A magyarországi választások után sok erdélyi Fidesz-szavazóban csalódottság és bizonytalanság maradt. Volt, akinél ez indulatos Facebook-posztokban és kommentben is megjelent. Egy csángóföldi, Gyimesközéplokon dolgozó turisztikai referens például Magyar Péternek üzengetett, a Tisza szavazóit bírálta, egy hozzászólásban pedig azt írta: „erőst” bajban lenne, ha fejet kellene hajtania a „Tisza-turistáknak”. A mondat gyorsan vitát váltott ki, különösen azért, mert munkája éppen a magyarországi vendégek fogadásához kötődik.
A Gyimesekbe évről évre főként magyarországi turisták érkeznek: van, aki az ezeréves határt és a Rákóczi-vár romjait szeretné látni, más a csángó kultúra, az esztenák világa vagy a Keleti-Kárpátok csendje miatt jön ide. A Gyimesi-szoros, a kontumáci kápolna, a borospataki skanzen és a környék túraútvonalai régóta a történelmi és kulturális élményt kereső látogatók kedvelt célpontjai.
Itt dolgozik a gyimesközéploki Gyimesvölgyi Turisztikai Egyesület turisztikai referense is, akinek feladata éppen az, hogy ezeket a helyeket és történeteket megmutassa az ide érkezőknek. Prezsmer Fülöp számára a magyarországi választások nagy csalódást okoztak, a Fidesz veresége közérzetére is rányomta bélyegét, és olyan Facebook-posztokat és kommenteket kezdett írogatni, amelyekben Magyar Péternek üzent, a Tisza szavazóit bírálta, egy hozzászólásban pedig úgy fogalmazott: „én, hogy itt az ezeréves határon fejet hajtsak a te Tisza-turistáidnak, akkor bajban vagyok, de erőst.”
A komment gyorsan vitát váltott ki. Egy olvasói levél képernyőmentésekkel együtt jutott el a Transtelexhez, írója pedig azt kérte: kérdezzük meg a turisztikai referenstől, összeegyeztethetőnek tartja-e a kijelentéseit a munkájával.
A történet első pillantásra egy indulatos Facebook-vita a sok közül. A választások után tele lett a net a két tábor közötti szóváltásokkal, Erdélyben is érezhetővé vált a feszültség, és valószínűleg idő kell majd, amíg ez visszatalál valamilyen normális mederbe. Ez az eset mégis azért érdekesebb a többinél, mert itt valaki olyan beszélt így a „Tisza-turistákról”, aki közben épp abból él, hogy magyarországi vendégeket fogad és körbevezet a Gyimesekben. Márpedig ha az ide érkezők azt érzik, hogy politikai alapon néznek rájuk ferde szemmel, könnyen lehet, hogy legközelebb más úti célt választanak. És ezzel végül éppen azok vághatják maguk alatt a fát, akiknek a megélhetése a turizmustól függ.
Egy poszt Magyar Péternek – és egy népdal
A turisztikai referens első posztját, amiben elkezdi a témát boncolgatni, április 19-én lőtte ki. Ebben Magyar Péter miniszterelnök nevét következetesen „Mághar Peterként” – román helyesírást utánozva – írta le. A poszthoz egy régebbi népzenei felvételt csatolt: a román közszolgálati televízió (TVR) egyik tehetségkutatójának archív műsorából azt a részletet, amelyben egy fiatal lány magyar népviseletben énekli a Szagos a rozmaring című népdalt.
Prezsmer Fülöp
körülbelül egy hónapja
„Mághar Peternek, most hogy a választások már véglegesek, üzenjük: mi itt az ezeréves határon továbbra is igyekszünk úgy élni, hogy bár elszakítottak bennünket, nem határon túliaknak tartjuk magunkat, hanem a történelmi Magyarország részének. Ezt az érzést az Orbán-korszak is megerősítette bennünk. Hogyan lesz ezután? Ahogy a nóta is mondja: ‘verje meg az Isten…’”
A bejegyzés szövege így szól: „Most, hogy a választások már véglegesek, üzenjük: mi itt az ezeréves határon továbbra is igyekszünk úgy élni, hogy bár elszakítottak bennünket, nem határon túliaknak tartjuk magunkat, hanem a történelmi Magyarország részének. Ezt az érzést az Orbán-korszak is megerősítette bennünk. Hogyan lesz ezután? Ahogy a nóta is mondja: »verje meg az Isten…«”
A népdal vonatkozó strófája így szól: „Verje meg az Isten azt az anyát, aki katonának, nem egy barna lánynak neveli a fiát.” A poszt alatt a kommentelők többsége gyorsan értette, mire megy ki a játék. A kampány hónapjai alatt ugyanis a Fidesz kommunikációja gyakorlatilag megállás nélkül arról szólt, hogy ha a Tisza nyer, abból háború lesz, így a „katonának neveli a fiát” sor sokaknál már nem egyszerű népdalidézetként csapódott le, hanem félreérthetetlen politikai odaszúrásként.
A kommentmezőben aztán valaki feltette a teljesen adódó kérdést: „A Tiszára szavazó turistákat hogyan fogod fogadni?” A válasz sem maradt el sokáig: „Én hogy itt az ezeréves határon fejet hajtsak a te Tisza-turistáidnak, akkor bajban vagyok, de erőst.”
Nehéz eldönteni, hogy ez inkább sértettség volt, politikai dac vagy csak a Facebook-kommentfolyamokból ismerős lendület, amikor az ember eggyel keményebbet ír annál, mint amit élőben mondana. Mindenesetre különös helyzet, amikor valaki egyszerre próbálja eladni a gyimesi vendégszeretetet és közben finoman jelezni, hogy bizonyos vendégeknek azért nem örülne annyira.
Az ezeréves határ és az identitásturizmus világa
Gyimesközéplok Hargita megyei település a Keleti-Kárpátok hágói között, a Csíki-medence keleti peremén. A környék Magyarországon leginkább az „ezeréves határ” szimbólumáról ismert: a Trianon előtti történelmi Magyarország egykori keleti határvidéke sok magyarországi látogató számára identitásélményt jelent, nem egyszerű kirándulást.
A térségben a turizmus szorosan összefonódott a nemzeti emlékezettel. Magyarországi osztálykirándulások, a kötelező határon túli iskolai programot megvalósító Határtalanul-csoportok, hagyományőrző táborok és honismereti utak rendszeresen érkeznek ide. A látogatók jelentős része nemcsak tájat, hanem „magyarságélményt” keres.
Prezsmer Fülöp ebben a közegben ismert szereplő. A Gyimesvölgyi Turisztikai Egyesület turisztikai referenseként dolgozik, emellett honismereti vezetőként saját maga is szervez programokat.
Az önkormányzati egyesület referensének politikai kötődése sem mellékes. 2016 és 2020 között a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) színeiben volt önkormányzati képviselő Gyimesközéplokon, 2020-ban pedig az RMDSZ Hargita megyei tanácsosjelöltjeként indult. (A megyei tanácsba akkor nem jutott be.) Az RMDSZ az elmúlt másfél évtizedben szoros kapcsolatot ápolt az Orbán-kormánnyal: a Magyarországról Erdélybe érkező oktatási, egyházi, kulturális és gazdaságfejlesztési támogatások jelentős részének lebonyolításában RMDSZ-közeli intézmények játszottak szerepet, miközben a párt a magyarországi választások idején a levélszavazatok mozgósításában is fontos szervezőerővé vált.
Levélszavazatok és négycsillagos szállodák
A választási kampányba a gyimesközéploki önkormányzat is bekapcsolódott. Gergely Károly polgármester áprilisban Facebookon kérte a magyar állampolgársággal rendelkező helyieket, hogy adják le levélszavazatukat; az önkormányzat pedig segítséget ajánlott a szavazatok összegyűjtésében és a csíkszeredai magyar főkonzulátusra való eljuttatásában. A felhívás formálisan pártsemleges volt, a térség politikai közege azonban nehezen választható el a Fidesz nemzetpolitikai rendszerétől.
Prezsmer maga is több olyan bejegyzést osztott meg, amelyek a magyar kormány támogatásait hangsúlyozták. Ezek közül az egyik legismertebb a gyimesfelsőloki SkiGyimes Hotel & Wellness átadásáról szólt, ami néhány hónappal a választások előtt valósult meg. A négycsillagos szállodakomplexum a magyar állam támogatásával, a Pro Economica Alapítványon – a magyar állam Romániának szánt gazdaságfejlesztési forrásait elosztó szervezeten – keresztül nyújtott támogatásból épült fel. Az átadáson RMDSZ-es politikusok, helyi vezetők és Magyarország csíkszeredai főkonzulja is jelen volt; a szervezők külön hangsúlyozták a magyar kormány szerepét a beruházásban.
Az ilyen fejlesztések Erdély számos részén a Fidesz-korszak kézzelfogható eredményeiként jelentek meg a helyi nyilvánosságban. Ebben a politikai-gazdasági közegben a kormányváltás sokak számára nem egyszerű választási vereségként, hanem egy megszokott kapcsolatrendszer megrendüléseként jelenik meg.
„Lehet, hogy nem jól sikerült”
Amikor megkerestük Prezsmer Fülöpöt a „Tisza-turistákról” szóló kommentje miatt, először azt mondta, akkora vita alakult ki a poszt alatt, hogy már nem is emlékszik pontosan, mit írt. „Olyan kommentsorozat lefolyt, hogy semmire sem tudom, hogy emlékszek-e” – fogalmazott.
A beszélgetés során később már nem vitatta, hogy a hozzászólás tőle származik. Azt mondta, a „Tisza-turisták” alatt nem általában a Tisza-szavazókat értette, hanem olyan magyarországi csoportokat, akik szerinte úgy érkeztek Gyimesbe, hogy előre meg akarták mondani, mennyi időt töltenének az ezeréves határnál, mit néznének meg, hogyan haladjon a program.
Számára ez nem politikai, hanem emberi és kulturális sértettségként jelent meg. „A mi kis világunk nem arról szól, hogy túl legyünk rajta, letudtuk a Határtalanul programot, és kész vége mindennek” – mondta. Megalázónak érezte, hogy az érkezők számára a gyimesi világ inkább kipipálandó programpontnak tűnt, mint valódi találkozásnak a helyi kultúrával és történelemmel.
A Facebookon használt hangnem és az interjúban adott magyarázat között azonban végig érezhető maradt az ellentmondás. Miközben a kommentekben „Tisza-turistákról” írt és Magyar Péternek üzengetett, a beszélgetés során már többször hangsúlyozta: politikai nézettől függetlenül mindenkit szívesen fogadnak Gyimesben.
Arra a kérdésre, összeegyeztethetőnek tartja-e a turisztikai referensi munkájával az ilyen megszólalásokat, azt válaszolta: „Jaj, dehogy!” – majd azzal magyarázta a történteket, hogy csak reagált egy kommentre, amelyben valaki feltette a kérdést, ezentúl nem fogad-e majd Tisza-szavazó turistákat.
Az interjú során világosan látszott: számára a választás nem egyszerű pártpolitikai ügyként jelenik meg. Többször visszatért arra, hogy Erdélyben sokan nem „külhoniként”, hanem a történelmi Magyarország elszakított részeként gondolnak magukra, és az Orbán-kormány időszakát úgy élték meg, hogy „figyeltek rájuk”. „Nekünk jóleső volt ez a hozzáállása a Fidesz-kormánynak” – mondta, majd az egyházi támogatásokat, az óvodafejlesztéseket és a családpolitikát említette példaként.
Magyar Péterről az interjúban jóval visszafogottabban beszélt, mint a posztjaiban. „Gratulálok neki, hogy két év alatt ilyen eredményt elért” – fogalmazott, hozzátéve, hogy fiatal politikusnak tartja, ami szerinte előny. Érdekesnek nevezte ugyanakkor, hogy Magyar Péter korábban Tusványoson – a Tusnádfürdőn évente rendezett szabadegyetemen, amelynek emblematikus szónoka évek óta Orbán Viktor – még a Fidesz közelében tűnt fel. „De hát nyilván mindenki úgy dönt, oda fordul, ahol majd jól érzi magát, vagy fel tud építeni egy karriert” – tette hozzá.
A „verje meg az Isten” idézetet azzal próbálta magyarázni, hogy az „a nótában van benne”. A bejegyzésben azonban ő maga emelte ki ezt a sort, és ő kapcsolta össze közvetlenül a választási eredménnyel.
Arra a kérdésre, nem tart-e attól, hogy a megszólalásai árthatnak Gyimes turisztikai megítélésének, így válaszolt: „Néha a negatív reklám sokkal jobbat hoz.”
Az interjú végére többször visszatért ahhoz, hogy aki személyesen megkeresi őket, azt ugyanúgy fogadják, bárkire is szavazott. A Facebook-kommentjeit viszont következetesen külön kategóriaként kezelte: „Egy Facebook-kommentelés az teljesen egy más dolog.”
Prezsmer Fülöp posztjai valószínűleg maguktól is eltűntek volna a Facebook napi zajában, ahogy eltűnik mostanában rengeteg hasonló komment és odamondogatás. A választások után Erdélyben is tele lett a közösségi média csalódott, dühös vagy sértett reakciókkal, főleg azok részéről, akik az elmúlt másfél évtizedben természetesnek vették a Fidesz politikai és érzelmi jelenlétét.
Sok erdélyi magyar ma is elsősorban magyarországi közmédiából és magyar állami támogatásból működő erdélyi sajtóból tájékozódik, a kampányban pedig ezekben a felületekben folyamatosan jelen volt az az üzenet, hogy a Tisza győzelme veszélybe sodorhatja a külhoni támogatásokat és akár Magyarország biztonságát is. Nem meglepő, hogy sokaknál most egyszerre van jelen a bizonytalanság, a sértettség és az a furcsa érzés, hogy hirtelen megváltozott valami, amihez már rég hozzászoktak.
Közben az ezeréves határ ugyanott maradt, a Gyimesek is ugyanazok, és a magyarországi turisták valószínűleg ezután is menni fognak megnézni a szorost, a skanzent, a kápolnát vagy épp egy esztenát. A személyes találkozások többnyire egészen másképp működnek, mint a Facebook-kommentek. A „Tisza-turisták” nagy része valószínűleg ugyanúgy leül majd pálinkázni és beszélgetni a helyiekkel, az erdélyi magyarok pedig ugyanúgy megmutatják nekik a vidéket, mint eddig.
A szerkesztő megjegyzése
Nem igaz, hogy Magyar Péter nem járt „Tusványoson” (Tusnádfürdőn, a táborban).
