A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának érdekes kezdeményezése valósult meg kedden, szeptember 28-án este: ünnepi műsor a hetvenéves Markó Béla tiszteletére az ötletdús Gáspárik Attila vezérigazgató rendezésében és „moderálásával”. Röviden: beszélgetés, vers és zene, derű és mondanivaló.
A hét város: Kézdivásárhely, Kolozsvár, Marosvásárhely, Bukarest, Budapest, Brüsszel, Párizs, Markó Béla pályáját ismerve könnyű belátni, hogy miért. (S ha Kézdivásárhelyt a szülőváros jelképének tekintjük, azzal helyettesítjük be, akkor bizony sokunknak pont ez a hét város a „hét városa”… ahol otthon vagyunk, amelyet bejártunk…)
Fészbukos „meghívójában”, előzetesében az igazgató a következőket helyezte el:
„Én magyar író vagyok. Egyébként erdélyi magyar vagyok. Még közelebbről: székely is vagyok ráadásul. Annyi identitástudatom van, hogy az mindenképpen meggondolkoztató.” (Markó Béla)
Hetven éve indult el Kézdivásárhelyről. Fontosabb megállói Kolozsvár, Marosvásárhely, Bukarest, Budapest, Brüsszel…. Több mint ötven éve ír, reflektál a világra. Alkotótársai, olvasói körében a Tompa Miklós Társulat művészeivel próbáljuk megszólaltatni az embert, a költőt arról, hogy ki is ő valójában. És közben fölmerül a kérdés, vajon lehetséges-e egy gazdag, sikeres költői életművet két órába belesűríteni…
Gáspárik Attila
SZEREPOSZTÁS:
B. Fülöp Erzsébet
Berekméri Katalin
Bokor Barna
Bálint Örs Hunor
Bartha László Zsolt
Ferenczi H. István
Fodor Piroska
Henn János
Nagy István
Nicu Mihoc
Kovács Botond
László Csaba
Kádár Noémi
Meszesi Oszkár
Moldován Orsolya
Sebestyén Aba
Simon Boglárka-Katalin
Somody Hajnal
Tollas Gábor
Varga Andrea
Varga Balázs
Szabó Fruzsina
VENDÉGEK:
Csutak István, Kovács András Ferenc, Markó Béla
Zeneszerző, kórusvezető: Boros Csaba
Zenészek: Kostyák Márton, Makkai István, Korpos András
Sound Design: Oláh Vince
Visual: PAL
A kérdésre, hogy vajon lehetséges-e egy gazdag, sikeres költői életművet két órába belesűríteni, nem kell válaszolni, hiszen Markó Béla esetében nyilvánvalóan nem lehet… De a Tompa Miklós Társulat előadóinak, az est részvevőinek, a rendezőnek, magának az ünnepeltnek sikerült az, ami Markó Bélának szinte mindig sikerül, a közvetlenség, keresetlenség, természetesség hangulatát megteremteni.
