Ernest Miller Hemingway (Oak Park, Illinois, 1899. július 21. – Ketchum, Idaho, 1961. július 2.) amerikai, irodalmi Nobel-díjas regényíró, novellista, újságíró. Az elveszett nemzedék jeles tagja.
Így kezdődik a Wikipédia cikke az 1954-es Nobel-díjas íróról, és így folytatódik:
A kalandos életű író jómódú polgárcsaládból származott. Oak Parkban, Chicago (Illinois) egyik külvárosában született mint második gyerek és első fiú. Apja Clarence Edmonds Hemingway vidéki orvos volt, anyja Grace Hall Hemingway. A család egy hat hálószobás Viktória-korabeli stílusú házban lakott, melyet még Hemingway anyai nagyapja épített. A nagyapa, Ernest Miller Hall, angol emigráns volt, és az amerikai polgárháború veteránja.
Hemingway anyja, egy uralkodó természetű és erősen vallásos asszony, szigorúan betartotta az Oak Park-i protestáns erkölcsöket. Hemingway később Oak Parkról, ahol felnőtt, így írt: „A helyet széles gyepek és szűk látókörök jellemezték.” Hemingway inkább természetkedvelő apjához húzott. Együtt mentek vadászni Michigan erdőiben, táborozni, horgászni a tavak körül. A család gyakran töltötte nyári vakációit a Windemere-nek nevezett nyaralójukban, a Walloon-tó partján. A természet iránti vonzódás Hemingwayben korán megalapozta élete végéig tartó szenvedélyét a szabadban átélhető kalandok iránt, és vágyakozását a messzi, elszigetelt tájak felé.
Hemingway az Oak Park And River Forest nevű középiskolában (1913-1917) sokat sportolt: vízilabdázott, bokszolt, amerikaifutballozott és atletizált. Ezen kívül kiváló tanulmányi eredményeket ért el angol irodalomból, itt kezdett megismerkedni az újságírással és két évig Marcelline nevű testvérével együtt az iskola zenekarának is tagja volt. A középiskola után a The Kansas City Star című lapnál dolgozott – annak ellenére, hogy csak hat hónapig (1917. október-1918. április), írói pályája alatt mindvégig az újság stílusát követte mint alapvető vezérfonalat: „Írj rövid mondatokat. Az első bekezdés rövid legyen. Használj erőteljes angolt. Légy pozitív, ne negatív.” Hemingway születésének századik évfordulóján a Star az utolsó száz év egyik legjobb riporterének nevezte őt. (Olvasd tovább életéről, munkásságáról, műveiről itt: Wikipédia)
A fekete kutya miatt végzett magával a Nobel-díjas író
F. Tóth Benedek cikke: Index, 2021. július 2.
Hatvan évvel ezelőtt halt meg Ernest Hemingway. Megölte magát. Halálának körülményeit először megpróbálták titokban tartani, de ettől csak még jobban érdekelt mindenkit, miért végzett magával a világ egyik leghíresebb írója.
„Habár hosszú utazásai révén világpolgárrá vált, ott fejezte be életét, hol született.” Ezt John F. Kennedy amerikai elnök mondta, miután megtudta, hogy Ernest Hemingway 1961. július másodikán, életének 61. évében, ketchumi (Idaho, USA) otthonában, helyi idő szerint reggel 7:30-kor meghalt.
Kennedy még azt is mondta, hogy:
Kevés ember tudott annyira hatni az amerikai nép érzelmeire és véleményére, mint Hemingway. Első ragyogó párizsi megjelenése óta csaknem minden támogatás nélkül átformálta az irodalmat és földünk lakóinak gondolkodásmódját.
Haláláról sok korabeli lap azt írta, és még évekkel később is olyan esszék születtek Hemingway halálának körülményeiről, hogy a Pulitzer-díjas (1953) és Nobel-díjas (1954) író (Az öreg halász és a tenger) fegyverének tisztítása közben halálos lövést kapott. Írtak pisztolyról is, mások puskáról, kétcsövűről, és arról, hogy mutatóujja véletlenül meghúzta a ravaszt (hivatalos nevén elsütőbillentyűt), és vadászpuskájának egyik lövedéke megölte őt.
Ernest Hemingway vadászaton 1948-banFotó: Archivio Cameraphoto Epoche / Getty Images Hungary
Akik vadásztak már, vagy ismerik a lőfegyverek használatát, azok már akkor is kételkedve fogadták a hírt, hiszen egy gyakorlott fegyverforgató pontosan tudja, mikor és hogyan lehet lőfegyvert tisztítani, s bár véletlenek mindig vannak, Hemingway azok közé tartozott, akinek nem kellett minden fegyvertisztítás előtt elolvasnia a Hogyan tartsuk karban biztonságosan fegyverünket? című kézikönyvet. És nem feltétlenül azért, mert Hemingwayt a háború, az örökös küzdelem tette azzá, akivé vált, hanem mert Hemingway kölyökkora óta ismerte a fegyverek erejét: apjától tízéves korában vadászpuskát kapott ajándékba.
A véletlen balesetben kételkedők érzéseit felerősíthette az is, hogy az író halálát követően a ketchumi hatóságok közölték, hogy Hemingway halálának körülményeit nem vizsgálják ki. A Magyar Szó 1961-ben, az író halálhíréről szóló cikkben hivatkozik is az amerikai hatóságokra. Mint írták, az író holttestére felesége, Mary talált rá. Hemingway pizsamában, köntösben, átlyukasztott koponyával feküdt dolgozószobájának padlóján, és az amerikai hatóságok ezt a képet rögzítve megállapították, hogy a halált lőfegyver okozta, amelyet Hemingway saját kezűleg sütött el. A vizsgálat során nem derült ki, hogy baleset vagy öngyilkosság történt-e, de a jelen lévő nyomozók között egy sem akadt, aki szerint indokolt lett volna elindítani, illetve lefolytatni a bűnügyi vizsgálatot.
Halálát megelőzően Hemingwayt több hónapon át kórházban kezelték magas vérnyomással, és a rochesteri klinikán már egy évvel korábban is mintegy két hónapig kezelték, és nem csak magas vérnyomással, arra ugyanis ritkán írnak fel elektrosokk-terápiát. Így azok, akik az író öngyilkosságát vélik felfedezni abban a tragikus, július 2-i reggeli lövésben, azt mondják, egy olyan impulzív természetű, világjáró ember, mint amilyen Hemingway volt, képtelen volt elviselni a gondolatot, hogy bármiben is korlátozzák, különösen, ha az egy krónikus, testet és lelket gyötrő betegségnek köszönhető, a depressziónak, amiben sir Winston Churchill is szenvedett, s amit a brit admiralitás első lordja csak úgy hívott: fekete kutya.
Ernest Hemingway írógépe mellett Rómában, 1949-benFotó: Mondadori Portfolio / Getty Images Hungary
Tennessee Williams drámaíró, A vágy villamosa és a Macska a forró bádogtetőn Pulitzer-díjas írója ezt írta 1961-ben:
Hemingway sohasem vonult vissza az élettől, hogy a munkájának szentelje magát. Tudta, hogy a művészember munkájának veleje az élet terméke. Hemingway ki tudta fejezni azt, amit csaknem lehetetlennek tartott, a legmagasabb színvonalon volt megtestesítője munkájának. Úgy látszik, hogy munkásságát egészen halála pillanatáig folytatta.
A The New York Times pedig így búcsúzott az írótól:
Örökké a vadont kereste, s a nagy hegyek árnyékában halt meg. Az ő szelleme és munkásságának szelleme kontinensünk felett fog lebegni mindaddig, amíg az angol nyelvnek némi tekintélye is lesz. Túl korán halt meg, 62. születésnapja előtt. Sok könyv, sok jó könyv volt még benne, de azokat már sohasem írja meg…
Ernest Hemingway valóban a világ egyik legnagyobb hatású írója volt, aki ráadásul személyében, megjelenésében is képes volt hatni a környezetére. Gyűlölt mindent, ami uralma alá hajtott másokat, végtelen szabadságvágy lüktetett benne, és képes volt arra is, hogy harcoljon mások igazáért, felszabadításáért. Kobarid (Caporetto) városában külön sarkot rendeztek be neki az I. világháborús múzeumban, merthogy harcolt a magyarok ellen. De részt vett a spanyol polgárháborúban, és megjárta a II. világháborút is.
Szerette és élvezte is az életet, ami átszivárog műveibe is. Egyszerűen írt, sallangmentesen, párbeszédei gyakran olyan kopogósak, hogy olvasás közben szinte hallani, amint haladnak a regény lapjain. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy ahogyan műveiben is, az életben is férfiközpontúság jellemezte gondolatvilágát, miközben nők és szerelem nélkül talán alkotni sem tudott volna. Regényeinek, novelláinak hősei (katonák, munkások, torreádorok, halászok) éppen ezért bár esendők, mégis éppoly szikárak, mint a napra kitett bőrkalap: ellenállnak még a napfénynek is.
A sors iróniája, hogy Ernest Hemingway úgy halt meg, ahogyan rajongásig imádott apja is. Egyetlen lövés végzett vele. Egy olyan fegyveré, amellyel Hemingway elefántra vadászott.
Ha ön is úgy érzi, segítségre lenne szüksége, hívja a krízishelyzetben lévőknek rendszeresített, ingyenesen hívható 116-123 vagy 06 (80) 820-111 telefonszámot. Kérjük, olvassa el ezt az oldalt! Amennyiben másért aggódik, ezt az oldalt ajánljuk figyelmébe.
Hemingway túlélte a lépfenét, a vérhast és két repülőbalesetet
Tóth Balázs cikke, Index, 2017. január 22..
A huszadik század egyik legjelentősebb amerikai írója, Ernest Hemingway kalandos életet élt, de azt kevesen tudják, hogy ez tele volt balesetekkel és betegségekkel.
A Nobel-díjas író túlélte a lépfenét, a tüdőgyulladást, a vérhast, a diabéteszt, a magas vérnyomást, elütötte egy autó, két egymást követő repülőgép-balesetben megsérült a mája és a veséje, betörött a koponyája, többször egymás után égési sérüléseket szenvedett, és sikerült magára rántania egy tetőablakot. Aztán 61 évesen, miután már ennyi mindenen túl volt, a kedvenc puskáját önmaga ellen fordította a családi házuk tornácán.
Az 1899-ben született Hemingway kórlapjára viszonylag hamar felkerült az első komolyabb bejegyzés, az első világháború olaszországi frontjáról ugyanis egy súlyos sérüléssel tért vissza 1918-ban. Mozsárágyúk tüzénél megsebesült mindkét lába, azonnal megoperálták, és fél évet a milánói kórházban töltött.
Fotó: Earl Theisen Collection / Getty Images Hungary
A már említett tetőablakos incidens tíz évvel később, 1928-ban történt, amikor Hemingway azt hitte, hogy a vécélehúzó láncát húzkodja, de ehelyett a tetőablakot sikerült a fejére rántani. Akkora seb keletkezett a homlokán, hogy a nyoma az élete végéig látható maradt.
A következő baleset – 1930-ban elütötte egy autó – már az írói munkásságára is hatással volt, ugyanis Hemingway éppen azt a karját törte el, amelyikkel írt. Csak hét hetet töltött kórházban, de az idegsérülések csak egy év alatt gyógyultak be, és ez idő alatt erős fájdalomtól szenvedett.
Egy Kelet-Afrikában eltöltött tízhetes szafarin vérhasban betegedett meg, és a súlyos bélbajai miatt repülővel sürgősen Nairobiba kellett szállítani.
A második világháború idején, 1944-ben Londonban is elütötte egy autó Hemingwayt, sokkos állapotban szállították kórházba. A normandiai partraszállást bekötött fejjel élte át, és mivel értékes szállítmány volt, nem engedték ki a partra. Luxembourgban pedig, amikor az ardenneki offenzíváról készült tudósítást írni, és az ütközetet tüdőgyulladás miatt pihenésre kényszerülve vészelte át. Mire meggyógyult, a csata véget ért.
Felsorolni is nehéz, hogy a következő években milyen balesetek és betegségek érték. 1945-ben újabb autóbalesetben megsérült a térde és a homloka, írótársai elvesztése miatt depresszióba süllyedt, súlyproblémával küzdött, magas volt a vérnyomása, cukorbetegséget diagnosztizáltak nála.
Amikor 1954-ben visszatért Afrikába, egymás után kétszer is repülőgéppel szenvedett balesetet. Először egy sétarepülésen ütközött neki a gépe egy póznának, és landolt a sűrű bokrok között. Hemingwaynek megsérült a mája, a veséje, és betört a koponyája, és amikor másnap orvoshoz akarták szállítani, a második gép felrobbant felszállás közben, Hemingway súlyos égési sérüléseket szenvedett. Pár héttel később egy bozóttűzben ismét több helyen megégett.
Az egész életében enyhén alkoholista Hemingwaynek a Nobel-díj 1954-es besöprése után azt mondták, hogy álljon le az ivással, hogy enyhítse a májkárosodását, amit egy ideig be is tartott. Az ezt követő időszakban mély depresszióba süllyedt, és ebből nem is tudott kikeveredni. 1960-ban a híres Mayo Klinikán elektrosokk-terápiát alkalmaztak rajta, de a kórházból rémes állapotban távozott.
Ernest Hemingway végül a puskájával fejbe lőtte magát 1961. július 2-án. Hemingway viselkedése az utolsó éveiben nagyon hasonlítottak az apjáéra, aki szintén öngyilkosságot követett el. Az 1991-ben nyilvánosságra hozott orvosi feljegyzésekből kiderült, hogy Hemingway – és valószínűleg az apja is – a genetikai eredetű hemokromatózisban szenvedett, ami miatt a szervezetük nehezen dolgozta fel a vasat, és ez fizikai leépülést okozott.
