Régen volt, de így volt: a NER-nek nevezett korszak azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor Brüsszelbe utazott, és megpróbálta kieszközölni (sikertelenül), hogy az EU Magyarország esetében tekintsen el az államadósság-szabály betartásától. Miután ez nem jött össze, levonta a szükséges konzekvenciát: nem azt, hogy akkor majd betartja az előírásokat, hanem azt, hogy a jövőben uniós jóváhagyás nélkül szegi meg azokat.
Így is lett. A rezsim alapjait megszilárdító valamennyi kulcsintézkedés – a hatalmi ágak és a közmédia állampárt általi letámadása; a kormányfő családjának és szűkebb környezetének uniós támogatásokból történő mágnásítása; az egypárti alkotmány és sajtószabályozás; a vallás- és tanszabadság felszámolása; a szexuális kisebbségek elleni kormányzati hecckampány – kisebb vagy nagyobb mértékben ellentétes az EU írott jogával. Az Orbán-rendszer, szemben azzal, amit Gulyás Gergely állított, nem azért van még talpon, mert tiszteli a jogot, hanem azért, mert az EU nem tiszteli eléggé a saját szabályait és erejét. Mintha csak a minap Puzsérral vitázó Magyar Péter szavait akarná igazolni: nem értékközösség, hanem a gazdag tagállamok gazdasági érdekérvényesítő klubja.
Amíg Orbánék nem sértették igazán az erősek érdekeit – sőt, a közülük is legerősebb Németországét minden aggály nélkül kiszolgálták –, itthon zavartalanul mehetett a hatalombetonozás, meg a saját zsebre dolgozás. Az első komolyabb morgások meg kísértetiesen egybeestek azzal, amikor a németek lábára is sikerült rálépni.
Mindezzel együtt is: ahhoz a gulyási mondáshoz azért jó vastag arcbőr kell, miszerint „ha a jog tisztelete nem áll helyre Európában, akkor nagyon nehéz lesz az Európai Uniót hosszú távon egyben tartani”. Pontosabban: a szóvivő-miniszternek minden szava igaz, csak nem úgy, ahogy a hatósági ügyekben is kormányutasításra eljáró, és – például – környezetvédelmi ügyekben az uniós jogból viccet csináló kormányhivatalokat felügyelő kormánytag érti. Ha a jog tisztelete nem áll helyre, azaz továbbra is elnézik a magyar kormány notórius jogtiprását, az tényleg kikezdi az EU integritását. Láthatóan már ki is kezdte – hiába mondták a bölcsebbek már az első, 2010-ben kezdődött kormányzati ciklus elején, hogy ez lesz, ha hagyják: a tekintélyelvű magyar kleptokráciának nem csak a keze, de a példája is ragadós. És a szellemet már akkor is nehéz lesz visszatölteni a palackba, ha végül kiderül, hogy a fideszes állításokkal és reményekkel ellentétben nem tisztító vihar, hanem csak egy nagyobbacska „flatuatio” (v.ö. „teletömte a hasát, bántják a szelek”).
A fentiek fényében, és az elmúlt tizennégy év előzményeinek ismeretében tehát, amikor Gulyás Gergely úgy fogalmaz: „mi teszünk szívességet az Európai Uniónak, segítünk, hogy egy fél évig egy kicsit jobban menjen”, az a valóságban azt jelenti – és biztosak lehetünk benne, hogy a címzettek úgy is értik –: „tehettek egy szívességet”. Csak az a kérdés, van-e ennek olyan olvasata illetve következménye, ami bármennyit is használhat Magyarországnak.
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2024. május 9-én.
