Kabaréval készül a Hócipő, amiből mostanság nagy hiány van. Visszahozzák a műfajt, és közben megszondázzák a közönséget, hogy is állunk – mondja Farkasházy Tivadar. Interjú.
Bepöccentek a kampányban?
Kicsit felkaptuk a vizet azon, amit Orbán Viktor mondott Hann Endréről, miután napvilágot látott a Medián legutolsó közvélemény-kutatása, hogy a biztos pártválasztók körében 20 százalékkal vezet a Tisza a Fidesszel szemben. Jól van, gondoltuk magunkban, de ha szerinte Hann Endre a legjobb humorista, akkor mi a legjobb közvélemény-kutatók leszünk.
Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban fogunk dolgozni Hatvanpuszta, Végállomás! címmel, ahol előadunk egy vadonatúj Hócipő-kabarét.
A 7+1 kérdező már biztos: Gálvölgyi, Hernádi, Aranyosi, Para-Kovács, Bandó, Selmeczi, Varga Ferenc József és jómagam. Kutatásunk március 31-én lesz, és már másnap nyilvánosságra is hozzuk az eredményét.
Milyen eredményre számít?
A kabaré azért jó műfaj, mert a közönség dönti el, igazam van-e, vagy sem. Hiszen ha azt mondom, X. Y. okos, és a közönség nevet, akkor engem nem lehet beperelni, hisz én okosnak neveztem. Ötszáz néző nevét pedig egy perhez elég nehéz megszerezni.
Nem érzi azt, hogy önök és esetleg a közönség is egyfajta buborékban vannak?
Azt nyilván tudom, hogy aki eljön a Hócipő kabaréjára, az nem a Fidesz oszlopos tagja. Viszont fel tudjuk térképezni, mit hogyan lát. A kampány utolsó napjai a legfontosabbak, amikor feketén-fehéren kiderül, hogyan gondolkodik kétszer négyszáz néző a felvetett témákról. Mert ha április 1-jén is még az izgatja a legjobban az embereket, hogy az ukránok megtámadták-e a vezetéket, és nem akarják kijavítani, akkor tényleg vége a világnak.
Tart attól, hogy a független sajtó nem tudja kellőképpen ellensúlyozni a másik oldal narratíváját?
Igen, mert ez a sajtó nem reguláris hadsereg. Mi partizánok vagyunk mind. Április 12-én az újkori magyar történelem egyik legnagyobb csatája következik. És ezt csak akkor lehet megnyerni, ha mindenki a jelenünk legnagyobb disznóságairól és a jövőnk legfontosabb kérdéseiről beszél. A Watergate-ügy is azután vezetett el Nixon lemondásáig, miután a Washington Postot követően a többi nagy orgánum is elkezdett vele foglalkozni. Nem lehet az Orbán-féle médiahadtesttel szemben fakarddal, papírcsákóban hadonászni, így csak ők nyerhetnek.
Nehéz a stand-uposokkal felvenni a versenyt?
Kiváló szövegeik vannak, amit betanulnak, és azt nyomják fél évig, járva az országot. Mi most egy vadonatúj kabaréval állunk elő, annak összes előnyével és hátrányával.
És hol tart ma a kabaré? Néha úgy tűnik, mintha már csak a múltból rémlenének fel emlékeink a kabaréról.
Sokan panaszkodnak, hol vannak azok a régi jó pesti viccek. Soha nem volt ennyi, csak most mémeknek hívják őket, elárasztják a netet a jobbnál jobb poénok. Az egykori kabaré sokba került, erre most nincs pénz. A stand-up olyan, mint a Tesco gazdaságos cucc, váltja egymást öt ember, és mind mondja a magáét.
Ha viszont öt ember együtt áll ki, annak kell legyen koreográfiája, kompozíciója! Babrás műfaj?
A sanzon, a blüett, a bohózat, a jelenet, a monológ, a paródia mind a kabaré izgalmas és változatos műfaja volt. A stand-up pedig olyan, mint az építészetben a barokk: mindent elpusztított. Nem a művelői ellen beszélek, csupán a kizárólagosságuk ellen. Nemzedékek nőnek fel úgy, hogy nem is tudják, milyen a klasszikus kabaré.
Azt ugyanis megölték, egy mindent uraló hatalomnak esze ágában sincs egy fillért is adni a saját kritikájára.
Ahogy Senki Alfonz mondta: a sivatagban senkit sem kell megölni, elég, ha elveszed a kulacsát. A Nagy Endréék által létrehozott pesti kabarénak a stand-up csak az egyik leágazása, ami amúgy nálunk előbb volt, mint Amerikában.
Egykori gyerekkorunk kőkemény rádiókabaréi? Hova tűntek?
Tíz éve nem találkoztam olyan emberrel, aki a mai rádiókabarét hallgatná, de még ezt a kiherélt változatot is kiszedték Fábry kezéből, amikor benyújtotta a számlát a Kossuthra. Persze van igazi kabaré a Kossuthon, csak nem hétvégén, hanem péntek reggelente, Háry Viktorral! Ráadásul az előző évtizedek legjobb tévés és rádiós dolgait is pincékbe temették, s ülnek rajta a Kunigunda úti barlangjukban, Fafner sárkány képében, a Nibelungok kincsén. Szerencsére Bödőcs őrzi a lángot.
Március 31-én pályáznak a legjobb közvélemény-kutató címére?
Ez a kabaré arról fog szólni, hogy milyen országban nem akarunk élni április 12-e után. Illetve, hogy ma hol tartunk. Ha a két egymást követő előadás telt házas lesz, akkor nyugodtan nevezhetjük e közvélemény-kutatásunkat reprezentatívnak, tehát pályázunk a legjobb közvélemény-kutató címre. Most jut eszembe: mi ott voltunk Selmeczivel 1994-ben a Fidesznél a választások éjszakáján, még beszéltünk is a finnek hokimeccsét szomorúan néző Viktorral. 7 százalékot kaptak. Elég rossz volt a hangulata. Örülnék, ha április 12-én hasonlóan érezné magát, akkor boldogan helyet cserélünk újra Hann Endrével, maradjon ő a legjobb közvélemény-kutató, az utódaink támasszák fel a pesti kabarét, Viktor pedig a társaival a felcsúti kisvasút helyett szálljon fel az elkészült Budapest–Belgrád-járatra, amit majd Putyin meghosszabbít neki Barguzinig.
Megjelent a Népszava Mozaik rovatában 2026. március 7-én.
