Az alapítás évfordulója, főleg, ha ilyen zsenge, a nullához viszonyít. Nem volt semmi, aztán egy új világ született. A semmiből? Az Új Hét esetében sem a semmiből – hiszen ha modell nem lehetett is, ihlető (jogcím és pretextus) mégiscsak volt: a régi, a bukaresti hetilap; és nem a csillagok állása hozta úgy, hogy „megosztó élményportálunk” A Hét megjelenésének kereken az ötvenedik évfordulóján indult. A Hét ma, 2023. október 23-án ötvenhárom éves lenne.

A Hét céljai között nem csak új szerzők, hanem új olvasók „kinevelése” is szerepelt, nem csak írni, de olvasni is tanítani akart. Az Új Hét fókuszában szintén az olvasó áll, főleg az erdélyi olvasó, ám a cél dacosan más: elsősorban tudomására hozni olyan magyarországi híreket, tényeket, eseményeket, jogtalanságokat, amelyekről a túszul ejtett sajtó hallgat.

Három év… olvasók… nincs tisztább tükör az adatoknál. Következzen hát néhány adat, s nem csodálkoznánk, ha az olvasó meglepődne, magunk is meglepődtünk.

Három év (nagyjából 1100 nap) alatt az Új Hét rovataiban 14500 cikk (közzétett bejegyzés, cím) jelent meg, azaz átlagosan naponta 13 (sőt több, mert olykor egy összefoglaló cím alatt több írás is szerepelt). El nem tudtuk volna képzelni! Hányszor olvasták el ezeket? A WordPress szerkesztőprogram lehetővé teszi, hogy mindegyik bejegyzésnél megtudjuk a látogatók és a megtekintések számát.

Az összes megtekintéseké a három év alatt: 383900. Összesen ennyiszer kattintottak címekre. Vagyis az összest figyelembe véve átlagosan egy cikket 26-ször olvastak el (legalábbis nyitottak meg).

Évekre lebontva:

2020 – 30207 megtekintés (M) | 561 látogató (L) | M/L = 5,63 | Bejegyzés (B) 769

2021 – 122963 M | 26027 L | M/L = 4,72 | B 4177

2022 – 118433 M | 29661 L | M/L = 3,99 | B 5004

2023 – 112293 M | 31578 L | M/L = 3,56 | B 4532 – nyilván október 23-ig.

Tekintsük most az olvasottságot szerzők szerint: azoknak a cikkeknek a rangsorát, amelyeket a három év alatt a legtöbben olvastak; be kell érnünk a 300 fölöttiekkel, azokat viszont mindjárt meg is lehet nézni, el is lehet olvasni (s ahol nem szerepel a címben, fény derül a szerző kilétére is):

Abszolút rekorder tehát Markó Béla. A legtöbbször olvasott szerző, az összes cikkét tekintve Muhi Sándor, őt feltehetően Nagy Miklós Kund és a portál főszerkesztője követi (különösen, hogy – bármily mulatságos – az impresszum a harmadik legolvasottabb dolgozat).

Láttuk, hogy eddig legtöbben 2022-ben tekintették meg cikkeinket. Honnan? Hol kattintottak ők? Íme az országos megoszlás (ország és megtekintés) 2020-ban:

Elképesztő! Nigéria! Néger törzsek is olvassák az Új Hetet? És ilyen nagy számban? Azt tudtuk, hogy sokan olvassák Kínában, Spanyolországban, nem is beszélve Izraelről – no de Nigéria! Itt titok van. Nézzük a mostani évet:

Tekintsünk egy napot találomra, egy héttel ezelőtt. 2023. október 17-én M 764, L 311, M/L 2,46, Közzétett bejegyzések 14.

Indulás előtt, ha emlékeznek, jeles barátaink – Aradi József, Ágoston Vilmos, Bretter Zoltán, Cseke Gábor, Cseke Péter, Láng Gusztáv, Lengyel László, Markó Béla, Nagy Miklós Kund, Novák Csaba Zoltán, Rostás Zoltán, Szabó T. Attila, Székedi Ferenc, Tamás Gáspár Miklós, Vörös T. Károly – véleményét kértük A Hét megjelenésének ötvenedik évfordulója kapcsán az Új Hétről is.

Nosztalgia és ünneplés helyett íme néhány kiragadott vélemény a ma hároméves weboldalunk esélyeiről.

Szabadesés – A Hét mindenkori állapota. Szabadesés – a test mozgása egy gravitációs mezőben, ahol esését a kezdősebességen és a gravitáción kívül semmi sem befolyásolja. A bukaresti A Hét gravitációs törvénye, hogy a tartalom-szegmensek valahogy mindig az ötven évvel ezelőtt megtervezett rovatszerkezetbe hullanak vissza. (…) Az Új Hét kurátora magányos kockázat-kergető, aki tudatában vannak annak, hogy sehova sem tartozik. A helyreszabás egyszemélyes vállalkozója, aki vállalkozása hétről-hétre megidézett kudarcával flörtöl. (…) Amit nem lehet úgy folytatni, mint eddig, azt az innovációs tolvajnyelv stratégiának szokta nevezni. De az Új Hét most indul, nincs benne eddig, csak ezután. Lehet-e stratégia a fájdalom? (Aradi József)

Az Új Hét nem lehet ugyanannak a lapnak a folytatása. Azt sem tudom – innen a távolból – megítélni, hogy van-e még egyáltalán szociálisan érzékeny, liberális gondolkodású, netán baloldali olvasóközönség Erdélyben. Sajnos a társadalmi-politikai helyzet (át)alakulása miatt a „független” – mindkét politikai tábort egyaránt megszólaltató – lapok kora lejárt. A lap arcélének határozott, sajátos értékek mellett kell kiállnia a humánum és az antihumánum világméretű küzdelmében. Természetesen tudom, hogy rettentő sok munkával jár majd az Új Hét, és remélem, hogy sikeres lap lesz! (Ágoston Vilmos)

Ha ugyanazokat a komoly intellektuális távlatokat nyitja meg, mint egykoron, ha ugyanazt a sokszínűséget, pezsgést tudja megjeleníteni, mint hajdanán, ha az összmagyar közvéleményben egyre torzuló Románia- és romániai magyarság-képet valamelyest ellensúlyozni képes – akkor igenis, nem csak létjogosultsága van az Új Hétnek, hanem szükségszerű a megjelenése. A gyönyörű honlap máris jót sejtet. (Bretter Zoltán)

Amennyiben sikerül kibányásznia és felmutatnia a ᾽89 előtti A Hétben véletlenszerűen, loppal lerétegezett, elrejtett érték-teléreket, a kísérlet megéri a fáradságot. De sose falka, csapatnyüzsgés nélkül (erre már voltak szomorú precedensek ᾽89 után), mert a hadsereg nélküli csaták eleve vesztésre vannak ítélve. Sajnos, a mai forrásszegény idők nem kedveznek az alkotó lendületnek. A vatikáni valuta csak átmeneti fizetőeszköz lehet. Az életben létezik folytatás, de elvesztett meccsekben ez a fogalom ismeretlen. Minden már lejátszott meccset újra kell játszani. (Cseke Gábor)

Fél század távlatából látszik igazán, hogy A Hét megjelenése sajtótörténeti esemény volt. Éppen azért, mert a szerkesztőség tudatában volt sajtóstruktúránk akkori foghíjainak, és működésével azok eltüntetésére vállalkozott. Értelmiségi lapként tételezte magát, és ekként találta meg szerzőit és nagyszámú olvasóit. Munkamegosztás jöhetett létre a Korunk, az Utunk és A Hét között. (Cseke Péter)

Kérdezed továbbá, hogy szerintem újraindítható-e A Hét, s ha igen, milyen formában. Messze élek tőletek; a magyar nyelvterület talán legtávolabbi pontján; aligha alkothatok erről véleményt. Mint mondtam, a folyóiratot annak idején közönségigény éltette; újraindításának is ez a feltétele. Ha van ilyen igény, akkor esély is van a sikerre. Ez az igény sokszor nem megfogalmazott, hanem csak várakozás, hiányérzet, és a szerkesztés dolga, hogy megtalálja, amit a közönség vár, ami a közönségnek hiányzik. Mert a közönség mindig közösség is. Van-e ilyen közösség ma Erdélyben? Közösség-e még az erdélyi (romániai) magyarság? Ezt Te tudhatod – nyilván tudod is. Bennem minden esetre nyersz egy olvasót. Kívánok neked jó munkát és sok sikert. (Láng Gusztáv)

Mit ér ma a sajtó, ha magyar? Egységes magyar propagandagépezet létezik ma a Kárpát-medencében, az Orbán-rendszer gépezete. Magyarországtól Romániáig, Szerbiáig, Szlovákiáig, Ukrajnáig a magyar nyelvű média többsége a magyar kormány oligarchiáinak kezében van. Valljuk be, hogy ez komoly politikai, hatalomtechnikai teljesítmény. A hatalom egyeduralmát gyakorlónak volt szeme és képzelete arra, hogy szükség van nemcsak Magyarországon a központi és helyi, de a határon túli magyar világban is a sajtó kétharmadára; tudott dönteni, nemcsak akarni; pénzt, jogi és jogon kívüli hatalmi eszközöket a végrehajtáshoz bevetni. A rendszernek nemcsak saját hatalmi üzenetei közvetítéséhez kellenek a propagandagépezet termékei, hanem hogy elhallgattassa, semmivé tegye a másféle, az alternatív üzeneteket, egy más világkép, gondolatrendszer kialakítását és szabad közlését. (…) Kell-e egy másik, a külvilágra és a saját – magyarországi, romániai, szlovákiai, szerbiai, ukrajnai – valóságunkra nyitott magyar sajtó? Kell. Kell-e szellemi műhely, csapat Budapesten és Kolozsvárt, Újvidéken és Pozsonyban? Kell. Kell-e más stílus, modor, kultúra, a gerinc kiegyenesítése, a szavak, mondatok értelmének visszaszerzése? Kell. (Lengyel László)

Nem tudom, milyen lenne ma A Hét, ha nem szünetelne egy ideje. Ez – remélem – nem az a kor, nem az az újság. Ne legyen az új olyan, mint a régi, mert nem is lehet. Inkább próbáljon ma, ötven év múltán ugyanúgy minden mással összetéveszthetetlen intézménnyé válni, mint ahogy ez egykor szintén sikerült. A műveltség, úgy gondolom, végső soron egy és oszthatatlan. Talán erre kellene törekedni most is. Egyébként annyi rossz hír van fontos fórumok alattomos megszüntetéséről, legyenek jó hírek is: például ez a mostani. (Markó Béla)

Kezdeményezése, amelyre a hajdanvolt A Hét jubileuma késztette, nem csak dicséretes, de megérdemel minden támogatást. Hiánypótló az Új Hét. Nyilvánvaló, hogy csak szándékaiban, mindenre és mindenkire figyelő, újító szellemében hangsúlyozandó a kontinuitás – jellegében, internetes változatában az Új Hét teljesen más. A lap Bukarest-központúsága is a múlté, nem ott, nem onnan határozzák meg, mi és hogyan jelenik meg benne. Máshonnan se. Remélhetőleg az kerül majd a weboldalra, amit a szerkesztők, a tartalom és képszolgáltatók jónak látnak. (…) Nagy szükség lesz tehetséges fiatalokra, hiszen az a néhány „veterán”, aki az indulásnál ott volt, előbb-utóbb kidől a sorból. Akkor majd az utánpótlásra hárul az a nehéz feladat is, hogy a mai mélyre süllyedt honi újságírást szakmailag a felszínre emelje. Sok sikert! (Nagy MIklós Kund)

Úgy vélem, a letűnt történelmi korral, korokkal A Hétnek az eredeti formája megszűnt. Küldetése és szellemisége viszont ugyanaz maradhat a kétezres években is, új arculatban, formában. Éppen a napokban olvastam a régi A Hét hasábjain egy összefoglalót 1971-ből az erdélyi színházi világ állapotáról, és elgondoltam, mennyire jó lenne, ha hasonló tér, lehetőség, szellemi kapacitás lenne ma is kortárs kérdésekről beszélni, vitázni. (Novák Csaba Zoltán)

Kedves Hugó, többször nekifutottam az Új Hét köszöntésének. Mert a vállalásod valóban dicséretet érdemel. Ezt csak fokozza az évfordulós körülmény. Igazad van, illő alkalom a dobbantásra. De – a lapindítás vállalásán túl – a felvázolt szerkezet is megkapó. Látnivaló, hogy a portál szerkesztését hozzáértő munkatársak végezték, végzik. Nem vagyok az internetes sajtó rabja, de amit ajánlotok, az mindenképpen figyelemre méltó. A legnagyobb kihívás szerintem az, hogy az „élményportált” a régi A Héthez kapcsolod. Vagyis portál-szerkezetben folytatni bukaresti hetilapunkat… A (régi) Hét kritikai szellemű, újító, fiatalokat felkaroló törekvése egy repedező falú, de még működő autarchikus rendszerben volt sikeres. Bízom benne, kívánom, hogy ez a törekvés érvényesüljön az új körülmények között, az új portálon is. (Rostás Zoltán)

Miben lehet folytatása a bukaresti A Hétnek az ubiquus – azaz világhálós – Új Hét? Történelmi korszakhatárt jelző szerepében, értelemformáló törekvéseiben, tudományos igényességében, megbízhatóságában, sokszínűségében mindenképpen. Miben nem lehet folytatása a régi A Hétnek az Új Hét? Politikai céljai tekintetében semmiképpen sem. Miben lehet több az Új Hét, mint a régi A Hét? Korlátlan világhálós elérhetőségében – „úbikus” jellegében, kiberítettségében – feltétlenül! A többi az alapító szerkesztőtől és majdani munkatársaitól, no meg az olvasói visszajelzésektől függ. (Szabó T. Attila)

Kimondottan hősies küzdelem a teljesen megváltozott társadalomban és a még jobban átalakult médiavilágban A Hét feltámasztásának szándéka. Azt hiszem, nem is a szójátékokkal teletűzdelt menüpontok a legfontosabbak, hanem az elvi háttér tisztázása. És tán a legfontosabb, a nosztalgián, az emlékőrzésen túl: milyen szerepe lehet a jelenlegi erdélyi magyar társadalomban? Újdonság, hírélmény? Minden bizonnyal nem. Információ és ismeretátadás? Úgy zuhannak ránk, akár saját anyanyelvünkön is, vagy bármiféle nyelven, gépi átfordítás nyomán, hogy inkább menekülnénk. A tudományosság értékeinek felmutatása az áltudományos hókuszpókuszok helyett? Kit érdekel manapság a gondolkodás, amikor a hülyeséget, a balgaságot digitális tálcán kinálják fel, és nagyon sokan a legszívesebben onnan szedegetnek? Kifutópálya az értelmiségnek, hogy írjon, elemezzen, gondolkodjon? Ugyan kinek van már rá szüksége? Az értelmetlenség napjait éljük. (…) Ennek ellenére azt gondolom, hogy meg kell próbálni. Még akkor is, ha szívszorítóan fájdalmas, hogy a médiából immár lassan leköszönő, a bezártságból ajtókat nyitó nemzedék kell figyelmeztessen az újra megcsontosodó hatalmak veszélyeire, a társadalmi nyilvánosság három évtizeddel ezelőtt megadatott és azóta újra eljátszható esélyeire. (Székedi Ferenc)

Nem könnyű válaszolni, mert a nyomtatott hetilap, amelyet vagy húszan állítanak elő, tulajdonképpen nagylelkű állami költségvetéssel, nem azonos az egy-két ember (vagy inkább egyetlen ember) által pénz nélkül működtetett bloggal. Ráadásul a romániai magyar internetes hírlapirodalom ki van szolgáltatva a magyarországi konkurenciának (látható például, hogy a magyarországi témákat kommentálják a legtöbben az erdélyi [!] magyar portálokon, a szokásos magyarországi elfogultságok egyik vagy másik oldalán), a romániai magyar országos sajtó voltaképpen megszűnt. (…) Ugyanennyire terméketlen a magyarországi politika és kultúra recepciója és/vagy kritikája, amelynek az „utódállamokban” nincsen eredeti, sajátos formája (egy-egy személyt, pár írásművet leszámítva). A romániai magyar irodalomnak is alig van a sajtóban intézményesülő műbírálata (a helyi kulturális folyóiratok példányszáma nevetséges), legföljebb Magyarországon. (…) Nem folytatom a panaszáradatot, semmi értelme. Ha az Új Hét valamire viszi, az csoda lesz ilyen körülmények között. De persze lehet belőle olyasvalami, amire nem is számítottunk. (Tamás Gáspár Miklós)

Ebben van a lap indulásának jelentősége: a nacionalizmust elutasító, következetesen baloldali, világra nyitott, toleráns, a szó valódi értelmében patrióta orgánum született A Héttel 1970-ben. Toleráns, nyitott, szociálisan érzékeny, befogadó, kíváncsi, nyelvileg igényes, a nacionalizmust elutasító, de ugyanakkor patrióta, jól szerkesztett – abban az értelemben, hogy szerkesztésvezérelt – lap volt. Szkeptikus vagyok abban, hogy ma folytatható az, amit A Hét több mint harminc éven át hétről-hétre csinált, de talán érdemes megpróbálni. Én lennék a legboldogabb, ha sikerülne, s ezért drukkolok neki. (Vörös T. Károly)

Cikkünk nem frissül.