László Attila Zoltán régészt, Kristály Sándor matematikust és Tánczos Vilmos néprajzkutatót is a külső tagjai közé választotta a Magyar Tudomány Akadémia – tájékoztat a Kolozsvári Akadémiai Bizottság (KAB) közleménye.
A tájékoztatás szerint 136 közös akadémiai jelöltlistára felkerült kutató közül választotta meg az Akadémikusok Gyűlése az MTA új rendes, levelező, külső és tiszteleti tagjait május 7-én, szerdán.
László Attila Zoltán Sepsiszentgyörgyön született 1940-ben. Kolozsvári egyetemi tanulmányai után a jászvásári (Iaşi, Románia) Alexandru Ioan Cuza Tudományegyetem régész-történész oktatója lett, ma professor emeritusa. Régész, közelebbi szakterülete Közép-, Kelet- és Délkelet-Európa neolitikuma, réz-, bronz- és kora vaskora. László Attila Zoltán jelentősen hozzájárult a késő neolitikus-rézkori Erősd-Cucuteni kultúra és a Kárpátoktól keletre fekvő területek Hallstatt A–B időszakának jobb megismeréséhez (Kr. e. 12–8. sz.). Sokat tett az őskori távolsági, interregionális kapcsolatok feltárásáért és az interdiszciplináris módszerek bevezetéséért. Publikációs teljesítménye kiemelkedő, jelentős a szerepe a fiatal erdélyi régésznemzedék pályára állításában és a tudománytörténeti kutatásban is.
Kristály Sándor 1975-ben született Csíkszentdomokoson. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem és az Óbudai Egyetem matematikaprofesszora. Szakterületei: variációszámítás, geometriai analízis és alkalmazásaik. Legjelesebb eredményei a következők: éles geometriai egyenlőtlenségek bizonyítása szub-riemanni tereken; éles Sobolev- és Faber–Krahn-egyenlőtlenségek bizonyítása nem-negatív Ricci-görbületű Riemann-sokaságokon; John W. Strutt (Lord Rayleigh) híres, 1877-ből származó, a befogott peremű merev lemezek rezgéseinek spektrumára vonatkozó sejtésének igazolása görbült tereken; a játékelméleti Nash-féle egyensúlyelmélet geometriai aspektusainak megvilágítása és alkalmazásai; H. Busemann 1952-ből származó, Finsler-geometriai kérdésének kimerítő tisztázása. Nemzetközi szakmai elismertségét bizonyítják rangos meghívásai és szerkesztőbizottsági megbízatásai (pl. Journal of Optimization Theory and Applications).
Tánczos Vilmos 1959-ben született Csíkszentimrén. 2014-ben habilitált a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Egyetemi tanár 2016 óta a BBTE BTK, Magyar Néprajz és Antropológia Intézetben és a Hungarológia Doktori Iskolában. Szűkebb szakterülete: szövegfolklór (archaikus népi imádságok), vallásetnológia, dialektológia, szociolingvisztika, nyelvpolitika. 2019 végéig 16 kötete, 200-nál több tudományos közleménye és 70 esszéje jelent meg magyar, román és angol nyelven. Több mint 20 gyűjteményes kötet és folyóiratszám szerkesztője. Alapos demográfiai, szociológiai áttekintést adott a moldvai magyar települések 20. század végi nyelvállapotáról. Maradandó eredményeket felmutató kutató és tanáregyéniség, akinek teljesítménye nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő.
Az MTA romániai külső tagjai a következők: Gábor Csilla irodalomtörténész, Péntek János nyelvész, Pozsony Ferenc néprajzkutató, Biró A. Zoltán kulturális antropológus, Benedek József földrajztudós, Bitay Enikő anyagtudós, Brassai Zoltán orvos, Egyed Ákos történész, Kolumbán József matematikus, Kovács András művészettörténész, Nagy László fizikus, Néda Zoltán fizikus, Németh Sándor matematikus, Paizs Csaba kémikus, Pál Judit történész, Pál-Antal Sándor történész, Salat Levente politológus, Sipos Gábor művelődéstörténész, Uray Zoltán sugárbiológus, Vincze Mária közgazdász.
