Ha jól emlékszem, 2014-ben játszott a magyar válogatott Eb-selejtezőt Bukarestben. A meccs előtt az esélyekről többek között Jenei Imrét kérdezték. Ő egyrészt román sikert tippelt, másrészt a kérdésre, hogy kinek drukkol, azt válaszolta, hogy az otthon játszó román válogatottnak. A meglepett magyar riporter visszakérdezett, hogy miért. Jenei azt mondta, hogy ,,De hát én ezeknek a fiúknak voltam az edzője!”. Őszinte és merész válasz volt ez, ismerve az erdélyi magyarok hűségét az anyanyelvükhöz, sőt az anyaországhoz is. Egyébként a meccs 1:1-re végződött, és amúgy Jenei Imre volt magyar szövetségi kapitány is. Róla jut eszembe a mostanában gyengélkedő, de a ’80-as, ’90-es években remek román válogatott, Satmareanu nevű hátvédje, aki negyvennégyszer húzta magára a kék-sárga-piros mezt, és nyilván kitette a lelkét a csapatáért. Aztán amikor Németországban telepedett le, Satmareanuból egyből Szatmári Lajos lett.

Minderről nem írtam volna, ha a Magyar Nemzet című nyomtatványban nem azt olvasom, hogy egy Bohár Dániel nevű munkavállaló, ,,a Megafon közismert arca ,,szelíden” megkérdezte, kinek szurkol Dobrev Klára a bolgár-magyar meccsen.” Ennek kapcsán a Huth Gergely nevű egykori tanítványom Dobrev és a hungarizmus címmel írt cikket a Magyar Nemzet című nyomtatványban. Ebben emlékeztet arra, hogy Dobrev Klára Szófiában született.

Némi undorral idézem: ,,…eddigi pályafutása során semmi jelét nem mutatta annak, hogy bármi azonosságot vállalna a magyar nemzettel.”

Szerintem azzal, hogy Dobrev Klára az Európai Parlamentben Magyarországot képviseli, mégiscsak adott valamilyen jelet.

Na, aztán ami mindennek a teteje: ,,…itthon láthatóan megkezdődött a jövő évi parlamenti választás kampánya, amiből kifolyólag a közterületeken mindenhonnan Dobrev vicsorog ránk…” .

Én biztosan vak vagyok, mert rám valahogy nem vicsorog, viszont minden sarkon látom Soros fiát, meg Orbán egykori kedvencét, az Ursulát. Becsületszavamra mondom, kihúzom az életrajzomból, hogy én annak idején egyetemi docensként oktattam, mert tetszik, nem tetszik, olyan emberek életrajzában is ott van, hogy az SZTE kommunikáció szakán végeztek, mint ez a Huth Gergely vagy Pilhál Tamás.

Maradva a témánál, engem egyáltalán nem zavar, hogy a román jégkorong-válogatottban szinte kizárólag magyarok játszanak. Azon se lepődök meg, hogy a felcsúti stadionban egy Puscas [Pușcaș – a szerk. megj.] nevű román játékos rúgott gólt Izraelnek. Ő korábban már kijelentette, hogy semmi köze a magyarokhoz, ő román. Azzal sincs semmi baj, hogy egykor a Purczeld nevű fiúból Puskás néven lett magyar világsztár. Nem hiszem, hogy Németországban bárki kiakadt, amikor Joschka Fischer külügyminiszter arról mesélt, hogy az ’54-es berni vb-döntő után a Budakesziről Németországba deportált, de már német állampolgár szülei zokogtak, hogy nem a magyarok győztek. Millió példát említhetnék még, de ez a szarkeverés, ami a kormányoldalon folyik, enyhén szólva undorít, úgyhogy befejezem.

Dobrev Klára vicsorgó plakátjáról sajnos nincs képünk, ezért annak a plakátnak a fotóját rakjuk ide, ami minden utcasarkon ránk vigyorog:

A szerző Facebook-bejegyzése 2023. november 23-án.