Idős plébánosok a rendszerváltás táján mosolyogva mesélték, hogy a templomok első sorai hirtelen olyan emberekkel teltek meg, akiket addig sohasem láttak a szentmiséken. A szertartásrendet láthatóan nem ismerték, de annál fontosabbnak tartották, hogy mindenki lássa őket a templomban buzgólkodni.
Nyilván Ferenc pápa budapesti miséjén is jórészt ilyenek fogják megtölteni a protokoll sorokat. A fideszes politikusok és törzsközönségük véleményét a Szentatyáról Bayer Zsolt nagyon pontosan megfogalmazta. „A pápa vagy egy demens vénember, aki teljességgel alkalmatlan a pápai poszt betöltésére, vagy egy gazember.” Az elmúlt öt esztendőben sem a Fidesz, sem a KDNP egyetlen politikusa nem határolódott el véleményvezérük kinyilatkoztatásáról. Így csak az álszentség és a szereplési vágy ülteti őket az első sorokba az általuk annyira utált Ferenc pápa miséjén.
De a budapesti pápai mise nem is nekik szól majd, hanem azoknak a jóakaratú embereknek, akik érzik és értik Ferenc pápa humanizmusát és a világunk jövőjéért érzett aggódását. A kereszténységgel szélhámoskodók elsősorban a menekültkérdésben kifejtett egyértelmű álláspontja miatt gyűlölik a Szentatyát. Pedig Krisztus földi helytartójaként nem mondhat mást. A katolikus hagyományban ezernyi szép történet szól arról, hogy Jézus egy szegény, nyomorult koldus képében zörög be az emberek hajlékába. A gonoszok elzavarják, a tiszta lelkű hívek pedig befogadják. A politikusoknak a mai világunkban természetesen nehezebb dolguk van, globalizált korunkban a menekült szó értelme is megváltozott. Tömeges migráció esetében sajnos elutasító döntéseket is kell hozni. Éppen ez mutatja, hogy mennyire más a magasrendű erkölcsi tanítást képviselő egyház és a realitásokhoz alkalmazkodó politika feladata. Ezért is ellentmondásos „keresztény politikáról” beszélni, s ezért tarthatjuk álszenteknek a kereszténységüket túlhangsúlyozó politikusokat.
De Ferenc pápa egyáltalán nem csak a menekültekkel kapcsolatban hirdet radikálisan haladó nézeteket. A környezet, a klíma, a földi élet megmaradása érdekében is számos alkalommal megnyilatkozott. Teológiai, általános erkölcsi és tudományos érvek egyaránt megjelennek ezekben a megszólalásaiban. „Isten mindig megbocsát, az emberek időnként megbocsátanak, a természet sohasem” – hirdeti. Amit elpusztítunk a természetből, akár haszonlesésből, akár ostobaságból, az örökre elpusztul, és minden ilyen lépéssel közelebb lökjük a Földet ahhoz, hogy élhetetlen bolygóvá váljék az ember számára. Szavait még hitelesebbé teszi, hogy abból a Latin-Amerikából származik, amelynek őslakosságát és ősi kultúráját az európai hódítók majdnem teljesen kiirtották, s amelynek gyönyörű természeti értékeit a szemünk láttára pusztítják a helyi és észak-amerikai cégek.
A pápa azt is tudja, hogy az ájtatos szép szavak már nem elegendőek, kemény törvényekre, a „profit mindenáron” szemlélet száműzésére van szükség a Föld megmentéséhez. Nem véletlen, hogy egyik leghatásosabb „zöld” megnyilatkozását magyar nyelven elsőként a Greenpeace fordította le és tette közkinccsé. Ebben a globális kapitalizmusról olyan egyértelmű kritikát mondott, amelyet sok baloldali politikus sem merne megfogalmazni. „Ez a rendszer mára elviselhetetlenné vált: a földművesek elviselhetetlennek tartják, a munkások elviselhetetlennek tartják, az emberek általában elviselhetetlennek tartják. A Föld maga – nővérünk, Föld Anya, ahogy Szent Ferenc mondaná – szintén elviselhetetlennek tartja.”
Sok szép lelkű környezetvédővel szemben Ferenc pápa ugyanis a környezet, a klíma, az emberi életfeltételek védelmét a szociális, gazdasági és társadalmi kérdésekkel egységben értelmezi. A latin-amerikai eredetű felszabadítási teológiát terjeszti ki szélesebb, a környezeti kihívásokra is választ adó tanítássá. A felszabadítási teológiát a jezsuiták annak idején a marxizmusból vezették le, de a Vatikán nyomására idővel kikerült belőle a fegyveres, erőszakos osztályharc elfogadása. Központi gondolatának azonban megmaradt a strukturális bűn elleni küzdelem. A hagyományos gondolkodás szerint csak egyes emberek követhetnek el bűnöket. E tanítás szerint viszont az egyes emberek részvétele mások intézményes kizsákmányolásában, a környezet iparszerű pusztításában, a „profit mindenáron” elv érvényesítésében strukturális bűn, amelyet csak a bűnös rendszer megváltoztatásával lehet megszüntetni. És ez vallásától, származásától függetlenül minden jószándékú ember közös érdeke.
Nagy szerencsénk, és igen, áldás számunkra, hogy a pápai poszton (nem „trónon”) ma egy ennyire bölcs és igaz embert látunk. Akármilyen forgalmi korlátozásokkal jár is az Eucharisztikus Kongresszus, akármennyire visszataszító is a hatalmasságok álszenteskedése, Ferenc pápa néhány órás budapesti tartózkodása idejére Magyarország egy kicsit jobb ország lesz.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2021. szeptember 9-én.
