Orbán Viktor szörnyűséges szavai az úgynevezett „fajkeveredésről” jogosan arattak vihart itthon és külhonban egyaránt. Nem értek egyet azokkal az ellenzéki társaimmal, akik szerint inkább a rezsiköltségekről meg a katáról kell beszélni. Vannak olyan alapelvek, amelyek minden demokrata számára prioritást élveznek. Mindig fel kell lépnünk a gyűlöletkeltés, az embereket származásuk, nemi identitásuk, meggyőződésük alapján megosztó, kirekesztő uszítás ellen. Ezekben a kérdésekben egységesnek kell maradnunk, függetlenül attól, hogy mit gondolunk az adókulcsokról vagy a gáz áráról. Tudományosan emberi faj csak egy van, teológiailag Isten minden embert egyenlőnek teremtett, és a modern alkotmányosság is erre épül.
A miniszterelnök három fogalom köré építette szerencsétlen fejtegetéseit: bevándorlás, gender ügyek, demográfia. Az első kettőben árnyak ellen hadakozik, és egy szűk szélsőjobboldal kegyét keresi. Magyarországot egyetlen számottevő politikai erő sem akarja megnyitni az Európán kívülről érkezők tömeges bevándorlása előtt. Hazánkban – sok nyugati demokráciát megelőzően – már 1961-ben dekriminalizálták a homoszexualitást, a melegek elleni uszítás ugyancsak egy szűk fasiszta réteg témája. A másik oldalon az elvadult gender divatokra sincs fogadókészség nálunk, a magukat nőnek tekintő férfiak vécéhasználata legfeljebb a jobboldali mandiner.hu szerkesztői szemében számít fontos kérdésnek. Ami pedig a demográfiáit illeti, soha nem született olyan kevés gyerek Magyarországon, mint az orbáni érában. Bár nem vagyok demográfiai szakember, azt még én is tudom, hogy a születésszám azokban a nyugati demokráciákban emelkedett meg látványosan, ahol az állam nyíltan támogatja három női csoport gyermekvállalási kedvét: a negyvenen felüli, az egyedülálló és a bevándorló nőkét. Nálunk az első rétegnél orvosi, a másodiknál ideológiai okokból nem szorgalmazzák a szülést, a bevándorlást pedig senki sem támogatja.
Volt Orbán Viktor „fajozó” fejtegetéseinek egy másik része is, amely kisebb visszhangot kapott. Az erdélyi magyarok előtt szónokló miniszterelnök arról beszélt, hogy mi, magyarok az Európában és elsősorban a Kárpát-medencében élő népek keveréke vagyunk. Így alakult ki az általa „hungaro-pannon mártásnak” nevezett nép, azaz a mai magyarság. Szavai hatására elővettem egy átlagos magyar ember (szerény személyem) DNS-eredményeit, amelyet néhány éve készíttettem el valami amerikai céggel. Eszerint 42%-ban kelet-európai, 40%-ban balkáni, 9%-ban olasz, 4%-ban nyugat-európai, 3%-ban skandináv és két százalékban angol a DNS-állományom. El is gondolkodtam például azon, hogy melyik dédmama hozhatta be a családi emlékezetben nem szereplő olasz vért a famíliánkba. Az egész vizsgálat csak erre jó, érdekes játék, de a mai életünkre nincs semmilyen közvetlen hatása. Annyi azonban kétségtelen, hogy Orbán Viktornak most kivételesen igaza van. A mai magyarság az itt élő népek keveréke, amelyet a nyelve és történelme forrasztott büszke nemzetté.
De ha így van, akkor miért kell valamiféle „türk tanácshoz” tartoznunk, miért kell vélt ázsiai származásunkkal dicsekedni, ahogy Orbán tette más megnyilvánulásaiban? Miért kell adófizetői milliárdokat pocsékolni őshaza, ősmagyar, hun-ősmagyar és hasonló „magyarság-kutatásokra”. a „magyar az ősnyelv”-jellegű marhaságok propagálására? Nem lenne célszerűbb a szomszéd országok tudósaival együtt azt kutatni, hogy melyek a Kárpát-medence népeinek közös genetikai tulajdonságai, egymástól átvett szokásai és hagyományai? Ez bizonyosan közelebb vinne a megbékéléshez és az államhatárok valódi légiesítéséhez, amit a magyar progresszió száz éve Trianon lezárásának remél. De Orbánt ismerve félek, hogy a „hungaro-pannon mártás” csak egyszeri, véletlen kisiklás, amelyből hamarosan visszatér majd büszke ázsiai eredetünk hangsúlyozására.
Beszéde amúgy a féligazságok és a belőle levont téves következtetések egész tárháza volt. Igaza van abban, hogy az emberiség sohasem élt olyan jól, mint most, de ez az általa elparentált nyugati civilizáció érdeme. (Vérrel, szenvedéssel, gyarmatosítással együtt.) Könnyen lehet, hogy energetikai, környezeti, anyagi, demográfiai és más okokból valóban rosszabb lesz Európában 2030-ban élni, mint most. A boldog békeidők nem jönnek, inkább távolodnak.
De Orbán és mindenki más tragikusan téved, ha azt hiszi, hogy Magyarország kimaradhat Európa vélt vagy valós válságából. Ha Nyugat-Európa kicsit rosszabbul fog élni, mi, magyarok még rosszabb jövőre számíthatunk. Ha a nyugat-európaiak kicsit szenvedni fognak, mi még többet fogunk szenvedni. Én nem vagyok russzofób, őszintén remélem, hogy előbb-utóbb helyreállnak a normális kapcsolataink Oroszországgal. Nem vagyok Kína-ellenes sem, fejlődésük az egész emberiséget is előre viszi. De Magyarország sorsa Európához kötődik, vele együtt süllyedünk vagy emelkedünk. Sajnos lassabb tempóban felfelé és gyorsabban lefelé, mint a szerencsésebb nyugati nemzetek.
Ez a „hungaro-pannon” örökségünk.
