Szakértők szerint… Brit tudósok megállapították, hogy… A Harvard Egyetem kutatói… hányszor találkozunk hasonló kifejezésekkel hírekben, akár tudományos cikkekben is. Pozícióból adódóan – újságíró, előadó, szakdolgozó, vitapartner stb. – gyakran előfordulhat olyan helyzet, amikor meg kell nyilatkozni valamely tudományterületről, amihez az ember nem ért. Ezekben az esetekben fordulhatunk szakértői véleményekhez. A szaktekintélyek idézése hatásos fegyver, de rengeteg hibalehetőséget is rejt magában.
A szakértőre hivatkozás többnyire érvelési helyzetekben fordul elő, amikor valaki meg akarja győzni a vitapartnerét (kettő vagy többszemélyes vita) vagy egy szélesebb közönséget (újságcikk, egyetemi előadás, szakdolgozat), hogy az ő állítása helyes – mégpedig azért, mert XY is ezt mondta. Persze nem mindegy, hogy ki az XY.
Gondoljunk csak bele: valaki azt mondja nekünk, hogy ha sokat nézzük a monitort, akkor előbb utóbb biztosan elkezd romlani a látásunk, ezt az állítást pedig azzal támasztja alá, hogy Zacher Gábortól hallotta. Érezzük, hogy itt valami nincs rendben: igaz, hogy Zacher Gábor tekintélyes orvos, de nem a szemészet a szakterülete, tehát ebben a témában nem feltétlenül tekinthető mérvadónak a véleménye.
Némileg hasonló a helyzet, ha a fenti állítást azzal akarják bizonyítani, hogy a kifejezetten művelt és olvasott szomszédtól hallották. Lehet, hogy a szomszéd valóban tiszteletre méltó, tájékozott ember, de ő már csak szakértőnek sem mondható, így szintén irreleváns a véleménye.
Nos, a brit tudósok által leírt tények ugyanúgy nem használhatók erős bizonyítékként, mint az előző két esetben bemutatott vélemények. Ennek pedig a fő oka az, hogy a szakértő azonosíthatatlan. Ha azonban az érvelő megnevez konkrét, beazonosítható személyeket, akik történetesen britek, és a későbbiekben rájuk hivatkozik brit tudósokként, akkor már elfogadható az említésük.
Az eddig leírt hibák esetében viszonylag könnyen felfedezhető a turpisság, ha a befogadó figyelmesen hallgatja vagy olvassa az érvelést. Vannak viszont olyan hibás szakértőre való hivatkozási módok, amiket igencsak nehéz leleplezni az adott témában való jártasság nélkül. Előfordulnak például kérdések, amikkel kapcsolatban egy-egy tudományterület szakértői között sincs konszenzus. Ezeknél a témaköröknél az érvelő kiválaszthatja azt a szakértői véleményt, ami az ő álláspontját támasztja alá. Ilyen esetben érvényesül az a kritérium, hogy a hivatkozott személy az adott tudományterület szakértője, viszont a laikusok számára megtévesztő lehet, ha az érvelő nem villantja fel azt a tényt, hogy a kérdésben a szakértők között is vita folyik.
A másik kifejezetten megtévesztő helyzet, amikor egy nem kortárs szakembertől, hivatalosan nem feljegyzett állítást idéznek: ki tudja azt pontosan ellenőrizni, hogy Einstein mit mondott 1935-ben egy konferencián, ha arról nem készült hivatalos feljegyzés? Hacsak nem volt olyan szerencsés, hogy személyesen hallhatta a mestert, akkor nyilvánvalóan senki. Mégis sokszor találkozhatunk ehhez hasonló idézetekkel, hivatkozásokkal.
Mind szerzői, mind befogadói oldalról kockázatos tehát szakértőre hivatkozni. Szerzőként különös figyelmet kell fordítani a források gondos és kritikus tanulmányozására, és a késztermékben a pontos forrásmegjelölésre – ettől válik hitelessé a hivatkozásunk.
Befogadóként pedig ne higgyünk el mindent, amit úgynevezett szakértők állítottak. Ha érdekel minket a téma, végezzünk saját magunk kisebb-nagyobb kutatást, és mindig nézzünk utána a hivatkozott szaktekintélyeknek.
