…az bizony tragikomikus. Világpolitikailag is. A festett hajú, meg a
köpcös.
Történt ugyanis, hogy legutóbb Orbán, diadalmenetet mímelve, meglátogatta Trumpot. Ugyan nem hívta senki, de a roppant kínos kegyelmi ügy után kellett valami lazító szájkarate fogás, mekkora ember ő.
A hírek szerint, a béke két apostola egy órán át gyúrta egymást. És bizony ennek
a diszkrét politikai légyottnak, ennek a kézfogónak hozománya is van. Igaz, a
hozomány faék egyszerűségű. Lázasan építgetik egymás politikai imázsát,
leginkább is a saját falkájukban. A Fidesz szavazói az égre tekintettek és
felhördültek örömükben, amikor Trump kimondta, Orbán a főnök. Az a trumpi
mondat, hogy Orbán a legokosabb, kábítószerként hatott a fideszesekre, máig
tartó extázis lett a vége. Orbán hálából a béke turbékoló angyalának nevezte a
másik hazafit. Ha Trump lesz az elnök, ami Orbán szerint ezer százalék, azonnal kitör a világbéke. Ukrajna feltétel nélkül megadja magát. Újra lesz közös magyar-
orosz határ. Az örök életére megválasztott Putyin és Trump egymás nyakába borul. Úgy fogják egymást csókolgatni, mint Brezsnyev és Honecker a Fidesz
1990-es választási plakátján. Ahogy két érett diktátorhoz illik.
Eddig a mese, de nézzük a rögvalóságot. Orbán március 15-én, a Trump
látogatáson felizgulva, nagy levegőt vett és hadat üzent szövetségeseinek. Nem
kertelt, nem beszélt mellé, egyenesen a világ szemébe vágta, június 9.én nem
állunk meg Schwechatnál, mint ’48-ban. Bizony mondom néktek, el fogjuk foglalni
az EU-t, vagyis Brüsszelt. Most tekintsünk el attól az apróságtól, hogy normális
ember, pláne, ha miniszterelnök, nem szokott hadat üzenni huszonhat EU-tagállamnak,
vagyis a szövetségeseinek.
Az világos, mint a nap, hogy Orbán a vármegyékkel, a főispánokkal a Horthy korszak hangulatát akarja visszaidézni. Most aztán sikerült, mert minden vicces magyarnak az a vicces eset ugrik be, amikor Horthy ellentengernagy, akinek se tengere, se hadiflottája nem volt, a Kárpát-medencéből hadat üzent az Egyesült Államoknak.
Ha már Horthynak se tengere, se flottája nem volt, lássuk mi van a Brüsszelnek
hadat üzenő Orbán tarsolyában? Van huszonegy EU-parlamenti képviselőnk, ezek közül
tizenhárom fideszes. Ők itthon kormánypártiak, de Brüsszelben függetlenek, mert a
Néppártból való kisöprésük után egyetlen frakció sem akarja befogadni őket.
Nos, ők tizenhárman a fő hadtest. Magukon kívül senkire sem számíthatnak. Szavazati erejük a több, mint hétszáz fős EU parlamentben nem éri el a két százalékot.
Semmi baj, ott van még a tarsolyban a magyar gazdaság átütő ereje. Igaz, hogy a magyar gazdaság teljesítménye a Fidesz tizennégy éves kormányzása alatt igen gyenge kezdés után látványosan visszaesett, de ez nem zavarja Orbánt. Szerinte Magyarország
gazdasági nagyhatalom. Igaz, az EU GDP-nek alig egy százalékát kitevő magyar
gazdasági teljesítmény is az államilag agyonfinanszírozott összeszerelő
üzemeknek köszönhető. De bőven elérhetjük a bűvös két százalékot is, ha a
normális európai országokból kitiltott akkumulátorgyártók és akku-
hulladékfeldolgozók mind-mind, jó nagy állami támogatással hozzánk
települnek. Annak is kifejezetten örül Brüsszel, hogy a kínai autógyárak
idetelepítésével a Kínai Kommunista Párt üzemei beteszik a lábukat az EU-ba.
Innentől a kínai autók európai termékként fognak az EU autógyáraival –
ugyanazokat a jogokat birtokolva – konkurálni.
Ha ez sem lenne elég, semmi sincs vesztve, mert Orbán szerint neki a diplomácia
a fő erőssége. Hívei szerint már régen kinőtte Magyarországot. Igaz, apró
semmiség, hogy tizennégy évnyi uralkodása alatt krónikus, visszatérő és
gyógyíthatatlannak tűnő vétómániájával nem csak magát, hanem hazánkat is
nevetség és sajnálat tárgyává tette. Az EU-ban a Putyin-imádata miatt senki sem
veszi komolyan, közönséges árulónak tartják. A V4-ekben csak a hasonló hazafi,
Fico támogatását bírja, a lengyelek és a csehek komolytalan tényezőként
átnéznek rajta.
Legyünk igazságosak, az is jelentős diplomáciai teljesítmény, hogy a magyar
állammal szemben hosszú évek óta jogállamisági vizsgálat folyik, aminek
eredményképpen nem jutunk a Covid utáni helyreállítási és az általános, több
milliárd eurós fejlesztési forrásokhoz.
Az sem elhanyagolható orbáni teljesítmény, hogy egyetemi ifjúságunk nemzetközi piacokon is versenyképes tudása érdekében, a sajátosan magyar alapítványi térnyerés miatt kizárattuk magunkat az Erasmusból, és az európai kutatási hálózatból.
De még semmi sincs vesztve. Ott van, amitől Európa retteg, a magyar haderő.
Igaz, hogy delegáltjaink előtt a NATO vezetői elhallgatnak, sugdolóznak, mert
félnek, hogy a titkos katonai információk Putyinnál landolnak. Pedig nyilvánvaló,
hogy a NATO-szövetségesek bizalmát óriási mértékben növelte a svéd
csatlakozást övező orbáni szappanopera. Legalábbis negatív értelemben.
Mindebből világosan látszik, hogyan hatottak egymásra, miként porozta be Orbán bibéit a béke turbékoló angyala, Trump.
De Trump sem úszta meg maradandó következmények nélkül Orbán látogatását. Nem volt elég, hogy legutóbbi veresége után el akarta foglalni a Capitoliumot. Az orbáni hadüzenet után sem akart lemaradni. Ennek jegyében egy Ohio állambéli kampánybeszédében azt ígérte: „Na most, ha nem választanak meg, vérfürdő lesz az egész – ez lesz a legkevesebb. Vérfürdő lesz az országnak.” (Telex). Előzőleg azt is megígérte, győzelme esetén azonnal megkegyelmez a Capitolium jelenleg börtönben ülő megrohamozóinak.
Vérfürdő – egy elnökjelölt szájából. Ilyesmitől nyilvánosan még a két nagy előd, Hitler és
Sztálin is tartózkodott.
Két komoly hazafi! A haza minden előtt, és naggyá tesszük Amerikát. Ez a két
klasszikus mondat ennek a két embernek a szájából hazaárulás. Nem a hazaszeretet vezérli egyiket sem, hanem a hatalom beteges imádata.
Mindketten belehülyültek abba, ami egy demokrata számára nem lehet kérdés, a
demokratikus választásokat el is lehet veszíteni. Ennek a demokratikus alapvetésnek az ellentéte az orbáni illiberalizmus. Az illiberalizmus pedig nem más, mint a szabadság, a „liberális métely” totális tagadása.
Normális magyarok, ne féljetek. A szabad országok közösségei, az EU és a NATO
– közöttük Magyarország is – segíteni fogják Ukrajnát, hogy megvédje szabadságát. Ukrajna független marad, nem lesz újra orosz-magyar közös határ.
Ne féljetek, Orbán azért nem fog megállni Schwechatnál, mert el sem jut odáig. És
ne féljetek, a normális országokban egytől-egyig eltakarították – a cseh Babist, a
szlovén Jansát és a lengyel Kaczynskit – Orbán barátait.
Orbánnak Amerikában sem lesz igaza. Amerika demokrata polgárai többen vannak és értelmesebbek annál, hogy egy hóhérjelöltet válasszanak a nyakukba.
Forrás: Újnépszabadság