Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) záródokumentuma. A Helsinki Záróokmányt (vagy más néven a Helsinki Védelmi Értekezlet Záróokmányát) 1975. augusztus elsején írták alá a részes államok első számú vezetői a hidegháborús feszültség csökkentése érdekében.
Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet (EBEÉ) záródokumentuma. A Helsinki Záróokmányt (vagy más néven a Helsinki Védelmi Értekezlet Záróokmányát) 1975. augusztus elsején írták alá a részes államok első számú vezetői a hidegháborús feszültség csökkentése érdekében.
Az okmány az európai védelmi értekezlet 1973-ban elindított tárgyalásának eredménye volt, amelyen 35 ország vett részt, köztük az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az akkori összes európai ország (Albánia kivételével). A záródokumentum három részből (vagy „kosárból”) állt: az első rész a határok sérthetetlenségét és a területi integritást erősítette meg, a második rész az együttműködést és a bizalmat fokozó intézkedéseket tartalmazott, míg a harmadik rész az emberi jogok tiszteletben tartására összpontosított.
A Helsinki Záróokmány azért kiemelkedően fontos, mert az emberi jogok kérdését első alkalommal emelte be a nemzetközi politika középpontjába, méghozzá úgy, hogy politikai blokkokon átívelő európai ellenőrző mechanizmus vezetett be. Európában többet már nem számíthat belügynek az emberi jogok megsértése.
A dokumentum gyakorlati jelentősége azonban csak később vált nyilvánvalóvá, amikor a helsinki folyamat hozzájárult a demokratikus változásokhoz és a politikai liberalizációhoz a kelet-közép-európai országokban. Ennek elindításában úttörő szerepet játszott a civil Helsinki-mozgalom, amelyből a Magyar Helsinki Bizottság is kinőtt.
Az EBEÉ 1992-ben intézményesedett, az együttműködést szorosabbá vált, ma Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) nevezik. A páneurópai szervezet székhelye Bécsben van, 57 tagállama és 11 (nem európai) partnerországa van.
Az okmány az európai védelmi értekezlet 1973-ban elindított tárgyalásának eredménye volt, amelyen 35 ország vett részt, köztük az Egyesült Államok, a Szovjetunió és az akkori összes európai ország (Albánia kivételével). A záródokumentum három részből (vagy „kosárból”) állt: az első rész a határok sérthetetlenségét és a területi integritást erősítette meg, a második rész az együttműködést és a bizalmat fokozó intézkedéseket tartalmazott, míg a harmadik rész az emberi jogok tiszteletben tartására összpontosított.
A Helsinki Záróokmány azért kiemelkedően fontos, mert az emberi jogok kérdését első alkalommal emelte be a nemzetközi politika középpontjába, méghozzá úgy, hogy politikai blokkokon átívelő európai ellenőrző mechanizmus vezetett be. Európában többet már nem számíthat belügynek az emberi jogok megsértése.
A dokumentum gyakorlati jelentősége azonban csak később vált nyilvánvalóvá, amikor a helsinki folyamat hozzájárult a demokratikus változásokhoz és a politikai liberalizációhoz a kelet-közép-európai országokban. Ennek elindításában úttörő szerepet játszott a civil Helsinki-mozgalom, amelyből a Magyar Helsinki Bizottság is kinőtt.
Az EBEÉ 1992-ben intézményesedett, az együttműködést szorosabbá vált, ma Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek (EBESZ) nevezik. A páneurópai szervezet székhelye Bécsben van, 57 tagállama és 11 (nem európai) partnerországa van.
A szerkesztő megjegyzése
A dokumentum három fő kérdéskörre (kosárra) oszlik:
- Az európai biztonsággal kapcsolatos kérdések.
- Együttműködés a gazdaság, a tudomány, a technika és a környezetvédelem területén.
- Együttműködés humanitárius és egyéb területeken (emberi jogok néven vált ismertté ez a kosár)
Az első kosár tartalmazta a részt vevő tagállamok egymás közti kapcsolatait, illetve a tagállamok és állampolgárai közötti viszonyt szabályozó 10 alapelvet, más néven helsinki dekalógot.
- Szuverén egyenlőség, a szuverenitásban foglalt jogok tiszteletben tartása.
- Tartózkodás az erőszaktól vagy az erőszakkal való fenyegetéstől.
- A határok sérthetetlensége.
- Az államok területi integritása.
- A viták békés rendezése.
- A belügyekbe való be nem avatkozás.
- Az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartása, beleértve a gondolat, a lelkiismeret, a vallás és a meggyőződés szabadságát.
- A népek egyenjogúsága és önrendelkezési joga.
- Az államok közötti együttműködés.
- A nemzetközi jogi kötelezettségek jóhiszemű teljesítése.
