknak, amelyeket az elmúlt évtizedekben sikerült kieszközölni. A bérpótlékok eltörlése vagy drasztikus csökkentése már nem takarékosság, hanem politikai üzenet, amely akként értelmezendő, hogy a kormány büntetni akarja azt a közalkalmazotti réteget, amelyiknek feladata, hogy érvényt szerezzen a törvényeknek és ezzel valamelyest korlátozza a hazai, de főleg a külföldi munkaadók, multinacionális vállalatok mindenhatóságát a munkaerőpiacon. Ugyanakkor a nemegyszer törvénybe ütköző elvonások az állami szektorban csökkentik a nyomást (rossz szóviccel: a bérnyomást) a munkáltatókon a magánszférában is, amely – egyre inkább úgy tűnik – nemcsak partnere, hanem felettese is a jelenlegi kormánynak.
A költségvetés másik mondanivalója a társadalmi szolidaritás fogalmának a kiürítése. A törvényben szabályozott 40 százalékos nyugdíjemelés, a gyereknevelési pótlék megkétszerezése Cîţuék számára nem más, mint a szociáldemokraták gonosz ármánykodása a kormány ellen, aminek forradalmi hevülettel véget kell vetni. Jó adag cinizmus kell ahhoz, hogy a nyugdíjemelést politikai játéknak tekintve a kormány ne vegye észre azoknak a kiszolgáltatottságát, akik egy élet munkája után hó végén azt kell eldöntsék, hogy élelemre, gyógyszerre vagy fűtésre költik megmaradt pénzecskéjüket.
Az elvonásokért, bérbefagyasztásokért a kormány szerint természetesen a volt szociáldemokrata hatalmat terheli a felelősség, amelyik felelőtlenül ígérgetett, no meg a világjárványt, amelyik padlóra küldte a gazdaságot. Nos, ha eltekintünk a politikai felhangoktól és a statisztikai adatokat nézzük, akkor azt tapasztaljuk, hogy a járvány nyomán a hazai gazdaság valóban visszaesett 4,7 százalékkal. Csakhogy a mutatók gazdasági ágazatonként rendkívül nagy különbségeket mutatnak. Miközben a vendéglátóipar volt az amelyik leginkább megsínylette a korlátozó intézkedéseket, addig az információs technológia fejlesztői 12,4 százalékos növekedést könyvelhettek el a tavalyi év első hat hónapjában. A járvány nem csökkentette, csak átalakította a lakosság vásárlási és beruházási szokásait. Az emberek kevesebbet költöttek utazásokra, viszont sokkal többet lakásfelújításra, munkát adva ezzel az építőiparnak. Összességében a fogyasztás Romániában tavaly 2,2 százalékkal, a lakossági megtakarítások pedig 15,4 százalékkal nőttek, tehát a gazdasági helyzet nem indokolja azokat a sokkoló intézkedéseket, amelyeket a Cîţu-kormány bevezetni készül.
És akkor még nem is beszéltem arról, hogy a koronavírus-járvány hatásainak ellensúlyozására Románia közel 80 milliárd eurót kapott az Európai Uniótól, s ezt várhatóan már az idén nyáron elkezdik folyósítani. Csakhogy ez nem ingyenpénz, hanem olyan, amelynek lehívására pályázatokat, programokat kell készíteni. Ehhez tudás, kreativitás, szakmaiság és nem feltétlenül párthűség, még kevésbé nepotizmus kell. Például az, hogy a vízügyi hatóság ne egy pincérnőt alkalmazzon vegyészmérnökként, hogy a prefektusok, akárcsak az egészségügyi miniszter rendelkezzenek felsőfokú végzettséggel, hogy a miniszterek ne a családtagjaikat vegyék fel kulcsfontosságú tisztségekbe… és a sort még folytathatnám.
A Cîţu-kormány viszont az állampolgárokon akarja behajtani azt a pénzt, amelynek lehívására – szakmaisága híján – képtelennek tűnik.