Micsoda hét! Micsoda napok! Micsoda kedd! Micsoda szerda! Mráz Nostradamus legyen a talpán, aki ezt a medvét jönni látta, ivott egy pohárral a bőrére, és most okosan elmagyarázza, miért jó a brüsszeli beégés és a phenjani díszszemle a Fidesznek, de nemcsak jó, hanem egyszerűen parádés, katonailag.
Például azért, mert az évszázad hajtóműve a nagy magyar föld-alá-süllyedés lesz: sok millió, pironkodásában egyszerre lehajtott fej energiája bármit meghajt. De kiváltképpen bárkit. Bólints, Viktor!
Nagyvonalúan hunyjunk most szemet most afölött, hogy vajon mit mondott volna a huszonöt esztendős, felindult Orbán Viktor arra a jövendölésre 1988-ban, hogy hatvanegy éves kormányfőként a legszorosabb szövetségese egy (a 90-es évekig) KGB-alezredes, későbbi FSZB-igazgató lesz Vlagyimir Putyin személyében (részben az FSZB tekinti átjáróháznak a magyar külügy szervereit), aki később háborús bűnös orosz diktátorrá növi ki magát, tébolyult birodalma demokratákat zár börtönbe, mérgez meg vagy dobál ki az ablakon, és az észak-koreai elmeháborodott kisember, Kim Dzsongun káprázatos katonai tiszteletadással fogadja 2024 júniusában.
(Viktor, a normális az arcába röhögött volna annak, aki ehhez akár csak közelítően is hasonlatosat jövendöl neki. Akkoriban éppen olyanokat mondott állampárti gombócoktól öklendezve, hogy aztán amikor a hatalomgyakorlókat kergetik az utcákon, akkor ők azt fogják mondani, hogy a kergetőket terheli a felelősség. „Egy nagy fenét! Őket terheli, akik belekényszerítik az embereket, hogy csak elkergetni lehessen őket.” Meg olyanokat, hogy ha elveszítik a pert az őket az egyesülési törvénnyel szembemenő, zavaros szervezetnek bélyegző pártsajtó ellen, akkor hazamegy, és kitörli a fenekét az alkotmánnyal.* (A derék, liberális demokrata szövege teljes gyönyörűségében alant.)
Hát, ezt a szabadságot, demokráciát górta sutba Orbán. (Régi énje magasra köpne, hogy a mai jócskán aláállhasson.)
Orbán a héten egyetlen kézfogásnyira került (közeledett) Kim Dzsongunhoz. Eddig is ott volt, persze, de ez a szerda minden eddiginél látványosabb nyomorúsággal mutatta meg a nemzetközi rossz arcúak ideológiai közelségét. Nem a putyinizmus orosz–észak-koreai–vietnámi kommunista tengelyre alapozó összeölelkezését, hanem a politikabiznisz ideológiáét. A Nyugat-ellenességét, amiben szintén néhány kézfogásnyira van az iráni kettyósoktól, akiknek a fegyverzete a változatosság kedvéért az iszlám felsőbbrendűség és dzsihád jegyében öldököl Ukrajnában. Mert ott a harcmezőn végre találkozhatnak a bűnös Nyugattal. Illetve egy frászt találkozhatnak: ennek az orosz–iráni csürhének a harci drón a tökéletes fegyvere. Ártatlanokat ölni fotelból.
Így került az öreg, megfáradt, tévelygő Orbán a kommunista-anarchista-terrorista-kleptokrista, és nem mellesleg háborúpárti világliga (vagy világháborúpárti liga) díszes kompániájába. Ahol Észak-Korea jóformán egyetlen exportcikke a ballisztikus rakéta, az oroszoké meg a kémkedés és a katonaiműhold-fejlesztés. A kínaiak meg szintén szeretnek kellemetlenkedni a Nyugatnak, és rettentően energiaigényes a gazdaságuk.
Fentiek erre építenek rezsimeket, és ezekkel a rezsimekkel üzletel Magyarország. Igazából már régóta azt várjuk, hogy a kormányülésen Gulyás Gergely és Varga Mihály a Cosa Nostra, a Camorra, a Yakuza és a Triádok vezetői között feszengjen, miközben a kormányszóvivő elmagyarázza, hogy a maffia évszázadok óta hatékony módja a családi gazdaságok növekedésének, és az előzmények ismeretében az Európára váró erőszakos apokaliptikában sem indulnának esélytelenül. És akkor képzeljük el Don Vito Corleonét, amint rekedt hangon teszi az ideget a kormányfőbe: „Egy nap, és ez a nap nem ma van, de egyszer eljön az az idő, amikor szükségem lesz rád, és te segíteni fogsz nekem.” Vagy Michaelt, amikor a Fidesz EP-frakcióülésén annyit suttog: „Azt mondják, az ellenségem ellensége az én barátom. Az igazság az, hogy az ellenségem ellensége az ellenségem.”
Az ellenségem ellenségének az ellensége kicsodám is nekem? című kérdés élénken foglalkoztatta a héten a tizenegy tagúra olvadt fideszes EP-frakciót is. Az ülésen Deutsch Tamás izzadt le a flipchart előtt.
Az első mattot akkor kapta a közös gondolkodás, amikor fehér krétával felírt mestertervét senki sem tudta elolvasni a fehér táblán, hiába állt a végén bokáig krétaporban. Aztán a logika bicsaklott meg rendre. A feladvány az volt, hogy ne maradjon a Fidesz szégyenben. Vagyis: hogyan legyenek tagok az Európai Reformerek és Konzervatívok (ECR) mérsékelten szélsőjobboldali gyülekezetében, ha Giorgia Melonit számos párt fenyegeti kilépéssel, ha felveszik a Fideszt. Merthogy az ECR-tagok Ukrajna honvédő háborúja melletti kiállást várnak el a belépni vágyóktól. További szépséghiba, hogy éppen aznap vették fel a soraikba a Románok Egyesüléséért Szövetséget (AUR), amely szélsőséges magyarellenességéről ismert, így Kocsis Máté azt mondta, ide ők soha nem kérnék felvételüket.
Az EPP-ből kiléptek, mielőtt kirúgták volna őket, az ECR-be be se léptek, így ki sem lehet rúgni őket. Cseles. Táncolj, Viktor! De hova? Miután hiábavaló volt számos romantikus költemény az olasz miniszterelnök felé, csak az Identitás és Demokrácia (ID) marad, ahová a Mi Hazánk is igyekszik, és ahol a Marine Le Pen vezette francia, túlnyert szélsőjobboldal is tag lehet. Amely csoport nem mellesleg egyáltalán nem osztozik Orbán illiberális oroszbarátságában. Akik igen, azok szalonképtelenek, akár a német AfD, amely úgy halad előre a népszerűségi listán, hogy az orrát befogva tárgyal vele Európa, vagy még úgy se. A bűz az bűzlik befogott orral is. Hiába ünnepelte tehát a kormánysajtó unortodox matematikai számításokkal a diadalt (a 2019 utáni 2024-es euroszkeptikus beégést), a fura populisták nemzeti tömörülési együtthatója körülbelül 0,00113 maradt. Együtt sem hat! A nép nem kajálja meg az elvtelenséget, és ezen bizony a mégoly kitartó és bumfordi következetesség sem segít.
Orbánnak szerény üzlettel kellett beérnie a héten. Az általa mélyen megvetett, és a közismert mucsaisággal csak „holland fickóként” emlegetett Mark Rutte végül várakozása ellenére, és fájdalom, a támogatásával befuthat a NATO-főtitkári címért folyó versenyben („nem vagyok a régi, de néhány ilyen libernyákot, akikkel vitatkozni kellett, azokat azért még elviszem a hátamon”, mondta Ruttéról régebben. Háttal nem kezdünk hollanddal sem.) Ezelőtt a leköszönő Stoltenberg még megígérte Budapesten, Orbán kitarthat az ukrajnai különutassága mellett, ha nem vétózza percenként (de facto soha) a közös döntéseket. Így még kávéznia sem kell kiugrani a folyosóra.
Külpolitikailag karizmatikus magyar idők, egy XS-es Make Europe Great Again sildes sapkával a buksin. Kicsit bután néz ki, kicsit semmire se jó, de a miénk. Illetve: a miénk ugyan nem…
Help, Donny, help (I need somebody [Help] not just anybody!) Make Europe Fake Again!
Megjelent a Népszava Visszhang rovatában 2024. június 23-án.
