A hat aranyat négy sportágban nyerték hazánk lányai-fiai, akik közül a hatszoros bajnok Kozák Danuta, valamint az egymás után harmadszor aranyérmes Szilágyi Áron hovatovább történelmi alak.
Lenne okunk ünnepelni a ma véget érő nyári olimpia után, hiszen a résztvevők körében a koronavírus-tesztek mindössze 0,02 százaléka járt pozitív eredménnyel. Ez tényleg minimális az előzetes aggodalmakhoz képest, de az ováció emberiességi kérdéseket vetne fel, mivel Japán és fővárosa lakosainak körében sorra dőltek meg a fertőzöttségi rekordok a játékok ideje alatt. A keserves környezetben a versenyek nem voltak lehangolók, a világklasszisok magukkal ragadták a tévénézőket. Mintha nem lett volna és nem lenne pandémia, a népszerűségi csúcsokat sosem döntő műugrástól a „királynő” atlétikáig egyaránt ámulatba ejtettek a legjobbak. Honfitársaink is megállták a helyüket, bár a magyar aranyérmek számában csak az 1976-os montreali (4), valamint a 2008-as pekingi (3) múlta alul a mostani olimpiát az utóbbi hatvan évben.Azaz szignifikánsan nem mutatkozott meg a stratégiai ágazati jelleg, s az, hogy az utóbbi évtizedben páratlan ráfordítás, nagyjából 1500 milliárd forint került a hazai sportba.
A hat aranyat négy sportágban – a triplázó vezérevezős kajak-kenu, továbbá birkózás, úszás, vívás – nyerték hazánk lányai-fiai, akik közül a hatszoros bajnok Kozák Danuta, valamint az egymás után harmadszor aranyérmes Szilágyi Áron hovatovább történelmi alak.
A legnagyobb csalódás Hosszú Katinka, nem csupán medencés keservei miatt, hanem azért is, mert Ferihegyről ugyanúgy a hátsó ajtón távozott, ahogyan képletesen a tokiói uszodából.
A felemelő élményeket köszönjük a versenyzőknek. Meg részben az Eurosport magyar adásának, amely sokakat megkímélt attól, hogy úgy érezzék, akár olimpiai résztvevők is lehetnének egy új sportágban. Mert ha a most sem szünetelő, egyperces híradó álnéven futó olcsó kísérőre lett volna kárhoztatva mindenki, milliók falra másznak. Az eurósok több sportágban remekeltek, de kiváltképp kitűntek a Szabó Gábor, Ajkler Zita, Németh Gergely hármassal atlétikában és a roppant szakszerű Várhegyi Ferenccel ökölvívásban.
Van kilenc halhatatlan győztesünk – öt egyéni plusz a női kajak négyes – meg egy Eurobajnokunk. Jó, az utóbbi nem örökkévaló, de ide idézném Szabó kolléga hitvallását: „Noha sok kommentátor számolja, hány magyar aranyérmet közvetített élete során, a nagy pillanat nem a riporter sikere.”
Bizony az a győztesé.
Forrás: Hegyi Iván – Népszava