Kedves Fidesz-szimpatizáns barátaim, volt osztálytársak, hittestvérek, kormánypárti választópolgárok! Az elmúlt napok beszélgetéseiből az szűrődik át, mintha nehézséget okozna, hogy Oroszország Ukrajna elleni háborújában hova kellene – legalább érzelmileg – felsorakoznunk, vagy egyáltalán, van-e közünk hozzá.
Nehéz dilemma (már akinek nehéz), de van egy kérdés, amelyet ha őszintén megválaszolunk, legalább magunkban, egy pillanat alatt megoldja. Így hangzik: ha Magyarországot támadná meg hadüzenet nélkül Putyin hadserege (kórházakat bombázva, nőket erőszakolva, fosztogatva, magyarok ezreit deportálva), mire szólítana fel vajon Orbán Viktor? Arra-e, hogy adjuk meg magunkat mielőbb a további vérontás megelőzése, a világbéke és a – mondjuk – szlovákiai, ausztriai stb. rezsicsökkentés érdekében? Vagy inkább arra, hogy védjük meg a magyar hazát, küzdjünk meg minden négyzetméterért, és kérjünk segítséget mindenkitől, aki hisz a szabadságban?
Én is tudom, mindenki tudja: csak egyféle tisztességes válasz létezik. Ha nem világos, miért van az, hogy amennyiben a fiatalokon múlna, április 3-án kétharmaddal váltanák le a kormányt – hát ezért. Azért is, persze, ami a friss európai oligarcha-jelentés magyar fejezetében van (miért bízzunk valakinek az erkölcsi értékítéletében, aki a hetedik parancsolat ügyében ennyire nagyvonalú önmagával), de az csak a lenyomat, nem a lényeg. Az igazság olyasmi, ami esténként, az M1 lekapcsolása után sem okoz lelkiismeret-furdalást. A becsületbe annak a beismerése is beletartozik, hogy időnként nem nekünk van igazunk. A kereszténység azt jelenti, hogy a felebaráti szeretet nem csak egy értelmetlen szókapcsolat, áldozatvállalás nélkül.
A „hallgass a szívedre!” ma is a legjobb tanács, ami választás előtt adható. De meghalljuk-e, miközben egyre közelebbről dörögnek a fegyverek?
Megjelent a Népszava Vélemény rovatában 2022. március 26-án.