NVZS
A konzervatív bécsi Die Presse című lap minapi cikkében „előre bejelentett katasztrófának” minősítette a jövő év második felében esedékes magyar uniós elnökséget. Balázs Péter volt külügyminiszter szerint az újság feltupírozta a veszélyt, ami persze „Orbán viselkedéséből következően nem alaptalan”. Mint mondta, ez olyan, mint egy nagy tankhajó, ami megy valahova, fél évig majd Orbán ül a kapitányi hídon, de nagyon eltéríteni a hajót nem tudja az iránytól. A professzor egyébként nem csak egykori uniós biztosként ismeri belülről ezeket a mechanizmusokat, a 2011-es magyar elnökség előkészítésében külügyminiszterként maga is részt vett, ugyanis bár „ma divat letagadni, de a Bajnai-kormány teljesen kész elnökségi programot adott át az utánunk következőknek”.
Mint a Hírklikk is beszámolt róla, a tekintélyes konzervatív bécsi Die Presse „Magyarország soros EU-elnöksége 2024 – egy előre bejelentett katasztrófa” címmel közölt kommentárt. A lap szerint nagyon rosszak a 2024. július 1-én kezdődő magyar soros elnökségre előjelei. Az Orbán-kormány nem mutat készséget kompromisszumokra, még arra sem hajlandó, hogy saját politikai preferenciáit legalább egy fél évre a háttérbe helyezze, s abban a tévedésben leledzik, hogy egy soros elnökség jó alkalom arra, hogy önmagát és saját érdekeit az előtérbe játssza. A lap idézte Varga Judit igazságügyi minisztert, aki a minap közölte: „Célunk, hogy különlegesen minőségi elnökséget szervezzünk meg, miközben fel akarjuk emelni Magyarország hangját is”. Kérdés, hogy így lehetséges-e egyáltalán „rendkívül minőségi elnökséget” vinni – teszi fel a kérdést a Die Presse, meg is adva a választ: „alighanem inkább nem”.
Egyetért a bécsi lap cikkének a szerzőjével? – kérdeztük Balázs Pétert, aki korábbi külügyminiszterként, illetve uniós biztosként jól tudja, milyen mozgástere és milyen korlátai vannak egy-egy elnökségnek. Sőt, ennél is tapasztaltabb, miután tagja volt Bajnai Gordon válságkezelő kormányának, amely kompletten előkészített tervet adott át a 2010-ben hatalomra jutott Orbán Viktornak. Az az elnökség nem hagyott negatív nyomot, igaz, akkor még nem volt – bevallottan -– illiberális demokrácia és nem volt háború, Orbán is más volt és a körülmények is. Ez nem számít? Egyáltalán, nem kínál-e kiváló alkalmat a soros elnökség arra, hogy Orbán javítson a róla és az ő Magyarországáról kialakult egyre negatívabb képen?
„Esély lenne rá, hogy javítson a képen, de ahhoz alapvető politikai fordulatot kellene végrehajtania itthon és külpolitikában is, ami azért nem valószínű” – reagált Balázs Péter. Mindenesetre ez a mostani uniós elnökség nagyon más lesz, mint a 2011-es volt – szögezte le. Egyrészt mások a körülmények, másrészt teljesen más az Orbán-csapat felállása is. Akkor még Martonyi János volt a külügyminiszter, a minisztérium pedig tele volt kiváló uniós szakértőkkel, gyakorlatilag ők vitték az elnökséget, már csak azért is, mert Orbán látványosan nem szerette azt, száműzte is Budapestről, Gödöllőre. „A hozzáállását mi sem mutatja jobban, mint az, hogy bár a magyar elnökség idejére esett volna, ő átengedte az utánunk következő lengyeleknek a mi félévünk legnagyobb eseményét, a mai keleti partnerség kormányfői találkozóját – mert ő már akkor is Putyinnnak hízelgett, az orosz elnök meg nem szerette ezt a keleti partnerségi dolgot”.
„Csak halkan jegyzem meg: az akkori elnökséget még a Bajnai-kormány készítette elő, azt ma ugyan divat letagadni, de teljesen kész elnökségi programot adtunk át az utánunk következőknek, amit egy kicsit megkurtítottak, szerényebbre vették, de az előkészületek is már egy parlamenti bizottság felügyelete alatt zajlottak, aminek a társelnöke – Mesterházy Attila mellett – Németh Zsolt volt, aki végig követte és részben irányította is” – szögezte le.
Mit tehet és mit nem egy soros elnökséget adó ország? – kérdeztük. A lisszaboni szerződés 2009-es hatályba lépése óta az elnökség politikai szerepe nagyon összement, miután már nem az elnökséget adó miniszterelnök vezeti a Európai Tanács üléseit, s nem a soros elnökséget adó ország külügyminisztere a külügyminiszteri üléseket, hanem Charles Michel, az Európai Tanács elnöke az előbbit, illetve Joseph Borell külügyi főmegbízott az utóbbit – mutatott rá Balázs Péter. Orbán Viktor, illetve Szijjártó Péter persze ott fog majd ülni a helyén, éppen úgy, mint a többi tagország képviselői is. (Nagyobb szerepük maradt azonban a szakminisztereknek, akik továbbra is vezethetik a saját miniszteri tanácsukat.)
Orbánnak egyetlen plusz szerep jut: az Európai Parlamentben elmondhatja a nyitó-, majd a záróbeszédet. S habár az elnökséget adó ország miniszterelnökeként javasolhat napirendet, témákat, de „szembemenni a többiekkel olyan mértékben, ahogy Orbán teszi, elnöki pozícióból nem lehet. Azt csak egy magányos lovas teheti meg” – szögezte le. Más ugyan, de analógiát lehet vonni a kettő között – mondott egy példát Balázs: abban a pillanatban, ahogy Várhelyi Olivér magyar biztos csak egy kicsit is elhajlik Orbán felé, rögtön bírálatözön éri. Ugyanez borítékolható bármelyik miniszteri tanácsban, például a pénzügyminiszteriben. Ráadásul ott hendikeppel indul majd Varga Mihály: azzal, hogy Magyarország nem tagja az euróövezetnek, és bizony gazdasági ügyekben az eurót használó országok – amelyek már többségben vannak az EU-n belül – külön üléseznek.
De mennyire tudja egy elnökséget adó ország meghatározni az adott időszakban prioritást kapó témákat? – kérdeztük. Balázs is úgy látja, hogy minden ország igyekszik valami profilt adni a saját elnökségének, és ennek jegyében aktuális témákat kiemelni, kitűzni. Fontos funkció a napirendek alakítása, s arra lehet hatást gyakorolni – sorolta. Példaként említette, hogy egy adott soros elnökségnek van ráhatása arra, mikor tűzik napirendre a magyar jogállamiság helyzetérővel kapcsolatban folyó 7. cikkely szerinti eljárást.
„Mindezzel együtt is, a Die Presse feltupírozta annak a veszélyét, hogy katasztrófa várható a magyar uniós elnökségtől, s bár Orbán viselkedéséből következően nem alaptalan, amit írt, de az unió soros elnökségének nincs akkora hatása” – magyarázta Balázs Péter. Hozzátette: van egy önmozgás a témákban is, azok jelentős része jön az előző elnökségektől és a fél év letelte után megy tovább. Például a svédek a migráció és menekültügy témájával akarnak foglalkozni, s abból majd valamit megörököl még a magyar elnökség is. Azt még akkor is tovább kell vinnie, ha nem szereti a témát. Amit megtehet, az az, hogy lassít, de ott a többi tagállam, amelyik ebbe is bele tud szólni.
De ha a napirendet tudja alaktani a soros elnökség, nem áll-e fenn annak a veszélye például, hogy – ha ne adj’ Isten, még tartani fog az ukrajnai háború – akkor meggátolhatja mondjuk újabb szankciók kivetését? – kérdeztük. Balázs szerint azonban a Tanácsnak van egy titkársága, az szervezi az üléseket, hangolja össze a dolgokat, ott nem lehet diktálni. S a Bizottság is tud lépéseket tenni. „Ez olyan, mint egy nagy tankhajó, ami megy valahova, fél évig majd Orbán ül a kapitányi hídon, de nagyon eltéríteni a hajót nem tudja az iránytól.”
Forrás: Hírklikk, Újnépszabadság
