A nyelv mindennapi használatában kialakuló változások, ha elég gyakoriak és elég sokan használják őket, legitimmé válhatnak. A matematikai fogalmakra viszont nem hatnak a hibás alkalmazások, akármilyen gyakran és sokan élnek vele.
Mostanában sokszor hallom, hogy két párt nézetei között keresik a legkisebb közös többszöröst, hogy kialakíthassák közös választási részvételük vagy közös koalíciós kormányzásuk alapjait. Gyakran csak közös többszöröst emlegetnek. Ezzel szemben, amiről valójában szó van, az a legnagyobb közös osztó analógiája. Ez jelenti azt, hogy megkeressék a legtöbbet, amiben egyet tudnak érteni, és amiben még közösséget tudnak vállalni egymással.
Két szám közös többszörösei azok a számok, amelyek mindkét számnak a többszörösei. Ezek közül a legkisebbet nevezzük a két szám legkisebb közös többszörösének. Így például 7 és 9 közös többszörösei 63, 126, 189, 252 stb., végtelen számú van, és közöttük a legkisebb a 63. Politikai analógiára ez azonban nem szerencsés, mert bár közös a többszörös, még a legkisebb közös többszörös is már túlmegy mindkét számon.
Két szám közös osztói azok a számok, amelyekkel mindkét szám osztható. Így például 12 és 28 osztói külön-külön: a 12 esetében 2, 3, 4, 6 és 12; a 28 esetében 2, 4, 7, 14 és 28. Közös közöttük a 2 és a 4, és közülük a legnagyobb a 4.
Politikai analógiára a legnagyobb közös osztó azért alkalmas, mert mindkét számban külön-külön benne vannak a közös osztók, és ha azt keressük, hogy mi a határa ezeknek a közös tartalmaknak, akkor választjuk a legnagyobb közös osztót.
Megjelent az Élet és Irodalom LXVIII. évfolyama 17. számának Páratlan oldalán 2024. április 26-án.