Emlékeztetőül: az „ukrán ügynökbotrány” eredetileg nem a Tisza sztorija volt (azok számára, akik próbálnak a ténysajtóból, tények alapján tájékozódni, most sem az): arról szólt, hogy a magyar titkosszolgálatoknak az ukrajnai magyar kisebbség köreiből verbuvált ügynökei Magyarország szempontjából indifferens, viszont Oroszország számára fontos információkat gyűjtögettek Kárpátalján, majd amatőr módon lebuktak, és a dekonspirálódásukkal tovább terhelték az ukrán és a magyar kormányzatok közötti, amúgy sem felhőtlen viszonyt. Civilizált országokban a minimális következmény a külügyminiszter azonnali lemondása és alapos tényfeltáró vizsgálat indítása lenne – az teszi menthetetlenül botrányossá az ügyet (nem is annyira indirekt módon igazolva minden felmerülő gyanút), hogy nálunk semmi hasonló konklúzióra nem került sor.
Amikor Mráz Ágoston Sámuel – egyike azoknak a kormányoldalon, akik megpróbálnak az egyre fáradtabbnak tűnő Orbán Viktor helyett gondolkodni, vitatható eredménnyel –, 2023-ban összefoglalta, hogy miért egyértelmű magyar nemzeti érdek Ukrajna EU-taggá válása, még nem kellett mentegetőznie miatta: akkoriban ez volt a hivatalos magyar kormányálláspont. Ma már „csak” a józan ész diktálná ugyanezt: a két legfontosabb érv (a belépés közelebb hozná a háború végét; „aki csatlakozást mond, valójában fegyvernyugvást és békét akar”, továbbá a tagság a magyar gazdaság fejlődését szolgálná; „Ukrajna integrációja elengedhetetlen az új magyar gazdasági csodához”) ma is megáll, és minden más alapvető körülmény is ugyanaz. Csupán egyvalami változott: időközben a (magyar) kormányzati kommunikációban Ukrajna lett a Soros, azaz minden bajunk gyökere és univerzális magyarázata. Az eset a típuspéldája annak a mostanában egyre gyakrabban ismétlődő és egyre nyilvánvalóbb fordulatnak, amikor országérdek szemberekül a pártérdekkel: az országunk érdeke egyértelműen az lenne, hogy ne egy reménytelen jövőjű válsággóc legyen a keleti szomszédunkban,
a Fidesz mindet felülíró pártérdeke viszont az, hogy valamivel el lehessen terelni a figyelmet a gazdaság vergődéséről, valakit meg lehessen tenni bűnbaknak a tényleges felelősök helyett, és valamivel álcázni lehessen Orbán Viktor egyre gátlástalanabb Putyin-pártiságát.
Akinek esetleg kétségei lennének, hogy tényleg erről van szó, nézzen utána, a magyar miniszterelnök mennyire kiakadt azon, hogy Ukrajna a napokban orosz területen hadászati célpontokat (az ukrán városok terrorbombázásában résztvevő harci repülőket) rongált meg – Orbán ezt a háború brutalizálódásának és a trumpi béketörekvések megtorpedózásának nevezte. Amit a Facebook-oldalára kiírt, azt érdemes elmenteni napjaink egyik legfontosabb kordokumentumaként: nyílt bizonyítéka annak, hogy röpke két év alatt mennyit változott mindaz, amit a „béketábor” magyar érdeknek gondol; hogy hogyan keveredett össze kibogozhatatlanul a kormányfő fejében az ország- és a pártérdek Putyin birodalmi érdekeivel. A napi történésektől egyetlen lépésnyit hátralépve tisztán látszik, milyen végkimenetelt szeretne Orbán Viktor az ukrajnai konfliktusban; hogy miért szurkol, és mi az, amit minden rendelkezésre álló eszközzel támogat.
Ebben a jövőképben Ukrajna egy Oroszországnak alávetett, katonailag legyőzött és gazdaságilag kivéreztetett zombiállam (hogy milyen jövőt tud nyújtani az orosz uralom, azt kellőképpen illusztrálták az elfoglalt ukrán területeken, ahonnan még az orosz ajkú, eredendően orosz szimpátiájú lakosság is menekül), a régió pedig egy NATO-védernyő nélküli, az orosz érdekszférához sorolt ütközőzóna. Ami egyébként teljességgel egybeesik Vlagyimir Putyinnak a már a háború elején írásba adott követeléseivel. Viszont homlokegyenest ellentétes a deklarált magyar nemzeti érdekekkel.
Ismételten: Ukrajna EU-csatlakozása fegyvernyugvást és békét jelent, továbbá nélkülözhetetlen a magyar gazdasági csodához. Putyin „békéje” – amelynek Orbán valahogyan, valamiért az ügynökévé vált – ellenben a konfliktus és a leszakadás tartósítását jelentené. Ez az igazi botrány: erről kellene beszélni a kamu kémsztori helyett.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2025. június 5-én.
