Nem volt ez egy egész óra, de ennyi bőven elég.
1. Nem vagyunk elszigetelve, mert mindenki ránk kíváncsi. Hát, ja. Mint mondjuk a kimúlt óriásbálnára. Fura az ember. A torzakra mindig kíváncsi, az egészségesek meg nem érdeklik.
2. A menekültekről, bevándorlókról szóló jelzőket, mondatokat simán mondhatta volna Hitler, Goebbels, más öngyilkosok és nürnbergi akasztottak is. Ez ugyanis színtiszta rasszizmus volt, kendőzetlen, kegyetlen és irtózatos. Nem akarom elhinni, hogy ilyen szöveg a 21. században Magyarországon elhangozhatott. Nos, elhangzott.
3. És lop is. „Másét nem akarjuk, magunkét nem adjuk!”. Ez a titói Jugoszlávia jelszava volt: „Tuđe nećemo, svoje ne damo!” Szó szerint.
4. Brüsszel a Birodalom, olyan, mint 1848-ban Bécs. Azzal a csekély különbséggel, hogy kezünket-lábunkat törve igyekeztünk ebbe a „Birodalomba”, nagyrészt egy Orbán Viktor nevú miniszterelnökkel az élen, aki aztán megbukott, de nem ezért.
5. Az orosz-ukrán háborún Magyarország vesztette a legtöbbet? Ezt meg honnan veszi? A legtöbb micsodát? Ja, ha időben kezdünk elszakadni az orosz energiaforrástól… – na de hát most végképp zavarban vagyok. Nem arról volt szó, hogy évtizedekre előre mi kapjuk a legolcsóbban a gázt, a világpiaci ár ötödéért? Hosszú távú szerződés alapján? Ha mégse így volt, miért nem néz(t)ünk más források után? Még hazugságnak is rossz.
6. Adócsökkentés. Van egy ukrán mondás: „akkor mondd, hogy ’hopp’, ha átugrottad”. Ismerjük ezt a tempót: ha lesz, nem úgy lesz, ahogy eredtileg szó volt róla, ha meg nem lesz, hát nem lesz, oszt jónapot, sose mondtam.
7. A beszéd diszkrét bája – „tavaszi nagytakarítás” címen – a könyörtelen, általános, sztálini típusú terror egyértelmű meghirdetése volt. Bárkit, bármiért, bármilyen alapon vagy anélkül. Törvényességről pedig, amely nincs, szó se essék.
A végén elénekelték, hogy azt üzente. Hát persze, elfogyott a regiment. De ha lehet, most már ne nagyon üzengessen.
A szerző Facebook-bejegyzése 2025. március 15-én.
