A kiváló (sport)újságíró látlelete: A probléma súlyosabb, mint hinnénk. Akárhány évtizedet töltöttem a Szigeten a vízilabdázók (öttusázók, vívók, műugrók) között, olyat, amilyet péntek reggel láttam, soha nem tapasztaltam. Eddig.
Hittük volna vagy sem, kezd elúszni mellettünk a világ.
A probléma súlyosabb, mint hinnénk. Nem akarom magam szakértőnek beállítani, de az uszodában otthon vagyok, megannyi pólógeneráció kitüntetett tagját személyesen ismertem, ismerem. (Sajnos jó néhány nem él már, Szívós Pistitől Jeney „Pierre-ig”, Mayer Misitől Rusorán Péterig.) Ám akárhány évtizedet töltöttem a Szigeten a vízilabdázók (öttusázók, vívók, műugrók) között, olyat, amilyet péntek reggel láttam, soha nem tapasztaltam.
Eddig.
Ezúttal ugyanis megtörtént az, amit elképzelni sem tudtam volna: hogy az ellenfél minden egyes tagja jobban pólózott a magyar játékosoknál, a honfitársainkat már a csoportmérkőzések során is legyőző görögök a játék valamennyi elemében magasan felülmúlták hazánk fiait. Nem az indulat ragad el, mert nem gondoltam, hogy a mostani válogatott a mostani kapitánnyal az olimpiai torna legnagyobb favoritja lenne, ám az azért súlyos meglepetést keltett, hogy a Zerdevasz – Genidoniasz, Szkumpakisz, Fundulisz, Papanasztasziu, Kolomvosz, Vlahopulosz összetételű kezdő hetesre és a négygólos cserére, Argiropuloszra kell felnézni, de úgy, mintha az Akropoliszra tekintenénk fel Athén földszinti belvárosából.
Már amikor a „félidőben” 3:2 volt oda, világossá vált: ez a meccs úgy alakul, ahogyan az nekik tetszik. Összesen hat gólt sikerült dobni, éppen annyit, amennyit a női válogatott lőtt szintén az elődöntőben a spanyoloknak. De a férfi pólósoktól jobb produkciót vártam, mint a női vízilabdázóktól vagy a rendszerint reménytelen, ám a versenyek előtt mindig érthetetlenül feltupírozott női kézilabdázóktól.
Ennek a minimuma volt, hogy egyetlen vetélytárs sem lehet klasszissal különb az urak magyar csapatánál. Ám nem kis fájdalommal el kell ismernem, a görög együttes a döntőbe jutásért vívott meccsen kategória-különbséggel magasodott honfitársaink fölé. Úgy védekezett, hogy a labda nagyon sokszor a kapusig sem jutott el; és úgy támadott, hogy Nagy Viktor füle mellett süvítettek a golyók.
Azt csináltak, amit akartak. S önmagát csapná be a hazai pólótársadalom, ha azt gondolná: egyszeri vizes blokkról van szó. Egymás után a harmadik olimpiai döntő következik magyarok nélkül.
Hittük volna vagy sem, kezd elúszni mellettünk a világ.
Forrás: Népszava
