Unokázunk. Ez annyit jelent, hogy a nyár hosszú-hosszú heteiben a nem pedagógus szülők számára komoly gond az apróbb gyermekek vakációzása. Befizetik őket egy-egy méregdrága kalandtáborba, de hosszabb a nyár mint a pénztárca. S maradnak a feladatra a nagyszülők, akiknek amúgy sincs semmi dolga. És éppen kifogtuk a nyár legmelegebb napjait. Az óvodáskorú fiúkat nem igazán zavarja a hőség, inkább a felnőtt aggodalom parancsolja be őket a szobába.
És itt az internet, korunk nagy csodája, együtt nézhetjük az évtizedekkel ezelőtt készült rajzfilmeket, amiket a szüleik generációjával imádtunk pár évtizede. Frakk és Vuk ideig-óráig leköti őket, aztán jönnek a frissebb alkotások, Mása és a medve, meg Findusz, a kiskandúr.
Nagypapa nem hajlandó fizetni a nemzetközi tartalomszolgáltató cégeknek, amúgy is megvan azoknak a nagy profitja, meg pimaszul nem fizetnek adót, ez innentől elvi kérdés. Így nem csodálkozom, az unokák annál inkább, hogy a mesék meg-megszakadnak egy reklám erejéig. Még ez sem lenne olyan nagy baj, ha a mesékhez illően valami édességet vagy gyerekjátékot reklámoznának. Ehelyett azt kapjuk, hogy Karácsony kilencvenkilenc százalékban Gyurcsány. (Ezzel sincs semmi bajom, nyilván az az egy százalék a remény, hogy lesz itt valami változás.)
De az már koránt sincs rendjén, hogy óvodáskorú gyermekeknek szánt mesetartalomban megjelenik a politikai reklám. Gondolom (tudom!), nagy pénzeket fizetnek azért, hogy az üzenet minél szélesebb körökhöz eljusson. Értem én, hogy hazánk jövője a tét, és valami automatika küldi a magyar nyelvű közönséghez a fizetett tartalmat. De még sincs rendben.
Ez így igazi pedofília.